KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Állami Számvevőszék nem oly régen készített egy összefoglaló jelentést: a korrupció elleni küzdelem a számvevőszéki közreműködés bemutatásán keresztül. Ebben a jelentésben – amit én magam nagyon értékesnek tartok – úgy fogalmaz egy gondolattal az Állami Számvevőszék, hogy minél nyitottabb és átláthatóbb egy gazdaság, annál kisebb a korrupció kísértése, annál megbízhatóbb a korrupciós kockázatok kiszűrése, s annál magasabb hatásfokú a közvetlen és a közvetett pénzügyi ellenőrzési eszközök hasznosíthatósága.
Nos, tisztelt Ház, az előttünk fekvő törvényjavaslatnak három kulcsszava van, ami a közpénzekkel, a köztulajdonnal kapcsolatos: a nyilvánosság, az átláthatóság és az ellenőrzés bővítése. Nagyon örülök annak – végighallgatva az általános vitát a múlt héten –, hogy jó remény van arra, hogy ez a törvénycsomag, még ha szükséges, módosító javaslatokkal együtt is, az ellenzék támogatását is bírja. Ez értelemszerűen szükséges is, hiszen nagyon lényeges elemei kétharmados támogatással vihetők csak át az Országgyűlésen, és ezért nyilván szükséges, hogy a patkó mindkét oldala jelentős számban támogassa ezt a törvényjavaslatot.
Más vonatkozásban pedig azért is gondolom, hogy támogatásra érett az ellenzék oldaláról ez a törvényjavaslat, mert már 2001-es kormányhatározat – ez az előző időszakban került megfogalmazásra – is szükségesnek tartotta, hogy a közpénzek nyilvános felhasználásáról egy törvényben határozzon az Országgyűlés. Erre egyébként még a kormányváltást megelőzően mi két alkalommal is tettünk kísérletet. Önálló törvényt nyújtottam be én magam is például a közpénzek nyilvános felhasználásáról, ami már akkor is azt tervezte kimondani, hogy nem lehet üzleti titokra hivatkozni ott, ahol közérdekű adat van. Más vonatkozásban pedig Lamperth Mónika képviselőtársam az adatvédelmi törvény módosítását indítványozta akkor. Sajnos, ez még az előző ciklusban nem talált meghallgatásra.
Akkor persze én ezen nem nagyon csodálkoztam, mert a napi gyakorlat más volt, és itt nem akarom értékelni a '98-2002 közötti időszakot, de azért akkor, amikor tárgyaljuk ezt a törvénymódosító javaslatcsomagot, nem szabad elfeledkezni például arról, hogy az Állami Számvevőszék megvizsgálta az Országimázs Központon keresztül elköltött pénzeket, ami 2002-ig összességében több mint 10 milliárd forintos összeget tett ki. Bizony, az Állami Számvevőszék azt állapította meg, hogy nem tudja áttekinteni ezt a folyamatot, azért nem, mert rövid időn belül a magáncégek könyvelését kellene vizsgálni, erre pedig törvényi felhatalmazása nincs. Vagy egy másik példaként – és itt befejezem a példák sorát – az agrárgazdaságok sajátos privatizálását említhetném. Ott a nyilvánosság helyett – amit a privatizációs törvény lehetővé tett volna – egy zártkörű manipulációnak lehettünk szemtanúi, ami során meghatározott körök jutottak tulajdonhoz.
A kormányváltás teljesen új helyzetet teremtett ebből a szempontból, hiszen a kormányváltással tulajdonképpen megfogalmazásra került egy politikai akarat arra, hogy a közéletet tisztábbá tegyük. Én most nem szeretnék itt a közéleti tisztaság kritériumairól sokat beszélni, mindenesetre nem tudom megállni szó nélkül, hogy ezeket ne említsem. Legelősorban nemcsak törvényes döntéseknek kell megszületni a közélet szereplői részéről, hanem erkölcsileg, morálisan és a racionalitás szempontjából is együtt kell értékelnünk a közéleti szereplők döntéseit, és ezeknek együttesen kell törvényesnek, morálisan elfogadhatónak és racionálisnak lenni. A közélet szereplőinek a döntései nem nélkülözhetik az átláthatóságot és a nyilvánosságot, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy amikor a közéleti tisztaságot meg akarjuk teremteni, a legfontosabb, hogy példamutatónak kell lenni főleg azoknak, aki a legnagyobb forrásokról döntenek. Természetesen a tisztább közélet kritériumai közé tartozik, hogy ha valami nem sikerül a döntések során, akkor a felelősséget is megfelelően vállalni kell. Hogy mindez együtt megvalósuljon, meggyőződésem szerint egy sokkal fejlettebb intézményrendszert kell működőképes állapotban tartani.
Ennek a kormánynak az első száz napja döntően arról szólt, hogy a jóléti fordulat első lépéseit megtette. De én másra is szeretném felhívni a figyelmet. A tisztább közélet érdekében is nagyon jelentős lépéseket tett ez a kormány, hiszen az első száznapos intézkedése közé tartozott, hogy a közbeszerzési törvényt megváltoztattuk éppen annak érdekében, hogy ne lehessen kijátszani a közbeszerzési törvényt, és a Magyar Fejlesztési Bankot is nevének megfelelően igyekeztünk a helyére tenni. Amellett, hogy törvénymódosításokat fogalmaztunk meg, alapvetően a mindennapos kormányzati gyakorlatot is megváltoztattuk, és haladéktalanul elkezdtük ennek a hosszú nevű törvénynek az előkészítését, a törvény megalkotását útjára bocsátottuk. Ez bizony nagyon sok egyeztetést igényelt, és igyekeztünk a szakmai konszenzust e tekintetben megteremteni.
Többen mondták itt a múlt héten a vitában, hogy ez egy salátatörvény, mert 19 törvénymódosítást tartalmaz. Én nagyon szeretném rögzíteni – bár az államtitkár úr is megtette ezt az expozéjában –, hogy szó sincs arról, hogy össze nem tartozó törvényjavaslatokat gyúrtunk volna egybe, egy törvénycsomagba. Kizárólag azokat a törvénymódosításokat tartalmazza ez a csomag, amelyek a címnek megfelelően a közpénzek felhasználását, a köztulajdon használatának a nyilvánosságát, az átláthatóbbá tételét és az ellenőrzés bővítését célozzák. Nagyon kellene ügyelni arra, hogy ne is váljon salátatörvénnyé.
Az elmúlt héten már éreztem szándékot arra, hogy olyan törvénymódosításokat próbálnak becsempészni ebbe a csomagba jó szándékkal országgyűlési képviselők, ami egyébként nem tartozik ebbe a tárgykörbe. Biztos, hogy jó lenne, ha bizonyos törvénymódosítások viszonylag gyorsan, ezen törvény keretén belül megvalósításra kerülnének, mégsem lenne szerencsés, ha ezt a nagyon feszes törvénymódosító csomagot esetleg kiszélesítenénk olyan irányba, amire az előterjesztők nem egészen gondoltak.
(21.40)
Nagyon szeretném kihangsúlyozni azt, hogy folyamatosan megvolt a koalíció konszenzusra törekvése, éppen ezért talán van, aki úgy fogalmaz a Házban, hogy kevés ez a törvénymódosító javaslat, sokkal többet ígértünk mi a kormányváltást megelőzően, miért nem fogalmaztuk nagyobb léptékűre ezt a törvénymódosító javaslatot. Azért, mert felismertük azt, hogy bizony a kétharmados törvények miatt sokkal inkább kell törekedni a konszenzusra, és úgy ítéltük meg, hogy a szakmai konszenzus körülbelül ilyen törvényi feltételekkel teremthető meg, mint ahogy ezt most a törvényjavaslat tartalmazza.
Most részleteket nem nagyon szeretnék az általános vitában előhozni, mindenesetre elképzelhető, hogy valaki nem kísérte figyelemmel a múlt heti vitát, ezért csak nagyon röviden mindenképpen szeretnék utalni arra, hogy nagyon nagy jelentőségűnek tartom azt, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogköre bővül, hogy az üzleti titok háttérbe szorul a közérdekű adatok, illetve a közérdekből nyilvános adatok vonatkozásában; hogy a közbeszerzési törvényt ismét sikerül módosítani; hogy a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos törvényi szabályozást megpróbáljuk jobban körülírni.
Amiről keveset beszéltünk a múlt héten az általános vitában, ez az államháztartási törvény módosítása, erről szerettem volna picit részletesebben szólni, de látom, hogy a tízperces időkeret lejár. Majd egy következő fordulóban újabb tízperces megszólalásra szeretnék lehetőséget kérni, elnök úr, tekintettel arra, hogy én az államháztartási törvény módosítását is e törvény nagyon jelentős szakaszának tartom, és nagyon szeretnék a múlt heti vitára visszautalva néhány gondolatot mondani, ahogy az akkori felvetéseket én látom.
Köszönöm szépen, elnök úr, és majd gombnyomással kérek szót.
