KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy ígértem, röviden az államháztartási törvény módosítását is szeretném megemlíteni, de miután Répássy képviselő úr szóba hozta a revizorállam rémképét a törvénymódosítás kapcsán, ezért most először inkább az ő megszólalására szeretnék reagálni, bár egy ma délelőtti vitában már elmondtam Répássy úrnak, hogy itt szó sem lehet arról, hogy az állam valamiféle revizorként viselkedjen, hiszen az Állami Számvevőszéknek az ellenőrzési jogkörét terjesztjük ki, és ez az Állami Számvevőszék pedig az Országgyűlésnek van, úgymond, alárendelve. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vagy bármelyik ellenőrzést végző szerv a kormányzaton belül nem kap, nem is kaphat olyan felhatalmazást, hogy a magánszférába olyan módon, ahogyan az Állami Számvevőszék be tud menni - persze ott is megfelelő garanciális feltételekkel és a vállalkozás egyéb ügymeneteit nem zavarva -, bemehessen.
Ami a huszonötödik alvállalkozó problémáját illeti - nem vitatva azt, képviselő úr, hogy nyilván a vizsgálatok mélységét szükséges még a vitában is átgondolni, és erre a jövő héten is lesz lehetőségünk -, egyrészt nem szerencsés az a rendszer, ami az elmúlt négy évben alakult ki, hogy borzasztó nagy alvállalkozói láncolatok jönnek létre; ugye, ha jól működne a közbeszerzési törvény, akkor ezek az alvállalkozói láncolatok láthatóak is lennének. Mégis azt mondom, az én tapasztalatom az mint közpénzügyi államtitkárnak, hogy bizony, úgy mondom, a sorban az utolsó alvállalkozók kiszolgáltatottságát lehet mérsékelni azzal, hogyha teljesen világosan tudják azt a folyamatban közreműködők, hogy ők itt az ellenőrzésre bármikor számíthatnak. Ez nem azt jelenti, hogy akkor most az Állami Számvevőszék végigmegy a soron, de nagyon sok alvállalkozó, aki most nem tud mit csinálni autópálya-építésben, szennyvízcsatorna-építésben, kétségbeesetten jön, és mondja, hogy valamilyen segítséget szeretne kapni, azért, mert a fővállalkozói-alvállalkozói viszonyban meglehetősen sajátságosan alakult a helyzete.
Én tudom azt, hogy ezt a problémát ezzel a törvénymódosítással nem lehet generálisan megoldani. De az, hogy az ellenőrzési útvonalat nyitva hagyjuk, és adott esetben az Állami Számvevőszéknek lehetővé tesszük azt, hogy az állami támogatásból megvalósuló beruházásoknál végig tudjon menni a folyamaton, ha a képviselő úr belegondol, akkor szerintem elfogadja azt az érvelésemet, hogy ez bizony adott esetben a sorban utolsó alvállalkozónak nagy-nagy segítséget jelenthet.
Nyilván azt is világosan kell látni, ez a törvényjavaslat nem jelenti azt, hogy az út végére értünk, ha ezt elfogadjuk. A közélet tisztasága megteremtésének én ezt, nem is azt mondom, hogy az első, de az egyik legjelentősebb lépésének tartom. És nyilvánvaló, hogy egyrészt értékelni kell azt, hogy hogyan működik ez a törvény, mert ilyen szempontból azért az, hogy az üzleti titokba ilyen módosítást viszünk be, mindenki számára új lesz, a piaci szereplők számára, az ellenőrzésben részt vevők számára, mindenki számára.
Tehát itt nagyon oda kell figyelni arra a végrehajtási tapasztalatra, ami jelentkezni fog majd, és nyilvánvaló, hogy más törvényeket is módosítani kell a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatnak a szellemében - a közbeszerzési törvényt, a koncessziós törvényt -, és nyilván még számos olyan törvénymódosítást kell eszközölni, ami a kitűzött cél irányába vihet bennünket. És majd valamikor, nem tudom én, hány év múlva elérhetünk oda, hogy a törvényekkel nagyjából megtettük azokat a lépéseket, amelyek a tisztább közélet megteremtését célozzák.
Szeretnék nagyon röviden visszatérni az államháztartási törvény módosítására, annál is inkább, mert a múlt heti vita ekörül is kibontakozott, még ha részletesen nem is beszéltünk róla, mert - egyetértve Répássy képviselő úrral - a kétharmados törvények a legfontosabbak, hogy azoknak az elfogadása megtörténjen. De azért az, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget az eddigi körön kívül kiterjesztjük az egymillió forintnál nagyobb szerződések esetében, ami közpénzből realizálódik, úgy gondolom, hogy nagy jelentőségű.
Itt én elfogadom Répássy képviselő úr múlt heti felvetését, hogy azért azt végig kell gondolni, hogy a döntés-előkészítés folyamatában milyen mélységben tesszük szükségessé a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. Azt gondolom, hogy erre vonatkozóan módosító javaslatok lesznek innen is, a mi oldalunkról is, meg ellenzéki oldalról is. De az, hogy ebbe az irányba lépéseket kell tenni, azt gondolom, hogy senki által nem kérdőjeleződött meg.
Nagyon nagy jelentőségűnek tartom a közzétételi kötelezettség előírását támogatásoknál, szerződéseknél, hogyha az érték meghaladja az ötmillió forintot. Ez főleg, nem azt mondom, hogy csak az önkormányzati szférában, de az önkormányzati szférában is nagyon nagy jelentőséggel bír.
Szintén fontosnak tartom a visszafizetési kötelezettség előírását, azt, hogy a kormány kezességvállalás esetén is előírhatja a közbeszerzési törvény alkalmazását; azt, hogy valamilyen korlátok közé szorulnak a költségvetési szervek alapításai vagy a költségvetési szervek gazdaságitársaság-alapításai vagy a társadalmi szervek létrehozása; azt, hogy itt többségi befolyással hozhatnak létre költségvetési szervek gazdasági társaságot.
(22.00)
Azt gondolom, hogy még az elkövetkezendő hetekben vitát fog itt a parlamenten belül is szülni az a javaslat, amit a törvényjavaslat tartalmaz, hogy a 200 millió forint feletti jegyzett tőkéjű és többségében állami tulajdonú társaságoknál a felügyelőbizottság elnökét az Állami Számvevőszék elnöke jelöli. Ezzel egyébként az Állami Számvevőszék is egyetértett az előkészítés során, most már lehet hallani, hogy másképp vélekednek erről a kérdésről. Ez egyébként tulajdonképpen a jelenleg hatályos privatizációs törvény érvényesítése a nagyobb állami cégeknél, hiszen az ÁPV Rt.-nél most is ez a helyzet.
Azért tartom ezt nagy jelentőségű törvénymódosításnak, mert végre ez a módosítás kikényszerítheti azt, hogy valamilyen normatív előírás legyen a felügyelőbizottságok elnökeinek kiválasztásánál, és akkor nyilván a számonkérésnél is. Ha ugyanis az Állami Számvevőszék elnökének jelölnie kell, akkor ebből számomra egyértelműen következik, hogy ez úgy nem történhet meg, hogy ő valamilyen normatív rendszert nem alakít ki arra, hogy milyen módon lehet hozzá fordulni, és milyen személyeket lehet egyáltalán felügyelőbizottsági elnöknek kezdeményezni, akit majd ő jelölni fog.
Nem félek attól, hogy itt majd az Állami Számvevőszék elnöke ilyen politikai kereszttűzbe fog kerülni, úgy gondolom, hogy előbb-utóbb a felügyelőbizottságok elnökeinek kinevezése szakmai kérdés lesz és nem politikai.
Nagyon lényegesnek tartom azt is - szintén az Áht. módosítása kapcsán -, hogy az ingyenes vagyonjuttatást a cégbíróságnál dokumentálni kell, hogy a vezetők díjazására vonatkozóan előírásokat fogalmaz meg a törvényjavaslat, és a közhasznú szervezetekre vonatkozóan is előírások kerültek megfogalmazásra.
Tisztelt Ház! Azt hiszem, itt a múlt heti vitában a kétharmados törvények közül az egyik legsarkosabb kérdés volt az önkormányzati törvény módosítása. Mikes Éva képviselő asszony itt nyíltan megfogalmazta az önkormányzati autonómia féltését, mintha ez a törvényjavaslat rendkívüli módon csorbítaná az önkormányzati autonómiát. Én pedig arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nekünk arra is figyelemmel kell lenni, hogy az adott településeken milyen helyzetben vannak a választópolgárok akkor, amikor az önkormányzat működését próbálják áttekinteni. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat megtalálja a középutat ilyen szempontból; egyáltalán nem célja az önkormányzati gazdálkodás leszűkítése, feszes beszabályozása, nem visszamenőleges hatályú, és nyilván a kisebbségi-többségi tulajdon kérdésében pedig az önkormányzat döntésétől függően a törvény sokkal többet megenged, mint ahogy azt talán első olvasatra lehetett olvasni.
Tehát azt szeretném kérni az ellenzéki politikusoktól, hogy az önkormányzati törvény módosítását is támogassák - mint a kétharmados törvénymódosítás egyik elemét. Azt gondolom, hogy egy picit jobban el kellene mélyülni abban a javasolt törvénymódosításban, ami itt az önkormányzati szabályozást újraírja.
Elnök Úr! Elnézést kérek, túlléptem az időt. Köszönöm szépen.
