DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tulajdonképpen örömmel hallottam Juhászné Lévai Katalin hozzászólását, amikor az atipikus munkáról szólt; talán szerencsésebb, ha nem szokásos vagy nem szabályos munkát mondunk, jó lenne, ha találnánk rá magyar kifejezést, hiszen egyébként kevesen értik, hogy miről van szó. De kétségkívül bizonyos értelemben annak az európai irányelvnek a megjelenéséről beszélhetünk a munka törvénykönyvében, amelyet a lisszaboni szerződés után az alkalmazkodóképesség jegyében fogalmaztak meg, és ez nyilván kétoldalú történés: az egyik oldalról a munkáltató, a másik oldalról pedig a munkavállaló alkalmazkodóképességének kell megjelenni.
Tehát akkor, amikor részmunkaidőről, távmunkáról, munkaidő-kölcsönzésről, különféle munkaidőmodellekről, munkaidőkeretek alkalmazásáról van szó, akkor ugyanarról a problémáról beszélünk, rugalmasabban, alkalmazkodóképesebben kell megjelenni mind a vállalkozónak, mind a munkavállalónak a munkaerőpiacon, hogy bírja a versenyt ebben a mai globalizációs világban.
Az a probléma azzal, ami megjelent a törvényben, hogy jelzésszerűen, általánosságaiban a legfontosabb alapvető szabályait ugyan érinti az irányelvnek és a törvénynek, de végső soron maga az egész probléma, tehát ez a rugalmasság nem került megfogalmazásra. Utal rá a törvény, itt is tesz egy-két jó irányba tett lépést, de a munka valójában nincs elvégezve. Tehát korai még ünnepelni a távmunkát, korai még ünnepelni a részmunkaidőt, ezen az úton tovább kellene haladni.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
