BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A foglalkoztatási bizottság ülésén az ellenzéki képviselők a beterjesztett törvényjavaslatot abból a szempontból vizsgálták meg, hogy ez mennyiben szolgálja a munkavállalók érdekeinek védelmét, mennyire felel meg a jelenleg hatályos munka törvénykönyvének, illetve mennyiben felelnek meg a beterjesztett javaslatban foglaltak az európai uniós irányelveknek.
Mind a három szempontot megvizsgálva úgy ítéltük meg, hogy a beterjesztett törvényjavaslat nem szolgálja sem a ma az egészségügyben dolgozó munkavállalók érdekeit, sem pedig nem felel meg a munka törvénykönyve hatályos előírásainak, sem pedig a törvényjavaslatban hivatkozott európai uniós irányelveknek. Azért nem, tisztelt képviselőtársaim, mert a benyújtott törvényjavaslat pontosan azt a színlelt munkaszerződést kívánja intézményesíteni, amely ellen a munka törvénykönyvének legutóbbi módosítása során az ellenzéki képviselők is felléptek, és egyetértettek az ezzel kapcsolatos beterjesztett javaslattal. Megítélésünk szerint a benyújtott törvényjavaslat szakmailag kidolgozatlan, ellentétes a munka törvénykönyvével, mint említettem, de alkotmányos aggályokat is felvet.
Néhány példát hadd idézzek, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Nem világos az, hogy a benyújtott javaslatban az úgynevezett egységesítő rendelkezések tulajdonképpen mit is tükröznek. Hiszen a heti 60 órás, egy naptári napon 12 órát végezhető munkaidő nem igazán érthető számunkra, sőt úgy gondoljuk, hogy jogszabályellenes is ennek a bevezetése, mert miközben szabadfoglalkozású és közalkalmazotti, valamint munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozókról van szó, a szabadfoglalkozású dolgozóknál a javaslat szerint korlátlanul lehet a heti munkaidőt bevezetni, míg a közalkalmazotti jogviszonyban állók heti legfeljebb 12 órában vállalhatnak többletmunkát.
(10.30)
Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ezt a kifejezést a munka törvénykönyve egyáltalán nem is ismeri, hogy ha van ilyen, akkor az elrendelt túlmunkáról szól, nem pedig többletmunkáról. Az pedig már hab a tortán, hogy önkéntes, vállalható többletmunkáról szól a törvényjavaslat, ami önmagában véve is képtelenség, hiszen az egészségügyben is alá- és fölérendeltségi viszonyban dolgoznak azok, akik munkát végeznek. Alá- és fölérendeltségben önként vállalt többletmunkáról beszélni, ez egyszerűen teljesen érthetetlen és értelmetlen dolog is, hiszen a dolgozót teljes felelősség terheli azért a munkáért, amit elvégzett, de ha túllépi a meghatározott munkaidőt, senki nem mondhatja azt, hogy ezt nem önszántából tette, hiszen önként vállalta azt a többletmunkát - hiszen a törvényjavaslat erről szól -, amelyre már nem lehetett volna kötelezni.
Ugyanígy méltánytalannak és elfogadhatatlannak tartjuk azt az elképzelést, amely az egészségügyben dolgozók önképzéséről szól, hiszen nem tisztázza a benyújtott törvényjavaslat, hogy a rendelkezésre álló munkaidőben, azon túl kinek a költségére, milyen támogatással kell a dolgozónak ezeken a szakmai megújulásokon, önképzéseken részt vennie. Ugyanakkor az sem tisztázott, hogy az önkéntes segítőknek mi a szerepük, az esetleges károkozásért ki és mennyiben felel.
Mindezek olyan kérdések, amelyeket joggal tettünk fel a bizottsági ülésen, de sajnálatos módon választ nem kaptunk rá. Ugyanakkor nagyon hiányoltuk, hogy a beterjesztett törvényjavaslathoz nem kaptunk semmiféle háttéranyagot, amelyből kiderült volna, hogy összesen hány munkavállalót érint az elképzelt változtatás, illetve az átalakulásnak milyen költségei lesznek.
Mindezekre való tekintettel a Fidesz és az MDF képviselői a benyújtott törvényjavaslatot nem támogatták. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
