DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság május 7-én vitatta meg az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatot. Először az előterjesztők, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium képviselői fűztek ehhez szóbeli kiegészítést.
Elmondták, hogy miközben az egészségügyben a közalkalmazottak mellett egyre többen dolgoznak vállalkozóként, társas vállalkozások alkalmazottaiként, nincs egységes szabályozás a különböző szervezeti formákban működő szolgáltatók alkalmazásában álló egészségügyi dolgozók tekintetében. A javaslat fő célja tehát az, hogy az ágazatban dolgozókra vonatkozó alapvető szabályokat, az egészségügyi tevékenység végzésének feltételeit szektorsemlegesen, azaz a munkavégzésre irányuló jogviszonytól függetlenül határozza meg.
A legfontosabb: az uniós irányelveknek megfelelően, a munka törvénykönyvével összhangban a heti 40 óra rendes munkaidőben, 8 óra kötelezően elrendelhető rendkívüli munkavégzésben és maximálisan heti 12 órában az újonnan bevezetendő önként vállalható tevékenységben rögzíti a törvény a munkavégzés időtartamát. Lényeges, hogy minden tevékenység idejét össze kell adni, így heti 60 óránál akkor sem dolgozhat többet a dolgozó, ha több munkáltatónál, vagy többféle jogviszonyban van munkája. Az önként vállalt többletmunkát, ahogy már miniszter asszony említette, 50 százalékkal növelt díjtétellel kell elismerni, és az ideje a nyugdíjszerzés szempontjából a szolgálati időbe beszámít.
A javaslat egységesíti a kötelező munkaköri alkalmassági vizsgálatok szabályait, a kötelező továbbképzéseket pedig munkaidő-kedvezménnyel támogatja.
Külön kitértek az előterjesztők a szakmai szervezetekkel folytatott vitákra, egyeztetésekre, kiemelve, hogy az Orvosi Kamara külön, csak orvosi jogállásról szóló indítványát az egészségügyben folyó csapatmunka miatt nem tartják szerencsésnek, az orvosok megkülönböztetett szerepe ellenére sem.
A képviselői kérdések már körvonalazták a várható legvitatottabb területeket. Így a legtöbb kérdés a túlmunkarendszer, az ügyelet teljesíthetősége és az ellátás folyamatossága közötti gyakorlati ellentmondásokra, anyagi vonzataira vonatkozott. Többen kérdésesnek látják az önkéntes többletmunka vállalását kis kórházakban, kistelepüléseken. Hangzottak el még kérdések az alkalmassági vizsgálatok lebonyolításával, a kamarák ajánlásaival, az önkéntes segítők helyzetével kapcsolatban.
A válaszok közül kiemelendőnek tartom, hogy az önkéntes többletmunka díjazásának emelése várhatóan körülbelül 15 milliárd forintba fog kerülni, a költségvetési terhek ütemezését a hiányzó létszám, illetve a képzés pótlását a törvény adott szakaszainak későbbi hatályba lépésénél fogják figyelembe venni. A számítások szerint az évi 400 óra kötelező túlmunka havi 6 ügyeletre elég az úgynevezett csendes és normál ügyeleteknél, de már most látható, hogy önkéntes többletmunkára lesz szükség a minősített ügyeleteknél, vagy rugalmasabb munkaidő-beosztásra kényszerülnek a szolgáltatók. A legnagyobb nehézség a pihenőidő kötelező kiadásánál várható.
A törvényjavaslat vitájában a jelen lévő szakmai testületek is kifejtették véleményüket. A Kórházszövetség a forrásháttér biztosítékait kérte, a gyógyszerész kamara a személyi jog alapján működő gyógyszerészekre és intézeti gyógyszerészekre is javasolta a törvény hatályának kiterjesztését. Az Orvosi Kamara alelnöke a javaslatot mint az orvosok jogállásáról szóló önálló törvényt nem tudta elfogadni, de az ügyeletek és a munkaalkalmasság kérdéseinek tisztázását a hiányosságokkal együtt elfogadhatónak vélte.
A kormánypárti képviselők a következő véleményeket fogalmazták meg:
A törvényjavaslat a hibáival, hiányaival együtt is előrelépés. Az évek óta húzódó kérdések, például az ügyeleti és túlmunka szabályozása, díjazása végre a döntéshozók látóterébe kerültek. Sürgős a finanszírozás és a létszámvonzat mielőbbi biztos rendezése. Hangsúlyozták az orvoslás csapatmunka jellegét, azt, hogy az ellátásban részt vevők ugyan különböznek a döntésben, a pillanatnyi munkamozzanatban való tényleges szerepük alapján, de az ellátási felelősség közös, és ez a lényeges. A törvényjavaslat hibáival, hiányaival együtt is előrelépés, például a többletmunka elismertetését jelenti, amit a korábbi évek munka törvénykönyvének módosításakor nem sikerült elérni.
Az előterjesztők a véleményekre reagálva a következőket hangsúlyozták:
A javaslat számos kérdést nem old meg, címében is hangsúlyozza - „jogállásának egyes kérdéseiről” -, de határozott szándékú lépést tesz a mai ellentmondásos szabályozástól a rendezettség irányába. A költségkihatásokat a kormány figyelembe veszi már a 2004-es költségvetésnél, folyamatosan biztosítani fogja a fedezetet. Törekednek a konszenzusra, minden észrevételt, módosítást az álláspontok maximális közelítésével fognak kezelni.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslatot 12 igen, 8 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett az egészségügyi bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
