DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem készültem jogtörténeti elemzésre, de meg kell hogy mondjam, hogy nem tudok kitérni ez elől, miután Fónagy képviselő úr felszólalását meghallottam, és azt is, habár személyes kérdés, de személyes kérdésként hadd mondjam el, hogy rendkívül csodálkozom, hogy pont Fónagy képviselő úrtól hallottam azt a jogtörténeti fejtegetést, ami az 1988-as, a gazdasági társaságokról szóló első törvénnyel kapcsolatos.
Hadd mondjam el, hogy bennem az élt, hogy az akkor létező, és Fónagy képviselő úr által is legalább annyira ismert, mint általam ismert politikai viszonyok között akkor is és most is én ezt egy áttörésnek ítéltem meg. Áttörésnek ítéltem meg, pontosan a piacgazdaságra való áttérés érdekében. És ez nem ideológiai-politikai kérdés volt, hanem egy rendkívül fontos lépés 1990 felé, és általunk akkor és ma is elismert kiváló szakértők készítették ezt a törvényt, ami nemcsak törvény volt, emlékezzünk vissza az akkor megalakult gazdasági munkaközösségek ezreire, tízezreire, a vállalati gazdasági munkaközösségekre, ami csírája volt az átalakuló állami vállalatoknak.
Ha ezt azzal lehet illetni úgy szakmai szempontból, mint politikai szempontból, még egyszer mondom, az akkor ismert politikai viszonyok között, és nem azt mondani… - ez nem elvárás, tehát én csak a csodálkozásom miatt mondom, mert persze mindenki szabadon szól, és mondja el a véleményét vagy a pártjának a véleményét. Én azt gondolom, hogy erre büszkék lehetünk, visszamenőleg is, hogy Magyarországon már 1988-ban a KGST viszonyai között nálunk gazdasági munkaközösségek, icipici kis - egymillió forintos törzstőkéjű - kft.-k és hasonlók kezdtek el működni, és akkor a részvénytársaságok működése valóban még egy ködös jövőbe vesző valamiféle elképzelés volt.
Tehát én azt gondolom, hogy az akkoriaknak, az akkori szerzőknek és jogalkalmazóknak, jogalkotóknak ennyi elégtétellel legalább a magam részéről tartozom, hogy ezért az utódok köszönettel tartoznak az akkor történtekért, és én azt gondolom, hogy a magyar piacgazdaság is köszönettel tartozik.
Az előttünk lévő jogszabály már a többedik módosítás, mert itt több novelláció történt persze a társasági törvényekkel kapcsolatban, megint csak - ahogy államtitkár úr mondta, a jogharmonizációs feladatok miatt érdekes - kötelező módon. Néhány olyan elemmel szeretnék foglalkozni, amit kiemelkedően fontosnak tartok, és ezek között egy-kettő van - szerencsémre -, amiről itt a kollégák nem szóltak, tehát módon van elmondani, hogy annak is jelentősége van azért.
Természetesen a részvényfajták között - mindenki említette - lényeges, bár ezt majd csak a forgalomban fogjuk tudni megismerni, a működésben, a visszaváltható részvénynek a fogalmát. Ez egy abszolút forgalmi kérdés, a törvény lehetőséget ad az alkalmazására, feltétlenül jelentősége van.
Amiről nem esett szó, és én, legalábbis a magam részéről fontosnak tartom, hogy a magyar társasági jogban létezett - most én kérek elnézést - egy aberrált szabály, ami szemben állt a közösségi joggal és minden társasági jogot modern módon alkalmazó állam jogával, ez az, hogy záros határidő, egy év volt előírva a részvénytársaságnak, hogy ha saját részvényeket szerez, azt egy éven belül el kell idegeníteni.
(18.50)
Ezt az igazából megfejthetetlen okból a társasági törvénybe került korlátozást, mert ez az, mert ez üzleti viszonyokra, piaci helyzetre, tulajdonosi döntésekre semmiféle tekintettel nincs, tehát egy olyan határidőt ír elő, ami üzletmenet, üzleti elképzelések szempontjából vagy szerencsés, vagy nem, de lényeg az, hogy ez a korlátozás kikerül a társasági törvényből, és ezt mindenképpen szeretném üdvözölni, ideje volt. Igazából a lényegesebb változások a cégbírósági eljárással kapcsolatosak. Itt szeretném azt a természetes jelenséget, elvárást említeni, ami azért mégiscsak kiemelendő, hogy ettől kezdve az EU hivatalos lapjában is közzé kell tenni a magyar cégjogban történő változásokat, és ez feltétlenül szimbolikus jelentőséggel bír.
Itt nagyon helyesen említés történt, és én is üdvözölni tudom, hogy a tulajdonosoknak van egy közvetlen felelőssége a cégeikért. Tehát akik a cég működésének helyreállítására képesek - ezek nyilván minősített arányban tulajdonosok -, azoktól meg is kell követelni, hogy a cég működését valós viszonyok közé helyreállítsák, és az 50 százalékot meghaladó minősített tulajdonosok, tehát az 50-75 százalékos, s a többi tulajdonosok kimentési lehetőség mellett, de közvetlen felelősséggel tartoznak a részvénytársaság tartozásaiért. A kimentési lehetőség azt jelenti, hogy nekik kell bizonyítani, hogy a részvénytársaság működtetése körében úgy jártak el, ahogy az elvárható lett volna.
Igen fontos kérdésnek gondolom én is a vagyonrendezéssel kapcsolatos szabályozást. Igazából nem is gondolom, hogy ez hitelezővédelmi kérdés, mert az esetek kisebb részében van ennek praktikus értelme a hitelezők kielégítése szempontjából. Inkább egy tisztázatlan jogi helyzet rendezése, ami sokkal gyakoribb az életben, tehát hogy egy ingatlan, egy gépjármű, egy gép tulajdonjogával, egy banki követeléssel kapcsolatosan merül föl az, hogy egy korábban már rég törölt cégnek van tulajdoni igénye, kötelmi jellegű követelése, és ennek a megoldásához ez a törvényben szabályozott vagyonrendezési eljárás segítséget nyújt. Tehát még egyszer, én ezt nem elsősorban hitelezővédelmi kérdésnek tartom, de ott is fölmerülhet ennek a szerepe és jelentősége.
Amiről még beszélni szeretnék, ez az üzleti szempontból teljesen helyes hat hónapos igényérvényesítési lehetőség, tehát az érvénytelen okirattal visszavetített perlési lehetőség, amit az indokolás semmisségi pernek is említ. Most veszem magamnak a bátorságot, és ez tényleg az, hogy egy Igazságügyi Minisztérium által benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban tegyek föl rendszerbeli, jogrendszerbeli kérdéseket, hogy helyes-e. Különösen az indokolásnak a semmisségi perrel kapcsolatos megfogalmazása veti föl a kérdéseket, de maga a törvényszöveg is, azt gondolom, indokoltan vethet fel kérdéseket, miszerint a Ptk.-val való összhang megteremtése nem látszik tökéletesnek. Tehát a törvényjavaslat természetszerűen azt kívánja szabályozni, hogy semmisség címén se lehessen a cég bejegyzését törölni a törvényben meghatározott hat hónap elteltével. De akkor célszerűnek látszik úgy a törvényben és különösen az indoklásnál arról beszélni, hogy ahogy az ingatlan-nyilvántartásban létezik törlési per érvénytelenség jogcímén, úgy a cégnyilvántartásban is megfontolandó, hogy a cégbejegyzés törlésére érvénytelenség jogcímén csak hat hónapon belül kerülhet sor; a további részletekre nem térnék ki.
Miért gondolom, hogy ez szükséges? Mert a Ptk.-nak vannak a semmisséggel kapcsolatos szabályai. Arra bárki határidő nélkül hivatkozhat, külön eljárásra nincs szükség, és hivatalból észlelni kell. Annak a megfontolását javaslom az előterjesztőnek, hogy itt koherenciazavar állhat fönn. Még egyszer mondom, a dolog orvosolható, tehát amennyiben a cég törlésével kapcsolatban állítjuk be a moratóriumot, tehát hogy hat hónapon túl erre nem kerülhet sor, akkor nem ütközünk azzal a problémával, hogy a semmisségi perre, illetve a semmisségre történő hivatkozással egy olyan határidőt tűzünk, ami első és második ránézésre nem konform a Ptk. rendelkezéseivel.
Természetesen a törvény módosítását meg fogjuk szavazni, azt támogatjuk, szükségesnek tartjuk. És még egyszer sajnálom, nem akarom erre kihegyezni, Fónagy képviselő úr véleményével szemben ezt egy egyenes folyamatnak tartom, tartjuk, tehát 15 év elteltével egyre inkább megyünk arrafelé, amit 1988-ban sokan még csak reméltek - most már a praktikus gyakorlatban alkalmazzuk mindezt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
