ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Molnár képviselőtársamnak mondom, én is tanítottam sok éven keresztül szakiskolában, szakmunkásképző intézetben elsős, másodikos inasokat írni, olvasni. Ismerem ezt a világot, sőt szeretem is, mert hát azok igen jó gyerekek. Van, amiből van nekik sok, van, amiből kevesebb van.
Ami nagyon fontos, és ebben talán egyet is tudunk érteni - és ez a lineáris oktatásra is visszafelel -, hogy ami itt igazi gondot jelent, hogy nem az életkori sajátosságoknak megfelelő a felépítése bizonyos tantervi részleteknek. Ezeket kell kigyomlálni, és akkor a dolog értelmezhető lesz.
A másik, a vidéki iskolák lehetőségeivel kapcsolatban szeretnék még reagálni. Azok eleve korlátozottak. Ön vidéki iskolában igazgató, akkor pontosan tudja, hogy mi a különbség, mondjuk, a vármegye központjában egy elit iskola és az ön intézménye között lehetőségekben. Ezek eleve korlátozottak, tehát nemcsak emelni kellene azokat a normatívákat, hanem pluszban emelni.
Szabó képviselőtársamnak azt szeretném mondani a jó szándék kétségbe vonásával kapcsolatban, hogy Deák Ferenc egy gondolatát idézném önnek, hogy politikai téren is igen célszerű az embereknek azon taktikát követni, hogy ne védelmezzék azt, ami megtámadva nincs. Itt szó nem volt arról, hogy liberális jobb, liberális bal, okos vagy buta, itt arról volt szó, hogy ez a törvényjavaslat nem szolgálja azt a célt, amit meghirdettek. Erről szólt a dolog. De az összes többi már az ön fantáziájának a terméke. Úgy gondolom, hogy ezt a dolgot fokozottan tudomásul kell venni, és még egyszer azt kell mondanom, hogy ez a törvény nekünk, vidéki embereknek nagyon keveset ad, és nagyon sok mindent elvesz, de ezt majd el is mondom később. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
