ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lehet, hogy nagyon renitens dolgot mondok, de éppen az előbb említett hosszú évtizedes pedagógiai pályafutásom alatt meggyőződésemmé vált, hogy az általános iskolában elsősorban nevelésről lehet szó. Egy igen fontos ismeretrendszert meg lehet szerezni az általános iskolában, de az igazi, a legfontosabb célja ennek a dolognak, hogy ott nevelés legyen, az, hogy legyen minta a tanár, legyen minta a szülő, és ezt a mintát próbálják követni a gyerekek. Ez a lényege, nem az, hogy megtanulta a négyzetgyök problémakörét vagy mást, hanem az, hogy azokat az ideálokat próbáljuk közvetíteni számukra, ami fontos számunkra.
Úgy gondolom, hamis volt Szabó képviselőtársamnak a történelmi példája. Igen, sok mindent meg lehet tanítani a gyerekekkel, és talán a történelem erre a legjobb példa, hiszen meseszerűen lehet tanítani olyan ismeretrendszereket, ami hihetetlen gyorsasággal megragad a gyerekeknél. De nekem mégis meggyőződésem, hogy ez a tantervi modell sokkal hatékonyabb a ciklikus visszatéréssel, bővítetten, elmélyülten lehet vele foglalkozni, többször visszatérni. Valóban, ha segíteni akarunk a gyerekeknek, akkor nem valami lineáris hajszába fogjuk be őket, hanem sokkal többre megyünk akkor, ha az ismereteket bizonyos idő után újravesszük, bővítve, rendszerezve adjuk át a gyerekeknek. És, még egyszer mondom, meggyőződésem, hogy az általános iskola igazi feladata, fő feladata az oktatás mellett a nevelés.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)
