BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon rövid megjegyzésem van. Két alkalommal is elhangzott hivatkozás a NATO főtitkárának tegnapi nyilatkozatára. Nyilván a képviselő hölgyek és urak ismerik a NATO mechanizmusát, de nem biztos, hogy azok, akik követik a vitát, ugyanígy ismerik.
Az, hogy a NATO-ban folynak erről konzultációk, képviselő úr, nem azt jelenti, hogy a NATO asztalára, a miniszterek tanácsának asztalára vagy a NATO tanácsának asztalára bárki hivatalosan ilyen javaslatot letett volna. Annál is inkább nem, mert ott konszenzusos döntést szoktak hozni, és a konszenzusnak van egy feltétele, hogy mindenki megszavazza. A francia külügyminiszter tegnapi nyilatkozata pedig nem hagyott afelől kétséget, hogy ilyen egyetértés ebben a pillanatban nincs a NATO-n belül, nevezetesen, hogy NATO-felhatalmazás történjék ilyen ügyben.
Már csak azért sem, tisztelt Ház, mert a NATO vagy az akció megkezdésekor, szükséges megkezdésekor hoz egy ilyen határozatot, vagy pedig nem hoz határozatot akkor, amikor egy akció már egyébként folyik. Önök itt rendszeresen keverik azt a két dolgot, hogy nemzetközi felhatalmazás vagy nemzetközi szervezetek felhatalmazása. Nemzetközi felkérés van, nemzetközi szervezetek pedig, releváns szervezetek nem döntöttek ebben.
Felteszem azt a kérdést, hogy ha az önök filozófiáját elfogadnánk, és minden nemzet ugyanígy gondolkozna, mint amilyen jogot önök maguknak vindikálnak ellenzékként, hogy a magyar álláspont az legyen, ami az önöké, akkor ki segítene rendet teremteni Irakban, egy dezorganizált országban. Valószínűleg senki, és akkor persze az egész ügyet másképpen kéne fölfogni. Szerencsére másutt nem ugyanúgy gondolkoznak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
