ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő jelentés - mint ez a bizottsági előadók előterjesztéséből is kiderült -, egy olyan átfogó, az ifjúság helyzetét egészében áttekintő kormányzati munka, amely számunkra lehetőséget ad arra, hogy szót váltsunk az ifjúság helyzetéről, szót váltsunk azokról a tényekről, amelyek meghatározzák ezt a helyzetet, és lehetőséget ad arra, hogy értékeljük azt, hogy az a kormányzati tevékenység, amit az érintett 2001. évben végzett az adott kormányzat a fiatalok érdekében, mennyire volt eredményes.
Tisztelt Ház! A jelentés, tekintettel arra, hogy a kormányváltás idején készült, ebben a kérdésben kellően mértéktartó, és arra törekszik, hogy alapvetően csak a tényekről beszéljen a kormányzati tevékenység kapcsán, ami mindenképpen dicséretes, hiszen elkerülhetünk olyan politikai vitákat, amelyek talán most már inkább csak a történészekre tartoznak, és nem segítik azt, hogy kialakítsuk az álláspontunkat annak kapcsán, hogy mik a követendő lépések.
Maga a jelentés egyébként példája egy szakpolitika több cikluson keresztül ívelő egységének. Magának a határozati javaslatnak az elkészítéséről az Országgyűlés 1995-ben döntött, ezt a gyakorlatot némi megtorpanás és bizonytalankodás után folytatta az Orbán-kormány, és íme, elkészült most már az új jelentés is.
A jelentés kapcsán azt kell mondanunk ugyanakkor, hogy bizonyára most már szükség van arra ennyi idő után, hogy a jelentés szerkezetében némi változásra kerüljön sor. Úgy tűnik, a jelentésnek ez a formája nem alkalmas arra, hogy a tényeket és kormányzati intézkedéseket egymással egységben, hatásukban szemlélhessük. Át kéne gondolni azt, hogy a szigorú tárcaszemlélet helyett nem lenne-e jobb egyfajta egységes szemléletű, az adatokat és lépéseket egymás mellé rendelő jelentés elkészítésébe belefogni.
Ugyanakkor szeretném a szocialista frakció nevében is kifejezni köszönetünket azoknak az ifjúságkutatóknak, szakembereknek, szociológusoknak és a minisztérium munkatársainak, magának a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnak is, akik előkészítették és az Országgyűlés elé terjesztették ezt a jelentést.
Ez a jelentés egy szempontból speciális. A 2001. évről szól, ez az év pedig az Orbán-kormánynak szerencsére az utolsó teljes éve. Ez azt jelenti, hogy ezen a jelentésen lemérhető az, hogy az a kormány, amelyik magát olyan szívesen hirdette ifjúságbarátnak, amelyik olyan szívesen beszélt a fiatalokról, az mit tett valójában. Nézzük hát a tényeket! Erről beszéltek már képviselőtársaim, de néhányat nem árt feleleveníteni.
Kezdjük a demográfiai adatokkal. 2001-ben 10 élve születés jutott ezer lakosra. Ez az adat, tisztelt képviselőtársaim, 1995-ben és '96-ban, például a Bokros-csomag évében és az azt követő évben, amire önök olyan szívesen hivatkoznak, 11 élve születés volt. Igaz, volt a 2001-es adatnál alacsonyabb is, 1999-ben, az önök kormányzatának első évében. Úgy látszik, mindent meg lehet szokni, még a polgári kormányzatot is. Mindenesetre amikor önök arról fantáziálnak, hogy a polgári kormány családpolitikája milyen nagyszerű eredményeket ért el, akkor azt kell mondanunk, hogy a tények ezt nem igazolják. Tovább növekedett ebben az évben a házasságkötéskor az életkor, tovább növekedett az első gyermek vállalásának életkora is. A szociális helyzetről sokat elárul az, hogy 424 esetben volt szükség arra, hogy állami és önkormányzati eszközökkel nyújtsanak segítséget a családoknak.
Az egészségügyi helyzetről már beszélt a bizottság előadója, mégis hadd térjek ki én is néhány tényre. Például arra, hogy a 15-29 éves korosztály 43 százaléka dohányzik, a férfiak között ebből 24 százalék naponta több mint tíz szálat szív el. A nők esetében ez az arány 32 százalék a dohányzók esetében. Miközben önök szigorú büntető törvényekkel próbálták üldözni az önök által vélt rendkívül veszélyes kábítószer-fogyasztókat, úgy tűnik, hogy semmilyen hatékony lépésre nem voltak képesek a sokkal szélesebb társadalmi csoportot érintő dohányzás esetében.
Az oktatásról sokat beszéltünk. Csak megerősíteném azt, hogy jól látható módon az oktatási rendszer 2001-ben nem a társadalmi különbségek csökkentését, hanem ezek újratermelését és ennek növekedését szolgálta. Jól látható az, hogy a leginkább meghatározó, életesélyt meghatározó tényezőknél, a nyelvtudásnál, a számítógépes ismereteknél tovább folytatódott a társadalom szétszakadása. Tovább folytatódott az a gyakorlat, hogy a kistelepülésekről jövők, a szegényebb családból jövők sokkal rosszabb eséllyel kezdhetik el az életüket, mint más társaik.
A fiatalok bűncselekmények áldozatai és elkövetői egyaránt lehetnek. Arról, hogy az önök bűnmegelőzési politikája mennyire volt hatékony ebben az évben, sokat elárul az, hogy a megvádolt, tehát nemcsak egyszerűen rendőrségi eljárás alá fogott, hanem valóban bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható fiatalok száma 25 százalékkal növekedett.
Az ifjúságpolitikának mintegy szimbóluma volt 2001-ben az ifjúsági törvény tervezetének vitája, majd ennek a teljesen alkalmatlan törvénytervezetnek a bukása.
Tisztelt Ház! 2001-ben az ifjúság helyzetét tehát a szétszakadás jellemezte nyertesekre és vesztesekre. Az jellemezte, hogy megjelent és megmaradt a sikeres fiatalok szűk rétege, kialakult egy olyan átlagos ifjúsági csoport, amelyik a fiatalok nagy részét tartalmazza, és amelyet hátrányok és hiányok jellemeznek. Végül kialakult egy 15-20 százalékos, véglegesen leszakadó csoport a fiatalok között, akiknek esélyük sincs arra, hogy eredményesen bekapcsolódhassanak a társadalom vérkeringésébe.
Tisztelt Ház! Hogyan jellemezhetjük hát a kormányzati politikát a 2001-es évben? Azt mondjuk, hogy ez a politika a nagyotmondás, a nagy ígéretek és a kicsi teljesítmény politikája. Ez a politika a jóra való restségnek a politikája, ez a politika arról számol be, hogy bár a kormány jól felismerte azt, hogy mik a legfontosabb problémák, nagyon-nagyon keveset tett ezeknek a megoldásáért.
Tisztelt Ház! A 2001-es jelentés nem arra való elsősorban, hogy valamilyen módon csak megismerjük belőle a fiatalok helyzetét. Tanulságos az, ha tanulmányozzuk a helyzetet, tanulságos az, ha tanulmányozzuk az előző kormányzat hibáit, hogy mi ne kövessük el ezeket újra. Azonban ez a jelentés akkor lesz valóban hasznos, és akkor lesz valóban olyan, ami segít a fiatalokon, ha erre olyan kormányzati politikát építünk, amely a fiatalok tömegeinek, a fiatalok helyzetének javítására képes.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy átengedjem a pulpitust Zuschlag János képviselőtársamnak, aki erről fog beszélni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
