SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Parlament! Köszönöm szépen képviselőtársamnak, hogy felhívta a figyelmet erre a pár nappal ezelőtt megjelent kormányhatározatra, amelyik valóban hihetetlenül fontos és lényeges az egész ország fejlődését, az egész ország következő középtávú, tehát mintegy 15 éves kitekintéssel rendelkező fejlődését illetően.
Bizony úgy van, ahogy ön mondta, és ahogy mindannyian jól tudjuk is, hogy gazdaságunk fejlődésének alapja az infrastruktúra és azon belül is a közúti hálózatok fejlesztésének kérdése. Nem véletlen, hogy a hazánkba települt külföldi tőke 60 százaléka az M1-es és az M7-es környékén települt meg, vagyis a Győr-Tatabánya-Budapest-Székesfehérvár-vonal mentén. Nyilvánvaló, jól látható az összefüggés a közúthálózat fejlettsége és a gazdaság fejlődése között. Így aztán valóban úgy van, ahogy ön zárta felszólalását, hogy bizony a közúthálózat fejlesztésére fordított pénzek jó helyen landolnak, mert a gazdaságban kifejtett multiplikátor hatásuk elvitathatatlan.
Ehhez az igazsághoz képest bizony rossz helyzetben vagyunk, hiszen a közúthálózatunk fejlettsége bizony legalább hat szempontból elmarad a várthoz vagy az elvárhatóhoz képest.
Először is, rossz az infrastruktúránk szerkezete. Közismert, hogy Magyarországon minden út, ha nem is Rómába, de Budapestre vezet, és minden út Budapestről vezet kifelé. Sugaras szerkezete van az útjainknak, és ez nagyon hátrányos. Rossz az is, hogy kevés a híd Magyarországon. Rossz az is, hogy az országos közúthálózaton belül, ami összesen mintegy 30 ezer kilométer hosszúságúra tehető, nagyon kevés a gyorsforgalmi utak aránya; alig több, mint 2 százalék, 630 kilométer. Rossz az is, hogy nagyon jelentős az elégtelen teherbírású és szerkezetű útjaink aránya; 36 százaléka az országos közútjainknak elégtelen teherbírású. Rossz az is, hogy a felületek állapota több mint az utak felénél rossz. Végül az is igen hátrányos, hogy számos szintbeni kereszteződés található.
Ezeket együttesen célozza meg javítani az ön által említett kormányhatározatban közzétett 15 éves program.
Magyarországon 1960-ban indult az autópálya-építés programja - vagy autóút-építésről volt akkor még csak szó -, és bizony nagyon kevéssé jutottunk előre; máig 630 kilométer gyorsforgalmi utunk van, tehát autóút, autópálya. Ez borzasztó kevés: 6,8 kilométert jelent ezer négyzetkilométerenként. Ez az európai uniós átlag 40 százaléka; ott ugyanis 17 kilométer jut ezer négyzetkilométerre.
Nem véletlen, hogy így állunk, hiszen a GDP-nk 0,65 százalékát fordítottuk az elmúlt tíz évben autóút- és autópálya-fejlesztésre, miközben az európai országok ennek a háromszorosát fordítják erre.
Ez a kormányhatározatban felvázolt koncepció jelentős szakítást jelent ezekkel a számokkal. Most a 0,65 százalékos GDP helyett az elkövetkezendő időszakban 2,1 százalékot fogunk erre fordítani. Így aztán a tervek szerint - és ezt tartalmazza a kormányhatározat - 2006-ig 420 kilométer gyorsforgalmi pályát építünk meg, tehát megközelítően annyit, mint amennyi 1960 óta épült, és 2015-ben, a kitűzött cél lezáró évében pedig 2500 kilométer gyorsforgalmi közúttal rendelkezik majd az ország. Ez a mai 15 EU-s ország akkori átlagának fog megfelelni.
Ehhez persze hatalmas pénzek szükségesek. 2006-ig például, az első négy évben 1750 milliárd forintot fogunk erre a célra fordítani. Ez tehát valóban az előttünk álló leglényegesebb beruházási terv, amiről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az elkövetkezendőkben még sokat fogunk beszélni, sokat fogunk hallani, és leginkább nagyon sokat fogunk megtenni, dolgozni rajta a gyakorlatban.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
