CSONTOS JÁNOS
CSONTOS JÁNOS
CSONTOS JÁNOS, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Elöljáróban engedjenek meg három megjegyzést. Azt gondolom, nagyon jó, hogy ez a jelentés az asztalra került; annak ellenére jó, hogy a 2000. évet próbáljuk áttekinteni, és azóta eltelt három év. Bár itt egy késés tapasztalható, de ahogy az államtitkár asszony említette, a fogyatékosok nemzetközi éve miatt talán sokkal nagyobb figyelem fordul majd a jelentésben foglaltakra.
A másik megjegyzésem az, hogy a fogyatékosprogram alapozása elhibázott volt 1999-ben, mert a fogyatékosügyi program az 1990-es népszámlálás adatait vette alapul. 1990-ben 368 ezer olyan állampolgár volt Magyarországon, aki fogyatékkal él, ugyanakkor a 2001. évi népszámlálás már 570 ezer főről számol be.
(15.00)
Tehát itt majdnem 200 ezer ember az, akiről tulajdonképpen 2000-ben nem vettünk tudomást. Ez egy nagyon nagy probléma, és azt gondolom, a jövőben erre nagyon oda kell figyelni.
A harmadik megjegyzésem pedig egyértelmű. A többi bizottsági hozzászóló és az államtitkár asszony is azt jelezte, hogy nagyon lassú a haladás, tehát ezért nagyon is szükség van ennek a jelentésnek a felülvizsgálatára.
A jelentésről röviden. Megállapítja a jelentés, hogy az Egészségügyi Minisztérium fejezeti építési beruházásai a vonatkozó rendeletek előírásainak megfelelően minden esetben már a fogyatékkal élők esélyegyenlősége biztosítása elvének figyelembevételével készültek, illetve készülnek. Sajnálatos azonban, mert tényként ezt is leírja a jelentés, hogy a költségvetési tervezetek egyeztetési időszakában azonban a minisztériumi bázis adatához képest többletet jelentő források elfogadására nem kerül sor.
Megállapítja a jelentés, hogy folyamatban van az akadálymentesítésre vonatkozó országos felmérés elkészítése is, amelynek célja a szociális és gyermekvédelmi területén működő valamennyi közhasználatú épületre vonatkozó akadálymentesítés költségeinek felmérése és a források megjelölése, valamint a feladat végrehajtási ütemtervének elkészítése. Megjegyzem, jó lett volna, ha a jelentéstevők csatolják a jelentéshez ezt a felmérést, ugyanis ez állítólag három éve elkészült.
A felmérésben érintett összesen 2850 intézmény, amelyből a szociális intézmények száma 1600 önkormányzati és 150 egyházi, a gyermekvédelmi intézmények száma 800 önkormányzati és 400 egyházi - ez egy tényadat. Sajnálatos ugyanakkor, hogy közli a jelentés azt is, hogy a szociális ágazatot érintően az intézményeknek csak 18 százalékában biztosított az akadálymentes környezet, továbbá megállapítja a jelentés, hogy a minisztériumban közel 400 középületről elkészült a felmérés és a végrehajtási ütemterv, és az adatok alapján az akadálymentesítés végrehajtásának kalkulált költségigénye 1-1,5 milliárd forintra tehető, 1999-es áron számítva. Hozzáteszem, hogy ennek az összegnek a töredékét használták fel a jelentés adatai alapján 2000-ben.
A kommunikáció területén megállapítja a jelentés, hogy az esélyegyenlőségi törvény értelmében a fogyatékos személyek családtagjainak, segítőinek alapvető joga, hogy hozzájussanak a közérdekű, valamint jogaik gyakorlásához kapcsolódó információkhoz. Ugyanakkor tényként leírja a jelentés, hogy a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvénytervezet módosítása, ami a közszolgálati televízió műsorszolgáltatása során a fő műsoridőben sugárzott hírműsorok siket személyek által megérthető kijelzését érinti, ez ideig nem valósult meg.
Megállapítja a jelentés, hogy az esélyegyenlőségi törvény értelmében a fogyatékos személy számára lehetővé kell tenni a művelődési, sport-, kulturális és más közösségi célú létesítmények látogatását. Emellett szintén elérhetővé kell tenni a sportolási célú szabadidős intézmények használatát. Tény, hogy a fogyatékos-sportszövetségek szervezeteinek 2000-ben működési támogatásra összesen 16 millió forint lett biztosítva. Tény, hogy a 2000. évi sporttörvény jelentős változásokat hozott a fogyatékosok sportjának terén, mert a törvényben foglaltaknak megfelelően a sportegyesületek és szövetségek a fogyatékos nemzeti sportszövetségen keresztül kerültek finanszírozásra. Tény, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium 2000-ben 31,5 millió forintot fordított erre a célra.
Végezetül összegzésként engedjék meg, hogy összefoglaljam a bizottság véleményét:
A fogyatékos emberek jogait és esélyegyenlőségét rögzítő '98. évi törvény korszerű elveit és annak európai normákat követő szellemét változatlanul érvényesnek és alapvetőnek tartjuk. A program megvalósítása azonban nagyon-nagyon lassan halad, forrásai hiányoznak, és jelentősen elmaradnak a szükségestől. A kormány a fogyatékosokat önálló, önmagukért felelős jogképes embereknek tekinti, akiknek pozitív diszkriminációval, az iskolai oktatáson, a képzésen keresztül szociális és munkaerő-piaci, egészségügyi és lakóhelyi közlekedési szolgáltatásokkal kell segíteni abban, hogy a befogadásukra kész társadalom aktív és megbecsült tagjai lehessenek. Azonban az ezekkel összefüggő kormányintézkedések, ágazati intézkedések hiányoztak mind ez idáig, ezért a bizottság egyöntetűen azt javasolja, hogy 2001-2002-re vonatkozóan kerüljön felülvizsgálatra a jelentés, és legyenek hatékonyabb koordinációk és hathatósabb kormányintézkedések.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
