IMRE ZSOLT
IMRE ZSOLT
IMRE ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégeink! Az előttünk fekvő jelentés az előző kormány szociális és családügyi miniszterének a beszámolója az 1999-ben elfogadott Országos Fogyatékosügyi Program 2000. december 31-éig teljesített feladatairól. Maga a jelentés első ízben számol be a program időarányos teljesüléséről az érintett minisztériumok által megküldött részbeszámolók alapján. Mindezekből megállapítható, hogy több, a programban előirányzott feladat megvalósítása elkezdődött, folyamatban van, sőt, befejeződött, viszont vannak olyan feladatok, amelyek teljesítése késedelmet szenved.
A fogyatékossággal élő emberek társadalmi beilleszkedésének egyik legfontosabb feltétele volt az 1998-ban megalkotott úgynevezett esélyegyenlőségi törvény és az abban megfogalmazott célok megalapozását szolgáló országos fogyatékosügyi program elkészítésének a követelménye. Nos, ennek a célnak a megvalósítása jegyében készült ez a jelentés, amelyből kiderül, hogy bizony, ha az európai uniós kihívásoknak ebben a tekintetben is szeretnénk megfelelni a jövőben, akkor, bizony, még nagyon nehéz és hosszú utat kell megtennünk.
Azt gondolom, hogy a fogyatékossággal élő emberek életesélyeinek javítása az Európai Unió kapujában nem lehet kizárólagos kormányzati vagy egyéni pártérdek, hanem valamennyiünk közös felelőssége, amelyben a törvényalkotóknak, a civil és szakmai szervezeteknek együtt kell működniük. Éppen ezért minden kormányzati intézkedést, ami ebbe az irányba mutat, párthovatartozástól függetlenül üdvözölni kell. Vitatkozni természetesen lehet arról, hogy a meghatározott célok eléréséhez szükséges lépések milyen ütemben kerülnek megvalósításra, de azt hangsúlyoznunk kell, hogy bizony, ezen a téren több évtized lemaradását nem kérhetjük számon most egy éves jelentésen, vagy kizárólag az előző kormányon.
Sajnos, az eddigi tapasztalatok is azt jelzik - amit ez a jelentés is megerősít -, hogy a programban kijelölt feladatok döntő többségének az elvégzéséhez a pénzügyi fedezet az előző években sem, és az idei évi költségvetés számainak ismeretében elmondható, hogy most sem áll rendelkezésre. Ami mégis alapvetően pozitív, hogy 1999-ben elkezdődött ez ügyben a szaktárca koordinálásával a minisztériumok közötti összehangolt együttműködés, amely átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszi az erre a feladatra szánt források felhasználását. Ez azért is fontos, mert ennek tükrében nemcsak a program intézkedési tervének megvalósulása ellenőrizhető, hanem a civil szervezetek véleményének figyelembevételével lehetőség nyílik esetleges forrás-átcsoportosításokkal más irányokat kijelölni, illetve a legfontosabb feladatok teljesítéséhez újabb forrásokat igényelni.
A jelentés a programban leírt feladatok sorrendjét követve kilenc területet érint átfogóan, a minisztériumok teljes vertikumára vonatkozóan elemzi a megtett intézkedéseket, a folyamatban lévő beruházásokat, valamint előrejelzést ad az elkövetkezendő évek feladataira, azok várható költségvetési kihatásaira. A legnagyobb problémát továbbra is - a fejeken túl - a közintézmények akadálymentesítése okozza, de nagy kihívást jelent a jövőre nézve a tömegközlekedési eszközök, valamint a kapcsolódó létesítmények akadálymentesítése is.
Jelentős lépések történtek 2000-ben az oktatás és képzés területén, mind a fogyatékosok tanulási, képzési programjai, tanulási lehetőségei szélesítése, mind pedig a fogyatékosok oktatását, képzését végző pedagógiai intézmények új programjai tekintetében.
Figyelemre méltónak tartom az Ifjúsági és Sportminisztériumban a fogyatékosok sportjáért felelős helyettes államtitkárság működését, ahol is kiemelten támogatták mind a fogyatékosok diáksportját, mind pedig a paralimpiára készülő sportolókat egyaránt.
A szociális ellátások terén a program egyik legjelentősebb eleme a fogyatékkal élők pénzbeli ellátásaként bevezetésre került fogyatékossági támogatás, amely a súlyos fogyatékkal élő személyek esélyegyenlőségét elősegítő havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás.
Jelentős összeget, mintegy 2,5 milliárd forintot költött a kormány 2000-ben a fogyatékos személyek számára vissza nem térítendő lakáscélú állami támogatásra. Jól működött a civil szférához kapcsolódó intézményrendszer: az Országos Fogyatékosügyi Tanács és a Fogyatékosügyi Civil Műhely között folyamatos volt a párbeszéd; a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány pedig több területet is érintő hiánypótló pályázatokat írt ki, és bonyolított le sikerrel.
Általánosságban tehát megállapítható, hogy a jelentés a 2000. év végéig történt kormányzati intézkedésekről igyekszik a lehetőség szerinti legátfogóbb, legaktuálisabb információkat megadni, és a problémafeltáráson túl elsősorban a további feladatok megalapozását irányozza elő.
Ezek tükrében a jelentést a Fidesz képviselőcsoportja nevében elfogadásra javasolom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
