BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A hideg beálltával egyre mostohább helyzetbe kerülnek azok az emberek, akiknek nincsen fedél a fejük fölött. A karácsonyi bevásárlás forgatagában siető emberek egy része, nagy része észre sem veszi, hogy az aluljárók félreeső zugaiban, a telefonfülkék sarkában, padokon, lepusztult kapualjakban, nagy kupac mocskos paplan és takaró alatt emberek kuporognak. Vannak, akiknek megakad a szemük a gyanús kupacokon, átvillan a fejükben, hogy van-e még élet egyáltalán a mozdulatlan takaró alatt, de ugyanilyen gyors a reflexszerű félrefordulás; átfut az emberen a zavart, tehetetlen tanácstalanság, és továbbsietünk.
Miniszter Úr! Több mint tíz éve szoktatjuk magunkat a gondolathoz, hogy ez így természetes, ahogy van, hogy a világ más nagyvárosaiban is ott vannak ezek a hajléktalanok. Nyugtatjuk magunkat azzal, hogy az állam feladata gondoskodni róluk, hogy van egy kiépített ellátórendszer, és talán az is megnyugtat, hogy vannak lelkes karitatív civil szervezetek, akik az intézményesített rendszer mellett éjszakánként zsíros kenyeret és teát osztogatnak, ilyenkor, ünnep előtt pedig talán egy tál meleg ételt is.
Miniszter Úr! Azt tapasztalom, hogy a lakosság nem tud eleget arról, milyen ellátások vannak a hajléktalanrendszerben, ezért kérdezem, milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe a hajléktalanok.
Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
