DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem felhőtlen öröm szót kérni és szót kapni e sztereotípiákkal terhelt különböző előadmányok között, és azt hiszem, levonhatjuk azt a következtetést, célszerű lenne az elnökségnek azt javasolni, hogy nem “a vitát megnyitom”, hanem “helyt adok a monológoknak”. Akkor közelebb állna az igazsághoz mindaz, ami itt a Házban elhangzik.
Hölgyeim és Uraim! Nem véletlen - és nem lehet véletlen -, hogy a Magyar Demokrata Fórum elnöke utalt egyedül hozzászólásában október 6-ára, a gyásznapra. Nagyon jelentős dolog ez, és nagyon keserű. Akkor, amikor valakik kitűzték, hogy ma a parlament e tárgyban összeül, gondoltak-e arra? Akik kitűzték, hogy a téren nagygyűlést tartanak, megfordult-e az agyukban, hogy október 6-a nem erre való? Október 6-a az emlékezés és a tisztelet napja!
(14.10)
Az a gyanúm, hogy sem a döntőkben, sem tanácsadóikban azért nem merült fel ez a dátum, mert elsikkadt itt az évek folyamán. Ahogy eszményeinkkel baj van, úgy tévedünk. Tessék megnézni a televíziók mai műsorát, a dicséretes Duna Televízió kivételével miként hajtanak fejet október 6-a emléke előtt. Szeretném nagy hangsúllyal mondani, pedig nagyon jó volna, hogy egy történelmet bizony nem megfelelő hűséggel és alapossággal tanult generáció ismét ezen a napon átmenne azon a stúdiumon, hogy mit is jelent az a bizonyos kétszázezer, amit Kossuth apánknak ott megajánlottak, miért volt Deák Ferenc ’49 januárjában Windischgrätznél, és hogy járt. És sok minden mást mondhatnék még, ami alig van bent, elnézést kérek, de a tisztelt jelen lévő generáció tudatában vagy nagy részének a tudatában. Próbáljunk kicsit többet áldozni eszményeink előtt!
A másik: felvetem e pillanatban itt és e helyt, hogy alkalmas-e a jelenlegi politikai generáció arra, hogy október 23-ának 50. évfordulóját kellő méltósággal megünnepelje. (Taps az MSZP soraiban.) Alkalmas-e? Mi történik? Több mint ötven állam- és kormányfő érkezik, köztük három koronás fő is ide. Miért jönnek ide? Hogy fejet hajtsanak egy olyan jelentőségű történelmi esemény előtt, amelyet mi, magyarok hajtottunk végre. Azért jönnek, hogy pátosszal és tisztelettel emlékezzenek, hogy volt egy ilyen lélekszámú nép, amelyik akkor azt merte, amit mert, egyedül a világon. És amikor ide jönnek, zűrzavar, rendetlenség és otrombaság is fogadhatja őket.
Nem merül fel a kérdés, hogy így nem vagyunk alkalmasak egy ilyen évforduló megünneplésére? Nem kell feltenni a kérdést, hogy jobb volna, ha nem jönnének? A kísérő újságírók nem a pátoszos beszédeket, de nem ám, hanem azokat a kuriozitásokat röpítik majd világgá, amelyek megint csak feketíthetik a nemzetet. Vagyunk-e elég komolyak a helyzethez és a történelmi időkhöz képest?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A napirend itt teljesen világos. Miniszterelnök úr bizalmat kért. Itt elhangzott már a Magyar Demokrata Fórum álláspontja, elmondom a személyeset is: én nemmel fogok szavazni, miniszterelnök úr. (Taps az MDF soraiból.) Nemmel fogok szavazni, és nem az őszödi beszéd miatt. Azt még szégyellem is, mint minden más kilopott iratot, adatot, amivel képesek élni emberek, képesek a politikai ellenféllel szemben lopott anyagot felszolgálni, felhasználni. Nem először! Nem először! Én ettől borzadok. Nem ez az ok tehát. Egyébként végtelenül sajnálom, hogy miniszterek és miniszterelnökök lebuktatására feketén felvett anyagot használnak manapság, és nosztalgiáim vannak olyan idők után, amikor legalább mutatós kéjnőket használtak erre a célra. (Nagy derültség és szórványos taps.) Végzetnek és halálnak is szebb lenne.
És nem azért, mert van a csomag. Sok vonatkozásban magam sem értek egyet a csomag belső tartalmával, de kényszerével igen. Felelőtlen mindenki, aki az ellenkezőjét állítja. Hogy a terhek hová kerülnek, hogy a kiadások hol csökkennek, az vita tárgya. Sajnos, nem volt vita tárgya. De magával a kényszerítéssel magam teljesen tisztában vagyok. Szeretném ezért nyomatékkal aláhúzni, az egész választási kampányidőszakban a Magyar Demokrata Fórum vezetői és jómagam is, aki már vezető sem vagyok, számtalan televíziós és egyéb vitában hangsúlyoztuk, hogy abba kell hagyni az ígéreteket. Ezek a felelőtlen ígéretek alaptalanok. Ennek ellenére mindez nem történt meg.
Egy dolgot nem lehet állítani: létező politikus nem tudta, hogy baj van. Minden valamirevaló politikus tudta, hogy nagyon nagy baj van. Azon lehetett vitatkozni, hogy 7 százalék lesz vagy 10, mint utólag kiderült. De ne ámítsuk magunkat azzal, hogy itt volt olyan naiv! Mert ha volt, akkor javasolom eltávolítani a politikai körökből - akinek annyi sütnivalója nem volt, hogy ezt világosan lássa, az még további károkat is okozhat. (Derültség.) És ezért fogok nemmel szavazni, amellett, hogy méltányolom miniszterelnök úr kissé elkésett bocsánatkérését. Más hangulata lett volna ennek, ha korábban és idejében hangzik el.
Hölgyeim és Uraim! Az ország nehéz helyzetben van, erre apellálok. Itt a pártdühök szétfeszítenek mindent. Itt nem is számít, hogy most milyen ügy, egy nemzet, egy haza szolgálatában állunk. Nem számít elsődlegesnek. Ostorozás van, változatos fordulatokkal. Nem túl elmések, gyakorta van ismétlődés ezekben a jelző- és egyéb osztogatásokban. De egy dolgot tökéletesen tisztán kell látnunk: aki ma azt hiszi, hogy a kényszerlépések elkerülhetők, az valóban kárt tesz az országnak. Aki azonban azt hiszi, hogy a reform annyit jelent, hogy totálisan nekirohanok mindennek, az pedig téved, miniszterelnök úr; ezt én kihallottam abból, amit ön elmondott. Nem lehet totálisan, minden eresztékében megrázni azt a házat, amelyiknél nagyon lényeges változtatásra van szükség, de nem szabad felbolygatni a nagy egészet.
Úgy hiszem, abban, hogy mely adótétel és mely kiadás kerüljön sorra, talán még az elkövetkezendő időkben sor kerülhet valami elmésebb és értelmesebb vitára. Gazdaságra helyezzük a terheket, magánszemélyekre helyezzük a terheket - nagyon lényeges és kényes alapkérdés. Hacsak nem züllünk odáig, hogy az elkövetkezendő választásoknál nagyon egyszerűvé válik a kortesidőszak, hiszen azt kell mondani, hogy én gázárat csökkentek, és akkor nyerek, de ha azt mondom, hogy gázárat emelek, akkor meg veszítek. Mert ide kezd egyszerűsödni a láttatási zavarok miatt és nem értelmes viták miatt megkeveredett magyar közvélemény.
Hölgyeim és Uraim! Most olyan időket élünk, amikor muszáj a figyelmet felhívni közjogi hagyományainkra. Ha valaki elmélyed, és fájdalom, kevesen mélyednek el a múltban, az nagyon jól tudja, ahányszor közjogi rendszerünket kívülről megrendítették vagy mi magunk megrendítettük, annak mindig mélybe hullás és véráldozat lett a következménye. Ezzel tisztában kell lenni. Bizonyára nem veszik tőlem rossz néven, mert ezt minden él nélkül mondom. Ez a valóságban, legalábbis az elmúlt században baloldali hagyomány és szokás volt. Igen, az volt. 1918 ősze is az volt. Aztán, ami ’45 után történt, arról jobb nem beszélni; hozzá kell tennem, ami ’44-ben történt, az a másik oldal tette volt, mielőtt közbeszólnának.
(14.20)
De a közjogi hagyományokhoz való merev ragaszkodás egy nemzetéltető erő volt. Aki tisztában van azzal, hogy az alkotmány sáncait átlépni nem lehet, az valami többet tud a magyar sorskérdésekből, és érdemesebb rá, hogy ilyen kérdésekről szóljon.
Hölgyeim és Uraim! Most éppen ott vagyunk, hála liberális jogértelmezésű tévelygéseinknek, hogy a bírák félnek ítéletet hozni. Még egyszer mondom, a magyar bírák egy része fél ítéletet hozni. Micsoda világba sikerült keverednünk! Hol van a hatóság és a hatalom ereje, amelyik megszünteti az ilyen természetű weimarizálódás tipikus tünetére utaló jelenségeket? Hol van az erély és a határozottság, ami ahhoz kell, hogy itt bíró nem félhet, itt bíró nem retteghet? Mert ha úgy hoz ítéletet, félelem alatt, akkor az ugyanaz, mint amikor parancsba adták neki; eltávolodik az igazságtól.
Hölgyeim és Uraim! Amikor én arra is gondolok, hogy mennyi baj van tőlünk északra, mi érlelődik, testvéreink sorsa nem lehet közömbös, hogy mi érlelődik tőlünk keletre, ahol egy uniós belépés új helyzetet hoz és változások elé tekint, hogy mi érlelődik tőlünk napnyugatra, ahol, fájdalom, kiszolgáltatott helyzetünk folytán a kasszakulcsot mások kézben tartják, akkor nem lenne jó némileg több józanságot tanúsítani?
Utaltam már az előbb az őszirózsás forradalomra. Megkockáztattam egyszer, hogy itt a köztereken mintha annak szele fújdogálna. De most fölteszem a kérdést: ki ismeri a napok történéseit 1918 kritikus napjaiban? Ki tudja, mi történt itt Budapesten? Tankönyvekben az elmúlt évtizedekben benne volt, hogy a nép levetette a Habsburg igát, meg azokat az otrombaságokat már elismételni is szégyellem, amin generációk tanultak. Nem az történt, uraim. Teljesen szétesett az ország; a frontról, a háborúból, a vérzivatarból hazaérkező katonatisztek rangjelzéseit tépték le itt, az Andrássy úton; olyan közegek emelkedtek a köztevékenység színterére, akiknek korábban nem lehetett. És ott állt az emelvényen gróf Batthyány Tivadar Böhm Vilmossal. Megmondjam, meddig? Két-három hónapig, utána futott, mint a nyúl - és Böhm maradt Kun Bélával.
Fogjuk már fel, hogy a történelmet azért érdemes ismerni, mert precedenst jelent számunkra! Mindig históriás nép voltunk, de ez a negyven év szocializmusa kiirtotta agyunkból még a precedenseket is.
Én tehát úgy vélem, hogy vagy béke lesz, vagy valami nagy bajok történnek az elkövetkezendő időkben. Aki azt hiszi, hogy a jövő birtokában van, az tanuljon a magyar politológusoktól, akik amit jósoltak, annak 80 százaléka soha nem úgy történt. Nagyon fontos az önmérséklet és az aggodalom a mai időket tekintve.
Miniszterelnök Úr! Én úgy vélem, egy újraszerkesztett és adótételeket másféle kritériumok alapján elbíráló programra feltétlen szükség volna. Úgy vélem, a fejlesztési terv egyes kidolgozatlan részeire ugyancsak. Úgy vélem, a fejlesztési terv csúcspontokat, gócokat megállapító szerkesztése némi félelmeket kelthet, hogy ez nem tőkekoncentrálás lesz-e, mint amikor a szocializmus időszakában a megyeszékhelyek fölfaltak mindent, ami egyébként a falvakba kellett volna, hogy kerüljön. Számtalan dolog van tehát. Most azonban szavazásra kerül a sor.
A Magyar Demokrata Fórum nevében, egész pontosan személyemben semmiképpen nem engedem meg magamnak, hogy arról az alkotmányos útról letérjek, amelyik a nemzet éltető ereje, akkor is, ha várhatóan egy szavazás nem lesz kedvemre és ínyem szerint. Ezt már tudomásul kell vennünk, és minden józan elmének.
Hangsúlyozom befejezésül: az alkotmány keretei ha egyszer megrendülnek ebben az országban, ha a szervezetek és a hatalom nem teljesíti a kötelességét ott, ahol teljesíteni kellene, akkor ezt az országot tartós zűrzavar jellemezheti, kiszolgáltatott anyagi és gazdasági helyzetünkben felfokozott hátrányokkal.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MDF és a kormánypártok padsoraiban, szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
