ÉKES ILONA
ÉKES ILONA
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Azt hiszem, hogy ez az éjszakai vita is azt mutatja, hogy nem jó, hogy kevés nő van a parlamentben. A skandináv országokban ugyanis sokkal családbarátabb a döntéshozatal, és ilyen késői időre nem tesznek fontos témákat.
Magyarországon 1918-ban kaptak először választójogot a nők. Igaz, hogy míg a férfi analfabéta is választható és választó volt 21 éves kortól, a nőknek 24 évesnek kellett lenniük, és írni-olvasni kellett tudniuk.
(23.10)
1920-ban történt az első választás, amelyen nők is részt vehettek. Alaposan ki is vették belőle a részüket, egyik-másik kerületben az alsóbb néposztályokhoz tartozó nők, sőt, a cselédek döntötték el a választás sorsát. Schlachta Margit, az első képviselőnő is így került be 160 férfi képviselő mellé a parlamentbe. Ő azt mondta: “Miért fontos a nő részvétele a törvényhozásban? Másképp és mást lát meg egy nő, új, életközeli praktikus szempontokat hozhat.” Azóta 87 év eltelt, és most 11 százalék a részarányunk. Az 50 százalékos listával is csak 27-30 százalék lenne a nők aránya. A vizsgálatok bebizonyították azt is, hogy 30 százalékos jelenlét esetén érzékelhető a női szemléletmód a döntéshozatalban. És van még mit tennünk, ha csak az üvegplafonra és a munkabérkülönbségekre gondolok. Ehhez kellenek a nők, hogy ezeket megváltoztassuk.
A nemek közötti egyenlőség politikájának az a célja, hogy a nőknek és a férfiaknak azonos lehetőségeik, jogaik és felelősségük legyen az élet minden területén, ez jelenti a társadalmi igazságosságot is. Úgyhogy én mindenképpen támogatandónak tartom, és remélem, hogy ez sikerülni is fog.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
