TÁTRAI MIKLÓS
TÁTRAI MIKLÓS
TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Dehogynem gondolkodunk el, Tállai képviselő úr, és nem azért nem támogatjuk ezt a javaslatot, mert ellenzéki képviselők nyújtották be, vagy nem azért, mert nem lenne jó, ha lenne most mód adócsökkentésre. Teljesen világosan az a helyzet, hogy 2008-ban nincs mód az adók csökkentésére, a közterhek csökkentésére. Illetve egy esetben van mód, de ilyen javaslat még önöktől sem érkezett, hogy ha azonos nagyságrendben a költségvetés kiadási oldalához is hozzányúlunk. Ez a javaslat, amelyről negyedórája vagy 20 perce vitatkozunk, arról szól, hogy 200 milliárd forinttal kevesebb pénzt szedjünk be. Akkor 200 milliárd forinttal kevesebb pénzt kell elkölteni. Ennek ez a megfejtése.
Az a lehetőség, amelyet ön megfogalmazott, az a javaslat, amelyet ön felvetett, hogy az inflációs többletbevételből költsünk, ez azt jelenti, képviselő úr, hogy nem lesz pénz a nyugdíjasok nyugdíjemelésére, hiszen az inflációs többletbevételből a magasabb nyugdíjkiadásokat, a magasabb szociális kiadásokat kell a költségvetésnek finanszírozni. És ez még csak nem is a kormány döntésének a kérdése, be kell tartani a hatályban lévő törvényeket, és azokból ez következik. Szóval, lehet bevételmérséklésre javaslatot tenni, de konkrét kiadáscsökkentési javaslatot illik ezek mellé tenni.
Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy támogatja-e a kormány vagy szeretné-e a magyar kis- és középvállalkozások fejlődését, fejlesztését, természetesen igen. Az a javaslat, ami be van nyújtva, pont nem erről szól, képviselő úr. Mert ezzel minden magyarországi munkavállalónak, illetve a foglalkoztatónak, ha ezt együttesen nézzük, adnának önök támogatást, a multiknak adnának, amelyek a legtöbb járulékot fizetik, és a költségvetési intézményeknek adnának, akik a legtöbb járulékot fizetik. Éppen fajlagosan, arányosan a legkevesebbet azoknak a kis- és középvállalkozásoknak adnák, ahol napi problémák vannak. Arról volna sokkal értelmesebb vitatkozni és gondolkodni, hogy célzottan annak a szférának, ahol ez érdemi segítséget jelent, miként lehetne többletforrást biztosítani. Ilyen módon az ő versenyhátrányuk semmivel nem csökkenne.
