SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Vártam ezt a felszólalást, mert próbáltam higgadtan hallgatni kormánypárti képviselőtársaim benyújtott javaslattal kapcsolatos dicsérő szavait, és megpróbálok én is viszonylag a szakterületemhez hozzászólni, és a szakmaiságot képviselni, de azt elöljáróban el kell mondanom, hogy azt az optimizmust a kis- és közepes vállalkozások területén, amit itt a kormánypárti képviselőtársaim elmondtak, egyáltalán nem tudom osztani, és nemcsak én nem tudom osztani, hanem a szakmai szervezetek sem tudják osztani.
Mindenképpen szeretném a felszólalás elején leszögezni, hogy a 2008. évre szóló adótörvények nem tartalmaznak a hazai kis- és középvállalkozói szektor számára érezhető versenyképesség-javító intézkedést; nem tartalmaznak olyan javaslatokat, amelyek érdemben kezelnék a hazai kis- és középvállalkozások jelenleg nagyon-nagyon rossz gazdasági pozícióit, és nincsen a javaslatban olyan tartalom, amely kisebb módosításokat leszámítva, érdemben javítaná a helyzetüket.
Nagyon nehéz beszélni a 2008. évi adótörvényekről az előzmények ismerete nélkül, illetve anélkül, hogy valójában ezt összefüggéseiben látnánk. Itt több képviselőtársam a másik oldalról megjegyezte, hogy a 2008. évi adótörvényben különösebb, az adó mértékére vonatkozó változások nincsenek. Ha ezt önmagában tekintenénk, még azt is mondhatnánk, hogy ez egy pozitív fejlemény, ugyanis a vállalkozások életét, tudjuk jól, legtöbbször azzal is megnehezíti egy kormányzat, ha időről időre túl sok változtatást tesz be a javaslatba. De ha a problémát tágabb időintervallumon belül nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy sajnos a tavalyi és az idei évben meghozott nagyon kemény megszorító intézkedések miatt az, hogy a 2008. évi adótörvényekben nincs jelentős módosítás, ez egy nagyon nagy probléma, és nagyon súlyos következményekkel járhat a hazai kis- és középvállalkozásoknak.
De hogy ez a vita ne legyen csak a kormány és az ellenzék általában elcsépelt vitája, én szeretnék idézni egy, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában nyilvánosságra hozott szakértői véleményből, ami talán némi eligazodást adhat mindenkinek. Így szól: “Az idei évi javaslatokban a legnagyobb teher éppen az, hogy nyoma sincs annak a szándéknak, hogy a tavaly átmenetiként bevezetett intézkedéseket vissza akarnák vonni. Így sajnos az a pesszimista várakozás igazolódott be, hogy az átmenetinek ígért adóteher-növekedés rajta marad a magyar vállalkozói körön, tartósan rontva annak versenyképességét.”
(14.40)
Azt hiszem, ez az egy mondat nagyon tömören és nagyon világosan mutatja a gazdasági szektornak és azon belül is a hazai kis- és középvállalkozásoknak az adótörvényekkel kapcsolatos véleményét. Itt már azt a mondatot csak félve idézem, ami arról szól, hogy a kormány még azt a kisebb jelentőségű ígéretét sem tartotta be, amiben az OÉT-tel abban állapodott meg, hogy amennyiben a konvergenciaprogram végrehajtása jobban alakul a vártnál, a pluszbevételek elosztásáról tárgyalnak az érdek-képviseleti szervekkel.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a legnagyobb gond az adótörvényekkel nem az, ami benne van, hanem az, ami nincs benne. Vagyis nincs benne érezhető, a vállalkozások mindennapjai számára kézzelfogható, jelentős könnyítés az idei évhez képest. S mivel az idei év egy nagyon-nagyon nehéz év volt a hazai vállalkozások számára - hadd említsem itt csak azt meg, hogy elvárt adó, szolidaritási adó, az eva megemelése, a dupla járulékfizetés, és még sorolhatnánk az intézkedéseket -, tehát egy ilyen év struktúrájának a fenntartása a következő évre azt vetíti előre, hogy a következő év is nagyon-nagyon nehéz lesz a hazai vállalkozások számára. Mondhatni azt is bizonyos statisztikai adatok alapján, hogy jó néhány vállalkozás számára végzetesen nehéz év lesz. Ugyanis talán mindenki számára ismert, hogy jelentősen növekedett az idei évben a csődeljárás alá vont vállalkozások száma, és a jelenlegi adótörvények fenntartása mellett az valószínűsíthető, hogy ez a következő évben is megmarad.
A benyújtott javaslat egyébként azt az ambiciózus címet kapta meg a kormányzati oldalról, hogy az egyszerűsítés éve lesz. Valóban, bizonyos tekintetben érdemtelen lenne, ha nem szólnánk arról, hogy vannak apróbb részek, amelyekben javít adminisztrációs terheken a javaslat, ugyanakkor más részeken - itt már szó volt róla -, például az alvállalkozók és a fővállalkozók közötti számlaadás kérdése tekintetében viszont egyszerűen olyan javaslatokat fogalmaz meg, amit a szakmai szervezetek kivitelezhetetlennek tartanak, és amely egyáltalán nem az egyszerűsítés irányába mutat. Egyébként ugyancsak a kamarai anyagokból ollózva tudom azt mondani, hogy a benyújtott javaslat lényegében egy toldozgató jogalkotást feltételez. Több mint 30 törvényt módosítunk a javaslatban több mint 400 paragrafuson, aminek csak a megértése és az alkalmazása is egy nagyon-nagyon nehéz feladat lesz a hazai vállalkozók számára. Ez a tömeg nem afelé mutat egyébként, hogy a vállalkozók élete egyszerűsödne.
Azt egyértelműen ki kell mondani, de szerencsére könnyű helyzetben vagyok, mert kormánypárti képviselőtársaim sem cáfoltak meg, hogy adócsökkentés márpedig nem lesz a javaslatban. Azt akartam volna mondani, hogy márpedig adóemelés lesz, de itt egy kicsit elbizonytalanodtam kormánypárti képviselőtársaim fölszólalásában, mert míg egyesek itt a kis adók összevonását tényként kezelték, mint a kormányzati fölszólalók is, addig egyes kormánypárti képviselőtársaim pedig megkérdőjelezték ennek a bevezetését. Ez némileg egyébként beleillik abba a sorba, amit a kis adók összevonása kapcsán kommunikál a kormány. Először beszél 5 kis adó összevonásáról, aztán a társadalmi vitára bocsátott javaslatban már 4 kis adó összevonása szerepel, a benyújtottban három. Ehhez tette hozzá azt Veres János pénzügyminiszter, hogy a kis adók összevonása nem jelentheti az adók emelését. Ehhez képest a javaslatban most szereplő tervezet igenis egyes vállalkozások számára adóemelést jelentene, hiszen egyes vállalkozások számára, akik nem fizették korábban mind a három járulékot, az egységes járulékfizetés igenis adóteher-növekedést jelentene.
Viszont azt meg kell mondanom, hogy ebből a tekintetből úgy értelmezem, hogy a kormánypárti képviselőtársaim is kihátrálni látszanak a kormányzat előterjesztéséből, és igazából ez csak egy olyan odadobott gumicsont lesz egy kormányzati kommunikációs tekintetben, hogy mondunk valamit, amiről tudjuk, hogy nem vezetjük be. Erről szóljon a vita, majd úgy látszódjon, hogy mi mégis hajlandóak vagyunk egyébként pozitív módon meghajolni a szakmai szervezetek véleménye alatt, visszavonjuk ezt a javaslatunkat. Ez egyébként arra jól szolgálna, hogy elterelje a legnagyobb problémáról a figyelmet, az adóstruktúra és adóterhelés mértékének változatlanságáról.
Még egy dolgot hadd említsek meg, ami részben a vállalkozásokat érinti, de globálisan igaz az egész költségvetésre. Itt többször elhangzott az, hogy adóteher-növekedés lesz, avagy nem lesz adóteher-növekedés. Ugyancsak azt gondolom, hogy kicsit fönntartással kezelem a kormánypárti képviselőtársaimnak a statisztikai adatokra vonatkozó megjegyzéseit. Ez lehet, hogy az én rosszindulatom, de nem a mi oldalunk beszélt statisztikák kozmetikázásáról. Én megint csak a szakmai szervezetek álláspontját tudom ebben a tekintetben irányadónak venni, és ők azt fogalmazták meg, hogy itt a kormány megint önmagához képest sem konzekvens, ugyanis a GDP-arányos adóteher-növekedésnek a konvergenciaprogramban a következő évben 0,3 százalékos csökkentését tervezte. Ehhez képest a szakmai szervezetek számítása szerint 0,4 százalékkal nő is az adóterhelés. Tehát ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy igenis van bizonyosfajta adóteher-növekedés, de továbbra is valószínűleg a legnagyobb gond az, hogy alapvetően nem változtat a jelenlegi nagyon-nagyon nehéz helyzeten a vállalkozások tekintetében az előterjesztés.
Még egy gondolat, ami a szürkegazdaság kifehérítése kapcsán merült föl. Azt gondolom, hogy egyébként nem járunk akkor jó úton, noha abban egyetértek, hogy valóban az adóalanyiság kiterjesztése a cél, de nem feltétlenül jó az, ha a fürdővízzel a gyereket is kiöntjük. Vagyis azok a szankcionális rendszerek, amiket itt be kívánnak vezetni, például az 50 százalékos adóbírság olyan esetekben is, amikor egyébként az adóhatóságot a beszedett adók tekintetében nem éri kár, arrafelé mutat, hogy ennek a keresztes hadjáratnak a szürkegazdaság megtisztításában lesznek, hogy úgy mondjam, civil áldozatai is. Mert azzal, hogy egy-egy kisvállalkozónak egyébként az alkalmazottja nem ad számlát harmadszorra is, és bezáratják egy hónapra az üzletét, lehet, hogy az egész vállalkozást és több embernek a keresetét tönkreteszik. Úgyhogy itt azért mértékletességet kérek, még a célok egyébként elismert és általunk is elfogadott teljesítése esetén is.
Összességében azt tudom mondani, hogy a beterjesztett javaslat, mivel a legfontosabb kérdésről, a kisvállalkozókat leginkább érintő, a versenyhátrányukat leginkább jelentő, az élőmunkát terhelő járulékok tekintetében nem mozdul el az idei évről, tehát ugyanilyen nehézségek elé néznek a vállalkozások, ezért azt tudom mondani, hogy a polgári oldal, a vállalkozások számára egy olyan javaslat, ami érdemben nem csökkenti az ilyen jellegű járulékokat, nem elfogadható. Teszem hozzá, akkor egyébként, amikor az adatok alapján körülbelül 50 milliárd forinttal többet vesznek be a vállalkozóktól 2005-ben, mint 2007-ben. Ezt az 50 milliárd forintot igenis lehetne fordítani egyébként az élőmunka terhének csökkentésére.
Amennyiben ezt nem tartalmazza, nem kerül valami módon kezelésre, ez a javaslat nem elfogadható sem számunkra, sem a vállalkozók számára.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
