NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Szülőföld Alap vitája mindenféleképpen örvendetes, hiszen a tavalyi esztendőben ez elmaradt, és örülünk annak, hogy az idei esztendőben megtartatik. Hozzáteszem, hogy bízunk abban, hogy a jövő esztendőben sem fog elmaradni, noha a mai vita tapasztalatai lehet, hogy ilyen következtetésekre is juttathatják a döntéshozókat.
Szeretném köszönteni én is vendégeinket, már azokat, akik megjelentek. Mert azért vegyük azt is számba, hogy azok mellett, akik örvendetesen megjelentek, meglehetősen hiányos a határon túli magyarok részéről az érdeklődés. Nem tudjuk nem észrevenni a hiányos érdeklődést, és azt hiszem, hogy ennek oka van. Nagyon közvetlen és szorosan kapcsolódik ez ahhoz a témához, amelyet most vitatunk. Tudtommal mindannyian meghívót kaptak, és ők olyan politikusok, olyan emberek, akik, ha úgy látják, hogy értelme van, akkor eleget is tesznek az ilyen típusú meghívásnak. Valami oka kell legyen annak, hogy nem tettek eleget ennek a meghívásnak a Magyar Köztársaság Országgyűlésébe. Tehát menjünk tovább, talán a gondolatmenetem némileg hozzásegít majd bennünket ahhoz, hogy megtaláljuk a választ, hogy miért nincsenek itt a határon túli magyar vezetők ezen a magyar parlamentben zajló, őróluk szóló vitán.
Az alapvető kérdés az, hogy a Szülőföld Alap egy stratégia alapja-e a határon túli magyarságnak, vagy egy politikai bazár. Az én tételem, tisztelt hölgyeim és uraim, az, hogy egy politikai bazár a Szülőföld Alap, és nagyon távol van attól, hogy stratégiai alapnak tekinthessük. Menjünk vissza egy kicsit az időben, vizsgáljuk meg a megszületésének körülményeit. Azt hiszem, azt semelyikünk nem mondja, hogy 2004 novemberében, amikor vezető szocialista politikusok bedobták a Szülőföld Alap gondolatát, akkor egy jól átgondolt stratégiai gondolkodás keretében született volna meg a döntés a Szülőföld Alapról. Emlékeztetnék arra, hogy ekkor zajlott a népszavazási kampány, a népszavazási kampány kellős közepén született meg a Szülőföld Alap szóösszetétel. Legyen valami pozitívum is a Magyar Szocialista Párt kínálatában, ne csupán elutasítsuk a határon túli magyarokat - így született meg a Szülőföld Alapra vonatkozó stratégiai elgondolás.
Jól jelzi ennek az alapnak az átgondoltságát az is, hogy az elmúlt két és fél év alatt milyen pályafutást írt le. Szeretnék itt a törvénymódosításra utalni; gyakorlatilag a kiinduló állapotából már nem is lehet ráismerni erre a Szülőföld Alapra. Azt gondolom, jól tükrözi az átgondoltságot az is, hogy milyen megjegyzések hangzottak itt el a bizottsági tisztviselők részéről, a szónokok részéről; azt hiszem, nincs vége a Szülőföld Alap metamorfózisának, folytatódik még ez a folyamat. Szeretnék ezzel is utalni az átgondoltságra.
Kezdjük talán az 1 százaléknál! Itt a társadalmi szolidaritással és nemzeti szolidaritással kapcsolatos magasztos gondolatokat hallhattunk képviselőtársam részéről, hogy ez milyen mértékben ölt testet ebben a vízióban, ebben az elgondolásban, amit Szülőföld Alapnak nevezünk; piaci alapon 1 százalékkal lehet támogatni a jövedelemadóból a Szülőföld Alapot, amit aztán a felelős állam 1 milliárd forintra kiegészít. Hadd hívjam föl képviselőtársaim figyelmét, hogy ez egy kudarctörténet. Eleinte 110 millió volt, a következő évben 80 millió volt, a legutolsó esztendőben már csak 70 millió volt a Szülőföld Alapba juttatott 1 százalékos állampolgári felajánlás.
(10.50)
Modellértékű sikertörténetként akarunk erről beszélni? Hölgyeim és uraim, ha ez lenne a magyar társadalom nemzeti szolidaritásának a mértéke, akkor tényleg nagyon nagy baj lenne! Szeretném itt önöknek bejelenteni, hogy én egy fillért nem adok a személyi jövedelemadómból a Szülőföld Alapba, és azt hiszem, nagyon sokan vannak így ebben az országban. Meg is fogom indokolni, hogy miért nem adok egy fillért sem a Szülőföld Alapnak, és innentől fogva nem gondolom, hogy ez az én nemzeti szolidaritásomnak lenne a mércéje, hogy adok-e egy ilyen alapba a személyi jövedelemadómból. S azt hiszem, hogy nagyon sokan gondolkodnak így ebben az országban.
Fel kellene tenni, tisztelt képviselőtársaim, a kérdést, hogy jól van-e ez így kigondolva. Mert ha jól lenne kigondolva, akkor nem csökkent volna le az elmúlt három évben is egyébként az egyharmadára, és nem ilyen volumene lenne az 1 százalékos felajánlásoknak. Innentől fogva viszont megkérdőjeleződik a Szülőföld Alap mint önálló elgondolás. Hogyan tud ez megállni a saját lábán, ha immáron nemhogy a 10 százalékát, hanem lassan az 5 százalékát sem fogja elérni a fő bevételi forrásként vizionált bevétele a Szülőföld Alapnak? S azt sem mondhatjuk, hogy ez az 1 milliárdos volumen olyan eget rengető lenne, de erre mindjárt még visszatérek. Tehát az alapelgondolás néhány sebből vérzik. Önálló finanszírozású alapként ez szemmel láthatólag nem működik. Valamit ki kellene találni, javasolnék egy kis kreativitást és gondolkodást ezzel a kérdéssel összefüggésben.
Aztán 2006-ban az új kormány az új nemzetpolitikai doktrína középpontjába állította a Szülőföld Alapot, az intézményrendszer radikális átalakítását tűzte ki célul a kormányzat, ez neokon nyelven az intézményrendszer felszámolását jelenti, így aztán a Szülőföld Alapba be kellett olvadnia mindennek, ami addig volt. Be kellett olvadnia a Magyar Állandó Értekezletnek a Szülőföld Alapba - ezt hívjuk ma REF-nek, Regionális Egyeztető Fórumnak -, bele kellett olvadnia az Illyés Közalapítványnak, az Apáczainak, ennek a titkársága látja el gyakorlatilag a HTMH feladatainak egy részét, és az az elgondolás, hogy a jövőben a tárcák keretei is megszűnnek, és majd beolvadnak a Szülőföld Alapba. Tehát a nemzetpolitikai doktrína központi eleméről tárgyal ma a Magyar Országgyűlés, amikor a Szülőföld Alapról tárgyal. Egyedül az Európai Összehasonlító Kutatási Közalapítvány őrzi meg függetlenségét, az EÖKK, ez az az intézmény, amelynek nem kell beolvadnia a Szülőföld Alapba, egyébként mindennek a Szülőföld Alapban van a helye. Aki egy kicsit ismeri a mai kormánypolitikát, ismeri a Miniszterelnöki Hivatalnak azt a főigazgatóját, aki a nemzetpolitikáért felelős, az tudja, miért oly fontos, hogy az EÖKK megőrizze ebben az új nemzetpolitikában a függetlenségét. Aki pedig nem tudja, annak majd mindjárt néhány gondolatot idézek a főigazgató asszonytól.
Megjegyezném azt is, hogy a 2008-as költségvetésben sem fog sor kerülni a tárcáknál lévő források koncentrálására, ahogy ezt a külügyi bizottság ülésén megtudhattuk, annak ellenére, hogy az ÁSZ - miután elvégezte a Szülőföld Alap pályázatainak az utóellenőrzését - szervezeti és vezetési zavarra hivatkozva javasolta ezt. Persze el lehet gondolkodni azon, hogy jó elgondolás-e az egyes tárcáknál lévő keretek megszüntetése, nem kellene-e adott esetben differenciálni, nem kellene-e egy más logika alapján végiggondolni ezt a kérdést is, de ezt már inkább államigazgatási szempontból vetem föl.
A technikai problémákon túl három kardinális kérdést szeretnék a Szülőföld Alap jövőjével kapcsolatban felvetni. A támogatási volumen 1 milliárd forint. A Szülőföld Alap, a magyar anyaország Szülőföld Alapja 1 milliárd forinttal próbálja meg a varrat nélküli európai magyarságot megalkotni. A felelős és elkötelezett anyaország 1 egész milliárd forinttal próbálja a varrat nélküli európai magyarságot megvalósítani! 2002-re értük el, hölgyeim és uraim, a 12 milliárdos költségvetési támogatást a határon túli magyaroknak. Ez az összeg változatlan - de milyen mély belső szerkezeti átalakuláson ment keresztül a támogatáspolitika! Mára az 5 milliárd forintos oktatási-nevelési támogatás gyakorlatilag elsöprő módon átvette a támogatáspolitika centrális szerepét, ez viszont azt jelenti, hogy az összes többi támogatás 50 százalékkal csökkent. Ha a határon túli összegek mintegy felét átvette az oktatási-nevelési támogatás, akkor ennyivel csökkent a ténylegesen a határon túli magyar intézményeknek, a közösségi megmaradásnak - ugyanis az oktatási-nevelési támogatás egyénekhez jut el - juttatott támogatási összeg. Egy hete a Magyar Köztársaság miniszterelnöke kiállt a határon túli magyar vezetőkkel, reflektorfényben, ott volt mindenki, a fontos határon túli vezetők, és 675 millió forintot tudott adni hat szomszédos ország magyar közösségének a magyar miniszterelnök, reflektorfényben. Nem gondolják, képviselőtársaim, hogy rendkívül komolytalan ez a volumen?
A második kérdés a társadalmi részvétel ügye. Az, hogy stratégiai alap vagy politikai bazár, felveti azt is, hogy miként tudnak részt venni az elbírálásban a szakmai szervezetek, a határon túli magyarok. Az évente elbírált pályázatok száma kevesebb, mint ezer, a támogatott kevesebb, mint ötszáz, a durván 2 millió forint/pályázat nagyságrendileg az Illyésnek felel meg. De micsoda különbség, hogy az Illyés Közalapítványnak volt alkuratóriumi rendszere, voltak helyi és civil társadalmi szereplői - a jelen lévő képviselőtársaim közül többen is részt vettünk ebben -, most pedig politikai szervezetek útmutatása alapján történik az átpolitizált, önkényes pénzosztás.
A harmadik probléma pedig a politikai konszenzus kérdése. 2004-ig rendelkeztünk politikai konszenzussal, az utolsó MÁÉRT-ülésig - nem kormányválasztási határokat mondok, hanem 2004 novemberét mondom -, és most létrejött ez a REF, amelynek nem sikerült megőriznie a Magyar Állandó Értekezlet, a MÁÉRT előnyeit. Magyar politikai pártok nélkül szemmel láthatóan nem megy, az 1 milliárd forint - mint már említettem - nagyságrendileg komolytalan, ilyen értelemben tehát csak politikai bazár tud lenni; a nemzeti összetartozás politikája pedig nem redukálható a pénzosztásra, mert ez méltatlan a magyar államhoz és a legitim, határon túli magyar szervezetekhez. Tehát a határon túli magyar politika klinikai lovával van dolgunk. Jól tükrözi a Szülőföld Alap a magyar nemzetpolitika nyomorúságos állapotait.
S hogy idézzem a főigazgatót a Miniszterelnöki Hivatalból, hogy szerinte mi ennek az összes problémának az oka - ezt Kolozsváron fejtette ki -: “A trianoni határokon kívülre szorult magyar kisebbség támogatására a kilencvenes években létrehozott intézményi struktúra a két világháború közötti magyar revánspolitika revitalizálását jelentette.” Hölgyeim és uraim, ez folyt itt a főigazgató asszony szerint, s ennek a megváltoztatása zajlik, és ennek vagyunk most mindannyian tanúi. Tudom, hogy nem mindenki gondolkodik így a Szocialista Pártban, tudom, hogy önök között sokan vannak alapos és kiterjedt ismeretekkel rendelkező emberek, csak azt nem értem, tisztelt képviselőtársaim, miért tűrik, hogy a határon túli magyar politikát olyan személyek irányítsák, akik számára ideológia ez az egész kérdés, vagy akiknek minden rossz, ami magyar.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
(11.00)
