SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha már Szászfalvi képviselőtársam a nemzeti konszenzus megbomlására tért ki, erről régi vitánk van, és a kedvezménytörvény erre jó példa, hiszen a 2002-es kormányváltásnál itt maradt a kedvezménytörvény, amely nem tudott életbe lépni, és nem tudott működni. Jellemző módon, egy idő után megtaláltuk a Külügyminisztérium fiókjaiban azt a tervezetet, amelyet már az előző kormány is előkészített, bár ezt az átadás-átvételnél nem adták át nekünk. Meglepődve vették tudomásul, hogy át akarjuk alakítani. Hosszas tárgyalások, egyeztetések után, két MÁÉRT után is éppen önök voltak azok, képviselő úr, amikor már a határon túli szervezetekkel konszenzust alakítottunk ki, és azon a MÁÉRT-ülésen, ahol ez a megegyezés meg is született, önök nem voltak hajlandóak elfogadni azt a változatot, és nem írták alá az elfogadott nyilatkozatban ezt a részt.
Így kezdődtek, így rakódtak össze ezek, így bomlott fel, és még egyszer mondom, nem 2004 novemberében szűnt meg, akkor már rég nem volt politikai konszenzus. Akkor már rég aszerint működött sajnos, hogy ki-ki igyekezett megtalálni a belpolitikához a határon túli magyarok közötti szervezetekben a párját, és meggyőzni arról, hogy ahhoz csatlakozzon. Ez szomorú dolog volt. Ezen kellene elgondolkodnunk, leülni, és persze megtalálni a felelősséget. Én nem mondtam azt, hogy csak azon az oldalon van a felelősség, de úgy sem lehet, hogy csak az lehet, amit önök kijelentenek.
Köszönöm szépen.
