GEBERLE ERZSÉBET

Full text search

GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ahogy többen is említették, sok törvény módosítását tartalmazza. Én a mostani vezérszónoklatomban az időkorlátra való tekintettel, nem fogom érinteni a javaslat minden részét, lesz, amire majd a részletes vitában szeretnék kitérni.
Most arra szorítkozom, hogy azokat a passzusokat vegyem számba, amelyek a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. A törvényjavaslat azért született meg, hogy a munkavállalók munkaviszonyra épülő jogait erősítse és a bérbiztonságukat növelje. Nem stratégiai, hanem pontosító, jogharmonizációs jellegű, átfogó törvényről van szó.
További célja, hogy egyes munkaügyi szabályokat pontosítson, a jogalkalmazási gyakorlat vitás kérdéseit rendezhetővé tegye. Van a törvényjavaslatnak egy olyan része is, amelyet az államtitkár úr is említett, amely az Alkotmánybíróság 74/2006. számú határozatából fakadó törvényalkotói kötelezettség. Nevezetesen, az Alkotmánybíróság a 2006. december 5-én kihirdetett határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a munka törvénykönyvéről szóló törvény 134. § (3) bekezdés a) pontját, amely a szabadság esedékességi évet követő kiadását kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a tárgyévet követő év június 30-áig, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31-éig tette lehetővé. A törvényalkotásnak ezt a kérdést március 31-éig kell rendeznie.
Összességében elmondható, hogy a törvényjavaslat által érintett jogszabály-módosítások alapvetően a munkavállalók jogait, jogaik érvényesítésének lehetőségét és biztonságukat segítik elő.
A javaslat 4. §-a a munkabér bankszámlára való átutalásával kapcsolatban érvényesíteni kívánja azt az alapelvet, hogy a készpénzes kifizetéssel ellentétben az itt felmerülő költségeket a munkáltató ne háríthassa át a munkavállalóra.
A munkabér átutalásáról a munkavállalónak megbízást kell adnia a munkáltató részére, és amennyiben ez a munkavállalónak többletköltséget okoz, ennek viseléséről a munkáltatónak és a munkavállalónak megállapodásban kell rendelkezni.
Az 5., 6., 7., 8. és 9. §-ban a javaslat részletesen szabályozza a munkaerő-kölcsönzés jogi kereteit.
(10.50)
A törvényjavaslat kizárná az alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkezők számára a munkaerő-kölcsönzés céljából történő munkaviszony létesítését. Ezt az indokolja, hogy a két jogintézmény eredeti rendeltetése eltér egymástól: az alkalmi munkavállaláshoz kedvező járulékfizetési szabályok kapcsolódnak, és elsősorban rövid időtartamú, eseti foglalkoztatási igények kielégítésére szolgál, a munkaerő-kölcsönzés pedig egyfajta vállalkozási tevékenység. Egymás mellett való alkalmazásuk a munkavállalók védelmének garanciáit csökkentené, ezért indokolt a két jogintézmény szétválasztása.
A kölcsönadott munkavállaló védelmét szolgálja az a passzus, amely kötelezővé teszi, hogy a kölcsönvevő munkáltató a kölcsönadónak köteles tájékoztatást adni a nála hasonló munkát végzők béréről. Ezzel kiküszöbölhető, hogy a kölcsönzött munkavállaló esetleg kevesebb díjazásban részesüljön azonos munkakör betöltése esetén. Ez az egyenlő bánásmód érvényesítését garantálja.
További garancia, hogy a javaslat a munkabéren felüli egyéb természetbeni juttatások, szociális juttatások tekintetében a kölcsönvevőt tekinti munkáltatónak, és szintén a kölcsönvevőt terhelik a munkáltatói bevallási, adatszolgáltatási és befizetési kötelezettségek, erről a kölcsönbeadónak, illetve a kölcsönbevevőnek külön megállapodásban kell rendelkeznie. És hogy ne csak a kölcsönbe adott munkavállaló érdekeiről beszéljek, a törvényjavaslat kimondja, hogy a két munkáltatónak a már említett megállapodásban kell rögzítenie a kölcsönvevői juttatások ellentételezését is.
Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a munkáltatói oldal véleményében kifejtette, hogy a munkaerő-kölcsönzés szabályait célszerű lenne egy külön törvényben szabályozni. Ezt a Szabad Demokraták Szövetsége részéről megfontolandó javaslatnak tartjuk.
A következő rész, amire szeretnék kitérni, a törvényjavaslat 16., 17., 18. §-ának rendelkezései, ezek a paragrafusok a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításáról szólnak. Erre azért van szükség, mert a munkaügyi ellenőrzések során sokszor nem lehetett megtalálni a munkáltatóként megjelölt alvállalkozót. Ezek az esetek leginkább - ahogy itt többször is elhangzott - az építőipari tevékenységekre voltak jellemzőek.
Engedjék meg, hogy egy statisztikai adatot osszak meg önökkel: 10 ezer munkaügyi ellenőrzésből 500-1000 olyan eset van, tehát 5-10 százaléknyi olyan eset van, amikor fiktív munkáltató, úgynevezett fantomcég munkavállalói dolgoznak. Ilyenkor a felügyelet megnézi a cégkivonatot, kimegy a megadott telephelyre, ahol általában csak egy üres telek vagy üres, önálló romos épület található, vagy a cég utolérhetetlen, mert külföldi érdekeltség. Ilyenkor a munkaügyi hatóság csak nagyon kevés esetben tudott érdemi intézkedést tenni a foglalkoztatóval szemben.
A törvényjavaslat szerint a munkaügyi hatóság azt vizsgálná, hogy a munkavégzés kinek az érdekében áll, a fővállalkozónak tudnia kell, hogy az adott munkafolyamatot ki végzi. A fővállalkozót gondossági kötelem terheli, amely felelősséget a polgári jog is kimondja: az alvállalkozók tevékenységéért a fővállalkozó felelősséggel tartozik, ezért nevezi a javaslat vélelmezett foglalkoztatónak a fővállalkozót. Így egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során csak akkor sújthatja szankcióval a fővállalkozót a hatóság, amennyiben nem tudja megállapítani a tényleges foglalkoztató kilétét. Ezzel a fővállalkozónak is érdeke lesz, hogy a hatóság részére segítséget nyújtson a felderítésben, így mentesülhet a felelősség alól. Ez a vélelem nem automatikusan a fővállalkozót szankcionálja, hanem csak a rosszhiszeműen eljárókat.
A törvényjavaslat 3. §-a váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, ez a passzus rendezi az Alkotmánybíróság 74/2006. (XII. 15.) számú határozatával megsemmisített törvényi rendelkezést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes a szabadság kiadásának eltolására lehetőséget adó szabály, amely a munkáltatók gazdasági érdekeire hivatkozik. Engedjék meg, hogy idézzek az Alkotmánybíróság határozatából: „Nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a pihenéshez való alkotmányos alapjog-korlátozás elkerülhetetlenségének megállapítását.” Ezt önmagában a kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a korlátozás szempontjait nem tartalmazó rendelkezés nem alkalmas alátámasztani. Ahogy már említette az államtitkár úr is és többen a vitában, a törvényhozásnak 2007. március 31-ig kell a jogkorlátozásra vonatkozó szükségességet és az arányosság követelményét figyelembe venni és a törvényben rendeznie.
A törvényjavaslat alapvető szabályként mondja ki, hogy a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. Szintén egy idézetet engedjenek meg nekem a Magyar Köztársaság alkotmányából, a 70/B. § (4) bekezdése a következőképpen szól: „Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.” Alapkérdés tehát, hogy az Alkotmánybíróság határozata szerint van lehetőség korlátozni ezt az alapvető alkotmányos jogot, a korlátozásnak azonban életszerűnek és arányosnak kell lennie. Az új szabályozás szerint legfeljebb a rendes szabadság egynegyede vihető át az esedékességet követő évre akkor is, ha fennáll a kivételes gazdasági érdek. A szabadság pénzbeli megváltását jogsértőnek mondja ki, mert az ellentétes a jogintézmény rendeltetésével. A munkavállalók egészségének védelme indokolja, hogy valóban pihenhessen, regenerálódhasson a szabadság alatt, és ez pénzben nem váltható meg.
Ez az alkotmányos jog korlátozódik, de nem korlátlan mértékben a törvényjavaslat azon részében, amikor a korlátozást a vis maior vagy a munkáltató különös gazdasági érdekével indokolhatja. Mindkét esetben kimondja, hogy csak akkor lehet élni ezzel a korlátozással, ha az más munkaszervezési megoldásokkal nem kezelhető. Gyakorlati példával szeretném illusztrálni ezt: például a kereskedelemben minden évben tudható, hogy lesz karácsony, a forgalom növekedésével lehet tehát számolni, erre vonatkozóan tehát nem lehet a szabadság kiadását korlátozni.
A törvényjavaslat szigorít a szabadságok átvitelét érintően a határidőkön is. Június 30-a helyett március 31-ig, illetve kollektív szerződés léte esetén a december 31-e helyett június 30-ig lehet meghosszabbítani a szabadság kiadásának határidejét. Tekintettel arra, hogy az átvihető szabadságok mértéke csökken, ezért nem célszerű a korábbi, hosszabb határidő megtartása. Az év második felében a munkáltatónak már arról kell gondoskodnia, hogy a tárgyévi szabadság kiadható legyen a munkavállaló számára.
Az új szabályozás további eleme, hogy definiálja azokat a helyzeteket, amikor a munkáltató arra hivatkozhat, hogy a szabadságot miért nem tudja kiadni a tárgyévben. Lehetnek olyan körülmények, amelyek a munkáltatót akadályozzák a szabadság kiadásában, ilyenek például a baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetve elhárítása. Ilyen esetekben a törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a rendes szabadság egynegyedét meghaladó rész is átvihető legyen a következő évre, de a határidők tekintetében itt is a március 31-i, illetve a június 31-i határidő a mérvadó.
A munkáltató különös gazdasági érdekére való hivatkozás pontos definiálása is szükséges volt a szabadságok kiadásának korlátozásánál. Ezeknek a körülményeknek az általános munkaszervezéstől függetleneknek kell lenniük, tehát a törvényjavaslat pontosan rendelkezik arról, hogy mit fogad el a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekének. Adott esetben a munkáltató különös gazdasági érdeke közvetve lehet a munkavállaló érdeke is, hiszen munkahelyének biztonsága lehet a tét.
Összességben a törvénymódosítás olyan változtatásokat vezet be, amelyek életszerűek, és a munkavállalók és munkáltatók érdekeit egyaránt szolgálja, hiszen a meglévő törvények pontosítása a kimondott célja.
A törvényjavaslat többi részéről most nem ejtettem szót, ezt majd a vita további részében szeretném megtenni. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi