GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 52. pontjához szeretnék hozzászólni, amit Pető Ivánnal közösen benyújtott módosító javaslatunk indoklása okán kívánok megtenni. Megtehetném még további harminc pont esetében, hiszen több mint harminc módosító indítványt nyújtottunk be képviselőtársammal közösen. De ettől mégiscsak eltekintenék, tekintettel nemcsak a nagy számú érdeklődőre, hanem arra is, hogy ismét kvázi zárt keretek között tárgyalunk, hiszen a titoktörvény általános vitája is olyan időszakban zajlott, és most is olyan időszakban zajlik, amikor a nyilvánosság csak korlátozottan lesz képes követni mindazt, ami itt történik, vagy amit itt elmondunk.
Mégis, egy módosító javaslatunk esetében, a Btk.-t érintő módosító javaslatunk esetében indokoltnak tartom, hogy pár gondolatot megosszak ezzel a korlátozott nyilvánossággal, illetve a jegyzőkönyv számára megörökítsük mindazt, amit ennek okán mondani szeretnék.
(22.50)
Egyfelől azt, hogy köszönettel tartozunk, hiszen ez a feladatuk azoknak a szakembereknek, munkatársaknak, akik a törvényjavaslat előkészítésekor mindazokkal a nemzetközi dokumentumokban lévő kötelezettségvállalásainkkal összhangban, legyen szó a NATO-ról vagy az uniós intézményekről és az általuk alkotott szabályokról, azok számosságáról, ezt mind figyelembe véve előkészítették a jogszabályt. Valóban egy sor olyan elemet tartalmaz ez az előterjesztés, amely megkerülhetetlenül része kell hogy legyen a magyar joganyagnak. 2001. szeptember 11-e óta egy más időszámítás van, valóban erre reagálni kell a biztonságpolitikában és akár a titokvédelmi szabályozásoknál is.
Mégis úgy gondolom, hogy ez a szabályozás, amely előttünk van, még mindig túlontúl az állam titkosítási igényeit is szem előtt tartva készült, és nemcsak azokat az igényeket foglalja magában, amelyekre utaltam, és amelyek akceptálhatók, hanem olyan igényekre is vagy olyan területekre is kiterjed, ahol ez nem lenne indokolt. Mi alapvetően a büntető törvénykönyv mostani szabályozását elutasítjuk. Azt gondoljuk, hogy ha már akceptáljuk a különböző nemzetközi szervezetek igényét és elvárásait, akkor indokolt lenne ugyanúgy nemzetközi szervezetek igényét, elvárásait - a saját normáinkkal összhangban természetesen - akceptálni a nyilvánossághoz fűződő jogok érvényesülése vagy a sajtószabadság alapelveinek az érvényesítése érdekében.
Nos, nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a titokvédelmi szempontok továbbra is erőteljesebben érvényesülnek, mint a nyilvánossághoz fűződő közérdek. Utaltam arra, hogy vannak olyan esetek, és indokolható, hogy bizonyos ügyeket, bizonyos kérdéseket újraszabályozzunk, és a minősítést fönntartsuk, a titkosítás indokolható. Ugyanakkor mi ennek a szankcionálását nagyon másképpen látjuk, mint ahogy az előterjesztésben szerepel. Az előterjesztésben a Btk. jelenleg is hatályos titoksértési paragrafusainak a szellemével találkozhatunk, ennek a szellemében íródott, és így azt gondoljuk, hogy elfogadásával megerősítést nyerne a civilek és újságírók büntetésére is alkalmas, 1951-ből, a pártállam idejéből itt maradt állami szemlélet. A liberálisok szerint a titok megőrzése az állam feladata, a nyilvánosságra kerülés következményét nem lehet a civilekre hárítani.
A módosító javaslataink a titoktörvény vitatott paragrafusait kezelnék, mindenekelőtt a civilekre vonatkozó büntetőszabályokat, és álláspontunk szerint csak azoknak az előírásoknak kellene benne maradni a szabályozásban, amelyek a titkok megőrzésére hivatott személyekre vonatkoznak.
Egyetértünk azzal, hogy a javaslat megkülönbözteti a minősített adat felhasználására törvényi rendelkezés alapján jogosult személyek magatartásait azokétól, akik arra nem jogosultak, továbbá a szándékos és gondatlan alakzatokat; valamint azzal is, hogy az adatok minősítési szintjei szerint különbséget tesz. De csak a fenti differenciálással értünk egyet, mi bizonyos tényállásokat ugyanis nem szankcionálnánk. Egyáltalán nem szankcionálnánk büntetőjogi eszközökkel a korlátozott terjesztésű minősített adatokkal való visszaélést, és a többi esetben is ki akarjuk zárni a civilek, így az újságírók esetében a büntetőjogi üldözést.
A minősített adat felhasználására a törvény rendelkezései alapján jogosult személyeknek e jogosultságához titoktartási kötelezettség is társul. A minősített adat felhasználására törvényi rendelkezés alapján nem jogosult személyeknek titoktartási kötelezettsége nincsen, ugyan ez a kötelezettség erősen korlátozott esetekben értelmezhető persze. Álláspontunk szerint a titoktartási kötelezettséggel nem érintett személyeknek a minősített adatokkal való akár szándékos visszaélését kizárólag abban az esetben lenne szabad büntetni, ha azt a szigorúan titkos minősítésű adatra nézve szándékosan, azaz a minősítés tudatában követik el, továbbá annak tudatában, hogy ezzel súlyosan károsítják az állam védhető érdekét, és ezzel kárt is okoznak.
Úgy ítéljük meg, hogy a minősített adat felhasználására törvény rendelkezése alapján jogosult személyek esetében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jogos lehet akár a szándékos vagy akár a gondatlan elkövetés szankcionálása.
Időkeretemet túllépném, elnök asszony, ha még egy gondolatot megosztanék?
