LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy abszolút szemléleti ellentét van a kormánypárt és az ellenzék között ebben a kérdésben. Nagyon nehéz lenne az elmúlt 20 évben a pénzügyi szektorban történt olyan nagyságrendű szabályozásváltozást említeni, ami csak megközelítené ennek a tervezett törvénynek a hatását a magán-nyugdíjpénztári rendszerre.
Keller László képviselőtársunk két kockázatról beszélt: az intézményrendszer kockázatáról az intézmények felől vizsgálva, a járadékbefizetési időszak kockázatát megint csak az intézmény felől vizsgálva. Csak a helyzet az, hogy itt van 3 millió tag - a 3 millió tag felől kellene nekünk vizsgálni ezt az egész kérdést. És azt mondja Keller László, hogy a tagok nem tőkeerősek. De, a tagok hihetetlen mértékben tőkeerősek: ez a 3 millió ember fizetett be 2000 milliárd forintot. Tehát az egész erről szól, ennek a 2000 milliárd forintnak a mainál lényegesen szabadabb, banki jellegű használatáról szól.
Mi azt látjuk, hogy ez az átalakítás egészen elképesztő mértékű és súlyos károkat okozhat a rendszerben. Itt egy paradigmaváltásról van szó, méghozzá egy negatív paradigmaváltásról van szó, az valósul meg, ha átlépünk a nonprofit jellegből a profitorientált jellegbe. Ez egy egészen alapvető változás, olyan alapvető változás, amiről mi úgy látjuk, hogy a nyugdíjpénztári tagokat, ezt a 3 millió embert önök nem kérdezték meg, és nem képviselik igazán.
Az intézményi átalakulás kötelező jellege mit jelent? Minden magánnyugdíjpénztárnak biztosítóvá kell alakulnia kötelezően. Itt is azt vizsgálják önök, hogy a nagyobb magánnyugdíjpénztárak részéről fogalmazódik meg a panasz, hogy ezeknek a jelenlegi intézményi formája nem kielégítő az ő számukra. Vagy amikor azt kérdeztük a szociális bizottság ülésén, hogy ki rendelte meg ezt a törvényt - mondjuk, ez egy meglepő kérdés volt a jelen lévő kormányképviselő számára -, akkor két dolgot mondott, hogy a megrendelők a pénzintézetek voltak és a munkavállalók. Úgy gondoljuk, hogy a munkavállalók nemigen lehettek, mert a munkavállaló ilyen módon nem jelenik meg, de a pénzintézetek megjelennek ebben a kérdésben.
A magánnyugdíjpénztárak jelenlegi formájukban önkormányzati elven működnek. Kékesi Tibor képviselő úr leszólta egy kicsit ezt az önkormányzati jelleget, holott mi azt mondjuk, hogy ezeknek a nonprofit szervezeteknek nemcsak hogy létjogosultságuk van, de ezt kellett volna tűzön-vízen keresztül megerősíteni. Belátható, hogy a nonprofit szervezet jelleg nincsen összhangban sem a pénzügyi csoportok profitorientált üzleti magatartásával, valójában sem a tagokéval. Ezt egyébként helyesen mondja Kékesi Tibor képviselő úr, hogy a pénztártagok is inkább ügyfélnek érzik magukat ebben a rendszerben, semmint tulajdonosnak. Ugyanakkor nem igaz ez azokra a kis szervezetekre, a munkáltatói vagy ágazati hátterű nyugdíjpénztárakra, mert itt valóban működik az önkormányzati szervezet, van valamiféle ágazati összetartozás, és a valóban nonprofit működés a cél.
Mi azt gondoljuk, hogy ha tovább kellett volna fejleszteni, amit ön fikcióként mond - tehát önök 1997-ben ezeknek a pénztáraknak a létrehozásával egy fikciót hoztak létre, ezt ön vallotta be teljesen világosan -, mi azt gondoljuk, hogy ezt a nonprofit jelleget, az önkormányzati elvet kellett volna továbbfejleszteni és erősíteni, átláthatóvá tenni, hitelesebbé tenni. Tehát a valódi nonprofit szervezetek érdekeit ez az átalakulás egyáltalán nem veszi figyelembe. Annak a néhány, igen nagy banki hátterű biztosítónak az igényeit viszont abszolút mértékben igen. Tehát könnyű belátni azt, hogy a kötelező jelleggel a kisebb vagy közepes méretű magánnyugdíjpénztárak két-három éven belül beolvadásra, végelszámolásra kényszerülnek, mert az előírt feltételeket, a szavatoló tőkét nem tudják majd biztosítani, és ez a beolvadás kódolva benne van ebben a rendszerben.
Miért akarják önök ellehetetleníteni ezeket a szervezeteket? Ez azért is érthetetlen, különösen azért érthetetlen, mert a nagy pénzügyi csoportokhoz tartozó magánnyugdíjpénztárak éves vagyonarányos díjterhelése 1,72 százalék, míg ugyanaz az ágazati, munkahelyi magánnyugdíjpénztáraknál csak 1,08 százalék. Tehát 60-70 százalékos az eltérés a kicsik javára. Ebből is látható, hogy érthetetlen ez az egész gondolatmenet, és azt látjuk, bizony, hogy azzal, hogy limitálják a költségeket, a jelenlegi költségeket viszik föl egy lényegesen magasabb szintre. Tehát itt valójában nem limitálásról van szó, hanem egy emelésről van szó. Mi úgy látjuk, hogy a kisebb, eltűnésre ítélt pénztárak működtek olcsóbban, és ott az önkormányzati jelleg létezik, a nonprofit jelleg működik, és azt kellene megerősíteni. Kinek az érdeke ez? Teljesen világos, hogy a nagy és a drágábban működő intézményekbe tereli ez a törvény a biztosítottakat.
Érdekes kérdéseket tettünk föl a bizottsági ülésen. Az első kérdésünk az volt, például egy ilyen kérdés, hogy azzal, hogy 2007-től az APEH szedi be a befizetéseket, kialakul - különböző rendetlenségekből adódóan - egy úgynevezett függő számla. Ez 82 milliárd forintot tartalmaz, ez egy néhány hónappal ezelőtti adat. Mi azt kérdeztük, hogy akkor ennek a haszna kié lesz: a pénzintézeté vagy az egyéné? Mi úgy látjuk, hogy a pénzintézet hasznát biztosítják, az egyén hasznát nem biztosítják; például ebben a vonatkozásban is kellett volna valamit mondani.
(10.30)
Arra a kérdésre, hogy mi garantálja a lehető legmagasabb nyugdíjszolgáltatást, semmilyen választ nem tudott adni a kormány képviselője. De amikor azt kérdeztük - és ez talán a legfontosabb dolog, és erre se Keller László, se Kékesi Tibor nem tért ki -, hogy mi volt az egésznek a múltja, tehát '97-től a máig terjedő időszakig mi történt ezekkel a befizetésekkel, ezekre szeretnék világos számokat látni, szeretnék világosan látni, hogy ezek miért nem érik el olykor még az infláció szintjét sem, azok a növekmények, amelyeket egyébként a nagy híradásokban és a reklámokban, amelyekkel beterelték ezt a 3 millió embert ebbe a rendszerbe, megígértek, mi azt kérdeztük, hogyan néznek ki ezek a múltbeli és a jelenlegi helyzetre vonatkozó számítások, nagyon-nagyon érdekes anyagot kaptunk. Ott nyomban megígérte a kormány képviselője, hogy át fognak küldeni mindenféle anyagot, háttérszámítást.
Ehhez képest egy olyan anyagot küldtek át, amiből csak egy részletet emelek ki, hogy lehessen látni, körülbelül mi a kormány gondolkodásmódja ezzel kapcsolatban. A 4. számú melléklet a mortalitási kockázat nagyságának becsléséről szól. Csak egyetlen mondatot olvasok fel ebből és elemzem. Azt mondja: a várható élettartam előre nem várt növekedése jelentős többletkiadást, mortalitási veszteséget okozhat a járadékszolgáltatónak. Kérem szépen, ha ennek a társadalomnak nem az a célja, hogy tovább éljenek az emberek, biztonságban éljenek, és az általuk befizetett összegekből hosszú ideig tudják biztosítani az életük nívós fenntartását, akkor nem tudom, miről beszélünk.
Tehát az egésznek ez volna a célja, nem az, hogy azt vizsgálgassuk, vajon a várható élettartam előre nem várt növekedése milyen többletkiadást - még ilyen szót is kitalálnak, hogy mortalitási veszteséget - okoz a pénzintézetnek. Nem, kérem! Az önkormányzat és a nonprofit jelleg ezeket a szempontokat abszolút mértékben figyelembe tudja venni. A banki magatartás és az a terelés, amilyen irányban önök a magánnyugdíjpénztárak világát el akarják tolni, ezt nem veszi figyelembe. Önök kizárólag cost-benefit vizsgálatot végeznek, csak arról szól az egész, hogy vajon a pénzintézetnek mikor éri meg, hogyan éri meg. Itt valójában nem erről van szó; itt alapvetően egy társadalmi vizsgálatot kellett volna csinálni, és a befizetők, a 3 millió tag részéről kellett volna kezelni ezt az egész ügyet, ilyen irányba kellett volna továbbfejleszteni.
Önök az intézményrendszer kockázatát vizsgálják. Mi ezzel szemben a pénztártagok kockázatát vizsgáljuk, és azt gondoljuk, hogy ha ezt a törvényt elfogadják, akkor ezzel egy olyan aknát rejtenek el, amely 2013 után fog majd a 3 millió ember számára felrobbanni. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nagyon helytelen irány. A nonprofit jelleget, az önkormányzati jelleget kellene megerősíteni, és nem a nagy intézményi kockázatokat figyelembe venni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
