DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Nagyon hosszú a törvényjavaslat szövege, emiatt kellett ismét gombot nyomnom. A 232., 252., 324. és 326. ajánlási pontokhoz szeretnék néhány szót szólni.
Rögtön a 232. az irreális ajánlati elemhez kapcsolódik. Teljesen felesleges volt új fogalmakat bevezetni, a kirívóan alacsony vagy magas ellenszolgáltatás, vagy a kirívóan aránytalan ajánlati elem kifejezés sokkal inkább ideillene, mint ez az elég pongyola megfogalmazás, hogy irreális ajánlati elem. De még ezen is túltesznek akkor, amikor vizsgálat tárgyává teszik, ráadásul hogy mely szabályok szerint teszik vizsgálat tárgyává az irreális ajánlati elemeket. Addig rendben van, hogy attól az ajánlattevőtől vagy gazdasági szereplőtől - nevezzük úgy, ahogy akarjuk, most teljesen mindegy - kérünk be adatokat, magyarázatot arra, hogy miért olyan ajánlati árat helyezett el az ajánlatában, vagy egyéb bírálati szempontok szerint miért adott olyan ajánlatot, amilyet, ennek ebben a formában teljes mértékben helye van. No de annak, hogy a többi ajánlattevőt is adott esetben arra kötelezhetjük, vagy legalábbis az ajánlatkérőknek erre kifejezetten felhívjuk a figyelmét, jogosultságot biztosítunk számára, hogy olyan ajánlattevőktől is kérjen adatokat, akik abszolút reális ajánlati elemeket jelenítettek meg az ajánlatukban, az teljes mértékben felesleges, nonszensz és indokolatlan terheket ró a tisztességesen eljáró ajánlattevőkre. Egyrészt ezeket az adatokat a beárazott költségvetésben, a reális ajánlatot tartalmazó ajánlati dokumentációban már fellelheti saját magától is az ajánlatkérő, ha alapos vizsgálatot végez. Teljesen felesleges ilyen erdőbe fát vinni alapon még pluszmagyarázatot kérni tőlük. Másrészt pedig nyilvánvalóan tisztességtelen azokkal szemben, akik helyből korrekt módon tesznek ajánlatokat.
A 252. számú ajánlati pont az írásbeli összegezéssel van összefüggésben. Nyilvánvaló, hogy sokkal ésszerűbb az írásbeli összegezés kézhezvételétől számítani jogorvoslati és egyéb jellegű határidőket, mintsem annak megküldésétől. Ez nem hatotta meg önöket, úgy gondolták, ha már egyszer így belekerült, és isten tudja, milyen gondolattól vezérelve valaki ezt tartja jónak, akkor ezen nem kell változtatni, holott talán már egy elsőéves joghallgatónak is feltűnik az, hogy lényegesen ésszerűbb, reálisabb és igazságosabb, ha a kézhezvételtől számítjuk. Egyébként a különböző eljárási szabályokban, eljárási jellegű törvényekben vagy törvényrészekben általában így is szerepel, hogy a kézhezvételtől kell ezeket számítani.
Nem vitatjuk azt, hogy a magyar mikro-, kis- és középvállalkozókat helyzetbe kell hozni, nem vitatjuk azt, hogy munkahelyeket kell teremteni, ugyanakkor továbbra is meghagyják a kettősséget és az építési beruházások közbeszerzési eljárásainak a szabályozását jórészt kormányrendeletben helyezik el, nem emelik be törvényi szintre. Egy óriási lehetőséget ismét kihagynak, hogy egy egységes szabályanyag alakuljon ki.
(21.50)
Teljesen nonszensz és elképesztő, hogy 150 millió forintra emelik ezt a határt, az eddigi 80 vagy 90 millió forintos értékhatár bőven megfelelt ennek, és nem véletlenül, a verseny tisztaságának jegyében javasoltuk, hogy ilyen esetben nem három, hanem legalább öt ajánlattevő szerepeljen a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokban, hiszen így lényegesen csökkenthető a korrupció veszélye. Vagy például az a kiváló, egyébként valóban fontos javaslat, amely a nemzeti protekcionizmust szolgálja oly módon, hogy az építési beruházások és építési koncessziók esetében 500 millió forint értékhatárig fönn lehet tartani azoknak az ajánlatkérőknek a közbeszerzési eljárást, akiknek a nettó 1 milliárd forintot nem haladja meg az éves árbevétele. Ez valóban a kisebb vállalkozásokat hozná helyzetbe, de sokkal egyszerűbb lenne, pontosan azért, hogy ne kelljen esetleg évente vagy kétévente hozzányúlni a szabályokhoz, hogyha ezt nem egy konkrét összeghatárban, hanem az általunk javasolt módon, a mindenkori uniós értékhatár felében jelölnénk meg.
Ami végképp beteszi az ajtót és megadja a kegyelemdöfést ennek az egész összetákolt törvényjavaslatnak, az nem más, mint az önálló eljárási szabályok kialakításának lehetősége. Átestünk a ló túlsó oldalára. A jelenlegi közbeszerzési törvény valóban tarthatatlan, toldozott-foldozott formáját nincs értelme továbbvinni, tényleg egy új törvényt kell alkotni, na de hát nem így. Önök a szabadságot ismételten összekeverik a szabadossággal, és egyébként egy alapvetően kógens jellegű szabályozást ilyen módon felborítani, amely szerint meghatározott körülmények között az ajánlatkérők önállóan alakíthatják ki a szabályokat a nemzeti eljárási renden belül, ez valami egészen döbbenetes. Ez - megjegyzem - alapelvi szintű sérelmek sorozatát fogja előidézni, és egyébként számos jogalkalmazási, jogorvoslati problémát fog felvetni. Hiszen gyakorlatilag önök teljesen úgymond széteresztik a ménest, és úgy gondolják, semmi gond nincs azzal, hogy az ahány ház, annyi szokás alapján, akkor ahány ajánlatkérő, annyi közbeszerzési eljárás formájában teljes káosz alakuljon ki, és aztán Közbeszerzési Döntőbizottság meg Fővárosi Bíróság legyen a talpán, aki majd aztán el tud igazodni a különböző eljárási szabályok kialakítása, illetőleg alkalmazása között.
Éppen ezért mondtuk azt, hogy vagy célszerű lenne ezt az egész törvényjavaslatot ilyen összetákolt fércmunka mivoltában visszavonni, vagy pedig valóban egy alapos átdolgozására lenne szükség, amire nyilvánvalóan a rendkívüli ülésszak már nem biztosít megfelelő időkeretet. Éppen ezért vagy a törvényjavaslat visszavonását kérjük, különös tekintettel a törvényjavaslatnak ezekre a teljesen átgondolatlan részeire, vagy pedig halasszuk el ennek a vitáját az őszi ülésszak kezdetére.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
