DR. HALASI TIBOR
DR. HALASI TIBOR
DR. HALASI TIBOR nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az új közbeszerzési törvényjavaslathoz jóval több mint száz módosító indítvány érkezett, ezek jó része szövegpontosító javaslat volt. Ez egyfelől jelzi, hogy önök is fontosnak tartják azt, hogy a nemzetgazdaság szempontjából jelentős eljárási törvény elnyerje jogilag is időtálló, koherens formáját, másfelől arra is utal, hogy koncepcionális, alapvető kritikával nem éltek a törvénnyel szemben, ezért nem is kívánom tárgyalni az összes módosító javaslatot, inkább azokat a jellemző kritikákat emelném ki, amelyek a Ház falai között, illetve a szakbizottságok előtt elhangzottak.
(22.00)
A törvény kitűzött céljával mindenki egyetért, igaz, néhányan utaltak arra, hogy a törvény túl sok célt akar egyszerre megvalósítani. Le kell szögezni, hogy ezek, vagyis az átláthatóság megteremtése, az egyszerűsítés, a korrupció visszaszorítása, a kis- és középvállalkozások támogatása vagy éppen a körbetartozások megszüntetése nem olyan célok, amelyek egymásnak ellentmondanak. Ezek egymást erősítő, egymást kiegészítő szempontok, amelyeket egy megfelelően elkészített, átfogó szemléletű törvénnyel egyszerre lehetne megvalósítani.
Már az általános vitában is megfogalmazódott kritika azzal a szabállyal kapcsolatban, amely szerint közzé kell tenni a bontást megelőzően azt, hogy mennyi forrás áll az ajánlatkérő rendelkezésére. Néhányan úgy vélik, ez azt jelenti, hogy az ajánlatkérő kiszolgáltatja magát egy második körös eljárás esetén az ajánlattevőknek. A kormány nem látja ennek veszélyét, hogy az ajánlatkérő ezzel kiszolgáltatná magát az ajánlattevőknek. A rendelkezés célja az, hogy ellenőrzött keretek között alkalmazhassa az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás eredménytelenné nyilvánítását arra való hivatkozással, hogy nem áll rendelkezésére elég fedezet. Ez a szabály hatékonyan szolgálja a korrupció elleni fellépést. Megjegyzem, a lengyel közbeszerzési törvény is tartalmaz ugyanilyen szabályt.
A megismételt eljárás esetével kapcsolatban ki kell emelni, hogy egy közbeszerzési eljárás megismétlésére eleve csak olyan esetekben kerül sor, ha valamiért az eredeti eljárást eredménytelennek nyilvánították. Ha az eredeti eljárás éppen azért volt eredménytelen, mert túl magas árajánlatok érkeztek, az ajánlatkérő egyébként is köteles tájékoztatást adni a fedezet mértékéről. Amennyiben az ajánlatkérő az ajánlattevők részére egy ilyen esetleges megismételt eljárásban versenykorlátozó magatartást észlel, köteles a Gazdasági Versenyhivatalnál bejelentéssel élni.
Egyes képviselők véleménye szerint az a szabály, hogy kötelezően ajánlattevőként kell részt venni a 25 százalékba bevont szervezeteknek, hátrányos a kis- és középvállalkozásokra nézve, mert közös ajánlattevőként egyetemleges felelősséget kell vállalniuk. A közös ajánlattevők egyetemleges felelőssége azért indokolt, mert a közbeszerzési eljárásban az alkalmasság igazolásakor az előírt alkalmassági követelményeknek minden esetben együttesen megfelelhetnek.
Ez jelentősen megkönnyíti az alkalmasság igazolását a kis- és középvállalkozások számára is, az ajánlatkérő számára azonban az egyetemleges felelősség biztosíthatja a szerződés megfelelő teljesítését. A 25 százalékos szabály célja továbbá az, hogy a vállalkozói oldalon ne alakuljon ki hosszú alvállalkozói lánc, amely a tartozási lánc egyik fontos forrását jelenti.
Többen állítják, hogy az a szabály, miszerint az ezer fő lélekszám alatti települések esetében a kormány elrendelheti a központosított közbeszerzési rendszerre való kötelező csatlakozást, sérti az önkormányzatok önállóságát. Könnyen belátható, hogy a kisebb önkormányzatoknak extraterhet jelent egy közbeszerzési eljárás lefolytatása, amelyhez egyébként jellemzően nem rendelkeznek a megfelelő szakemberállománnyal sem. Ennek a szabálynak a célja éppen az, hogy tehermentesítse a kisebb önkormányzatokat ezen a téren.
A Lehet Más a Politika képviselői szerint a közbeszerzési hatóság kormány alá rendelése a jogorvoslat függetlenségét veszélyezteti. Ez nem igaz. Az új törvényben olyan követelményeket teremtettünk, amelyek biztosítják az új szakhatóság munkatársainak szakmai függetlenségét, a Közbeszerzések Tanácsát felváltó új közbeszerzési hatóság kormányhivatalként működik majd, és ellenőrzési feladatokat is fog végezni, amelyek révén a közbeszerzések kevésbé ellenőrzött területei is szakszerű és hozzáértő ellenőrzés alá fognak esni. A hatóság ugyan a kormány alá fog kerülni, de az új törvény biztosítani tudja, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság és a jogorvoslati ügyekben eljáró döntőbiztosok szakmailag függetlenek legyenek.
Az új törvény kimondja, hogy a döntőbizottság szakmailag függetlenül működik, a közbeszerzési biztost nem lehet utasítani, a jogorvoslati eljárás, illetőleg határozat vonatkozásában, illetve azt is, hogy a közbeszerzési hatóság felügyeletét ellátó szervet nem illeti meg a Közbeszerzési Döntőbizottság tevékenysége tekintetében a törvényességi, szakszerűségi, hatékonysági és pénzügyi ellenőrzésre, a szerv döntésének megsemmisítésére, megváltoztatására, a jogorvoslati döntésekkel kapcsolatban jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezés joga. A döntőbizottság tevékenységét függetlenségét tehát biztosítja a jogszabály. Másrészt a döntőbizottság eljárása jelenleg is közigazgatási eljárás, a döntőbizottság döntésével szemben bírósághoz lehet fordulni, a független bíróságok döntése tehát a tanács átszervezése esetén is biztosítja a jogorvoslati garanciát.
Az is megfogalmazódott már az általános vita során, hogy a javaslat indokolatlanul kitágítja a korábbiakhoz képest a kivételi körbe tartozó beszerzéseket. Az új törvény egy helyen tünteti fel azokat a kivételi köröket, amelyek minden eljárásrendre vonatkoznak A kivételek feltüntetése a jelenleg hatályos törvényben foglaltakhoz képest annyiban változik, hogy egyes olyan esetek, így az in-house beszerzések vagy a törvény hatálya alá nem tartozó közszolgáltatói koncessziók és a központi beszerző szervezettől történő beszerzés, amelyek nem a kivételek felsorolásában szerepeltek korábban, most az egységesség érdekében a kivételi körök sorában jelennek meg. Ezek azonban nem jelentik a kivételek tényleges bővülését, csupán a törvény szerkezeti változásához kötődnek. A nemzeti eljárásrendben a fogvatartottak foglalkoztatásának esete és a katasztrófahelyzetekre vonatkozó beszerzés került új kivételi körként a tervezetbe, amelyek valóban indokolt kivételek, kizárólag uniós értékhatár alatt.
A javaslat szélesebb körben teszi lehetővé a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását, építési beruházásnál 150 millió forintra emeli fel az alkalmazás lehetőségét. Jelenleg is lehetőséget ad a hatályos törvény kisebb értékű szerződések esetén arra, hogy három ajánlat bekérésével lehessen szerződést kötni. Ez az intézkedés elősegíti az eljárás egyszerűsítését, kisebb adminisztratív terheket fog az eljárásban részt vevőkre róni, és a helyi kisebb vállalkozások bevonásának lehetőségét is megteremti. A statisztikai adatok arra mutatnak, hogy a nemzeti eljárásrendben az ajánlattételi felhívás közvetlen megküldésével induló eljárásokban túlnyomó részben kis-, 41 százalék, és mikrovállalkozások, 40 százalék, jutottak megrendeléshez. Az új törvény azt is kifejezetten rögzíti, hogy csak akkor lehet élni ezzel az eljárásfajtával, ha mikro-, kis- vagy középvállalkozást hív fel az ajánlatkérő ajánlattételre.
A viták során felmerült, hogy az egyedi eljárásrend kialakításának lehetősége miatt egymásnak akár ellentmondó, sok, kevésbé szabályozott rendszer jön létre, amely a korrupciónak ad teret. Erre már csak azért sincsen mód, mert az egyedi eljárásrend kialakítása során is szem előtt kell tartani a törvény alapelveit. A törvény garanciális szabályainak érvényesülését a döntőbizottság jogorvoslati fórumként ebben az esetben is biztosítani fogja. A nemzeti eljárásrendben alkalmazható eljárás erényeire ugyanakkor nem tértek ki, pedig az jelentős egyszerűsödést jelent majd a kis- és középvállalkozások számára, és a közbeszerzést közelebb hozza a helyi viszonyok között működő vállalkozások számára is.
A kis értékű eljárásokban nem lesz szükség ajánlattevői oldalon speciális szakértelem igénybevételére az ajánlattételhez, a vállalkozások a felhívás alapján meg tudják majd ítélni, hogyan tegyenek ajánlatot. Ez az eljárástípus tehát nem jelent jogbizonytalanságot, hanem egyszerűbb és rugalmasabb szabályokat, kisebb adminisztrációs terheket, miközben a garanciális szabályok változatlanul érvényesülnek.
Kiegészítésként jegyzem meg, hogy kizárólag áru és szolgáltatás megrendelésekor alkalmazható az egyedi eljárásrend kialakításának lehetősége, tehát a jellemzően építési beruházásokra nem. A Közbeszerzések Tanácsa által vezetett statisztikák szerint értéküket tekintve a nemzeti eljárásrendben folytatott áru- és szolgáltatásmegrendelések együtt körülbelül 10 százalékát tették ki a közbeszerzéseknek.
Ugyancsak az LMP képviselőitől volt hallható az a kritika, hogy a törvény nem jeleníti meg a zöldszempontokat. A törvényjavaslat tartalmaz arra nézve definíciót, hogy mit kell pontosan fenntarthatósági szemponton érteni, valamint tartalmaz arra nézve lehetőségeket, hogy ezek a szempontok értékelési szempontként, szerződéses feltételként meghatározhatóak legyenek az ajánlatkérő által. A javaslat korlátozás nélkül lehetővé teszi a zöldszempontok alkalmazását az ajánlatkérőknek, amit azonban nem teszi törvényi szinten kötelezővé. Ugyanakkor a törvény felhatalmazást ad a kormány számára arra vonatkozóan, hogy a közbeszerzési eljárás valamennyi szakaszára kiterjedő környezetvédelmi, fenntarthatósági és energiahatékonysági követelmények tekintetében előírható részletes szabályokat, valamint a kormány irányítása alá tartozó személyi kör számára, ahol ez lehetséges, a környezetvédelmi, fenntarthatósági és energiahatékonysági szempontok alkalmazásának módját és adott esetben kötelező eseteit rendeletben szabályozza.
(22.10)
Mindezeket figyelembe véve, a közbeszerzési törvény országgyűlési vitája alapján jól látszik, hogy a legtöbb kritika abból az elavult szemléletből adódott, amelyet éppen el akartunk az új szabályozással kerülni. Az alapelveket rögzítő új eljárási törvény mindent figyelembe véve megfelel az európai normáknak, méghozzá úgy, hogy mindeközben a nemzeti szempontokat is érvényesíteni tudja.
Köszönöm a figyelmet.
