DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden, engedjék meg, hogy egy-két gondolatot elmondjak.
Amikor a közszolgálatban dolgozókról beszélünk, akkor sose felejtsük el, hogy nem a saját magunk pénzét költjük el, hanem az adófizetők pénzét. Amikor valamilyen módon arányosságra törekszünk vagy takarékosságra törekszünk, azért törekszünk arra, mert az adófizetők pénzét kívánjuk megkímélni akár végkielégítés tekintetében, akár más tekintetben, hogy az ő pénzüket ne fizessük ki olyan munkáért, ami igazából az államnak haszontalan, ne maradjanak a közszolgálatban olyan tisztviselők, akik méltatlanok erre a munkavégzésre, mert olyan az életvitelük, vagy egyébként nem tudnak kijönni a kollégáikkal, nem végeznek el hasznos munkát az adófizetők számára. Ez nem jóság vagy gonoszság kérdése, hanem felelős gazdálkodás kérdése. Mi mindnyájan mások pénzével gazdálkodunk, mások pénzéből veszünk föl embereket, és azok az emberek, akik dolgoznak a saját vállalkozásukban, vagy üzemben, vagy szellemi szabadfoglalkozásúak, vagy bármilyen más értékteremtő munkával járulnak ahhoz hozzá, hogy nekünk legyen erre valamiféle keretünk.
Ami a kiszámíthatóságot jelenti, az első lépést már megtettük a közszolgálattal kapcsolatban, egy egészséges szerkezet és belső karrierpálya kialakításával kapcsolatban, hiszen nagyon sok fiatal került be a közigazgatásba az elmúlt egy-két évben. Viszont a közigazgatás korfáját ha megnézzük, akkor leginkább a 40-es korosztályban kerülnek ki a közszolgálatból a különböző kormányzati tisztségviselők, majd ez a korfa megint kiszélesedik a nyugdíjhoz közeledve. Tehát a fiatal pályakezdők mennek a közigazgatásba, szereznek ott tapasztalatot, majd a 40. életévük környékén tömegesen elmennek onnan, nyilván a hölgyek kicsit korábban is, amikor gyermeket szülnek, de leginkább a 40-es korosztály az, amelyik elmegy a közigazgatásból.
Azért vontuk össze a többféle szolgálati viszonyt, közszolgálati viszonyt, köztisztviselőket, kormánytisztviselőket egyfajta jogállás alá, hogy azáltal, hogy a karrierpályájukban a különböző hivatások között változtathatnak, és úgy léphetnek előre, pont ezek a tapasztalt, 40-es éveikben járó, már vezetői kvalitásokkal is rendelkező, sok közszolgálati tapasztalattal rendelkező emberek ne menjenek el a közszolgálatból.
(22.20)
Hiszen az ő képzésük, az ő munkatapasztalatuk az, ami a legtöbb pénzébe került az adófizetőknek, pazarlás lenne őket tömegesen kiengedni.
Éppen ezért fontos ez az átlátható rendszer, éppen ezért fontos, hogy ne legyen senki se bebetonozva, hiszen az elmúlt 18 vagy 19 évben, 1992 óta, önök is tudják, egyetlenegy titka volt annak, hogyan lehet munkaügyi pert nyerni közjogi vitában ügyvédként, a munkavállalót kellett képviselni, hiszen akkor szinte biztos volt mindenkinek a pernyertessége, hiszen alkalmatlanságot kellett bizonyítani általában, ami szinte lehetetlen volt. Ez egy irreális feltételezés volt. Ezáltal valamelyest teljesen be is ragadtak a közszolgálatba a munkavállalók. Sokszor álindokokat találtak ki azzal kapcsolatban, hogy átszervezés, így, úgy, amúgy, és hosszú pereskedések indultak el. Én úgy gondolom, hogy ez a fajta gondolkodás sokkal őszintébb, és mindenfajta jogállami garanciával egyébként megtűzdelt rendszer, hiszen ha bárkinek jogorvoslati igénye van, továbbra is a bírósághoz fordulhat, ahol azt elbírálják.
Ami pedig a szakmaiságot és a szakvizsgát jelenti, engedjék meg, hogy végezetül csak azt mondjam el, hogy én azért furcsának tartom, hogy sok helyen a szakvizsga megkövetelését követelné meg a Szocialista Párt és magasabb szakmai színvonalat, önök, akik a jogi szakvizsgabizottság élére egy szakvizsgával nem rendelkező embert neveztek ki.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
