KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Köszönöm a kormánypárti képviselőtársaimnak a segítséget. Igen, tudom, hogy föl kell állni, amikor az ember fölszólal, erre tettem egy kísérletet.
Élmény itt hallgatni az MSZP és a Fidesz vitáját arról, hogy ki is tett több kárt a közszolgálatiságnak Magyarországon, de szeretnék most kicsit témát váltani, hogyha lehet.
Több ajánlási ponthoz is szeretnék hozzászólni két olyan témakörben, amelyben mindkét esetben, úgy érzem, az állam mint foglalkoztató példát tudna mutatni. Az első körben a családbarát módosító indítványainkat szeretném kicsit a figyelmükbe ajánlani, különösen a kormánypárti képviselőknek. A 6., 8., 29. és 49. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni, amelyek sajnos egyike sem kapta meg a bizottságokban sem az egyharmadot, illetve a kormány maga sem támogatta ezeket a kezdeményezéseket. Ellenben van kormányoldalról egy hasonló témakörű módosító javaslat Spaller képviselőtársamtól a 25. ajánlási pont alatt, ezzel kapcsolatosan is szeretnék néhány gondolatot elmondani.
Tudják azt, hiszen az LMP többször elmondta már, hogy számunkra is a foglalkoztatáspolitika egyik kulcskérdése az esélyteremtés, illetve az, hogy a női foglalkoztatás siralmas arányait ma Magyarországon javítani lehessen. Friss KSH-adat szerint ma Magyarországon a női munkanélküliség 17 százalékon áll, ami igen botrányos szám, különösen akkor, ha tudjuk azt, hogy ugyanakkor pedig a képzett női munkaerő, a felsőoktatásban a nők aránya sokkal magasabb, és az üzleti szférában is vezetői szinten nagyon sok női vezetővel találkozhatunk, illetve képviselőtársam itt mondja, hogy a bíróságokon is ezt lehet látni.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a családi munkamegosztás terén sem állunk igazán jól. Ma Magyarországon annak ellenére, hogy mindkét szülő igénybe veheti a gyes-gyed szolgáltatást, mindösszesen 4 százalékban veszik ezt igénybe az apák jelen pillanatban. Ennek következtében a nők több évre kiesnek a munka világából, és így az adatok szerint csak 50 százalékuk az, akik igazából sikeresen vissza tudnak térni a gyes-gyed végével előző munkahelyükre. Ezek olyan adatok, amelyek a kormányoldalt és az ellenzéki pártokat egyaránt aggasztják, és ezzel kapcsolatban tényleg fontos lenne már olyan gyakorlati megoldásokat találni a törvénykezés, illetve a végrehajtás szintjén, amelyek tényleg segítik azt, hogy elérjük a népesedésnövekedést és a családbarát foglalkoztatáspolitikát.
Mi a munka törvénykönyve vitájában is javasoltunk már olyan módosító indítványokat, amelyek a női foglalkoztatást, a kisgyermekes szülők foglalkoztatását véleményünk szerint, illetve észak-európai országok tapasztalatai szerint nagyban segítenék. Ezt itt, ebben a törvénycsomagban is megtesszük, a 6. és a 8. ajánlási pont alatt látnak önök ezzel kapcsolatosan példákat. De amit különösen a figyelmükbe szeretnék ajánlani, az a 29. ajánlási pont alatt található módosító indítvány, amelyet Szilágyi Péter és Ertsey Katalin képviselőtársaimmal jegyzek, és amely nemcsak a részmunkaidő lehetőségét nyitja meg, hanem a megosztott munkakörben történő alkalmazást is, amely a rugalmas vagy atipikus foglalkoztatási formák lehetőségét engedélyezné, illetve írná elő a munkáltató számára.
A munka törvénykönyve vitájában is beszéltünk arról, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás kizárólagos előírása nem segíti a nők munkaerő-piaci visszahelyezkedését. Nyugat-európai államokban lehet látni már azt, hogy a részmunkaidő tulajdonképpen egy csapdahelyzet a nők számára, amiből nagyon nehéz aztán a teljes foglakoztatásba visszakerülni. Magyarországon, illetve Kelet-Európában általában elmondható, hogy a részmunkaidő olyan kevés jövedelmet hoz, ami miatt nem érdemes visszamenni, és tulajdonképpen nem fenntartható a család bevételeit tekintve az, hogyha az anya visszamegy dolgozni, és a gyermekgondozást, gyermekellátást pedig valami olyan módon kell ellátni, ami pénzbe kerül.
Úgyhogy véleményünk szerint - és ezt már a munka törvénykönyve vitájában is elmondtuk - a részmunkaidős foglalkoztatás, ennek előírása önmagában nem hoz majd megfelelő eredményeket. Ehelyett arra kellene a munkáltatókat ösztönözni törvényi eszközökkel, hogy egyéni megállapodások szintjén atipikus foglalkoztatással, rugalmas foglalkoztatással, esetleg otthonról végezhető munkakörben alkalmazzák a kisgyermekes szülőket, akik visszatérnek dolgozni, hogy megtalálják az életformájuknak, a gyermeknevelésnek legmegfelelőbb konstellációkat, formákat, illetve hogy természetesen a munkáltató igényeit is figyelembe lehessen venni.
November 8-án itt a Házban, a Felsőházi teremben volt Ékes Ilona és Ertsey Katalin képviselőtársnőim elnöklésével egy “északi modell” konferencia, amelyen több skandináv ország nagykövete is részt vett, és ezen a konferencián arról volt szó, hogyan érték el az észak-európai államok ezt a magas arányú foglalkoztatást, hogyan tudják a jóléti államot fenntartani, hogyan állnak ellen a válságnak, és hogyan tudták a népességfogyást is megállítani. Ezek a példák azok, amelyek előttünk állnak akkor, amikor az atipikus foglalkoztatásról beszélünk, illetve amikor a költségvetési vitában a gyermekellátásra fordított összegek növeléséről beszélünk. Ezek nagyon fontos kérdések, amelyeket itt, ebben a törvénycsomagban is érdemes tárgyalni.
Figyelmükbe ajánlanám még a 49. ajánlási pont alatt szereplő módosító indítványt. Ez egy egyszerű matematikán alapul: hogyha az apának 5 nap pótszabadságot biztosítunk egy gyermek születésénél, akkor nem értjük, miért 7 nap pótszabadságot biztosítunk ikergyermekek születésénél. Az ikrek legalább ketten vannak, tehát azt gondolom, hogy érdemes lenne ezt egyszerűen 10 napra növelni. Ez nagyon egyszerű és jópofa módosító indítvány, bízom benne, hogy családbarát képviselőtársaim fogják tudni ezt támogatni.
Röviden szeretnék néhány szót mondani Spaller képviselőtársam 25. ajánlási pont alatt található módosító indítványáról, amelynek a szándéka nemes, hiszen igyekszik egy elég sajátos eszközzel a gyermekes szülők foglalkoztatását javítani. Mi ezt nem tudjuk támogatni, legfeljebb tartózkodni tudunk ebben a kérdésben. Ugyanis úgy érezzük, hogy ez egy erőteljes gumiszabály, amellyel akár vissza is lehet élni akkor, amikor egy állást betöltenek a munkáltatók.
Ugyanakkor megint csak az észak-európai példákra hivatkozva nem érezzük azt, hogy egy ilyen, gyermekes szülőknek adott kedvezmény segíti igazából a gyermekvállalást, a meg nem született második, harmadik gyermekek megszületését. Hiszen azoknak a gátja elsősorban az, hogy nincs megfelelő nappali gyermekellátás, mindenki számára elérhető olcsó, megfizethető gyermekellátás, illetve az, hogy a nők nem tudnak könnyen visszahelyezkedni a munkahelyükre, így nem tudnak úgy munkába állni gyermekszülés után, hogy az ne akadályozza a gyermekvállalást sem. Ezt a népesedési kerekasztal felméréseiből is lehet tudni, hogy a második, harmadik gyermek azért nem születik meg, mert félnek attól a szülők - az apák is -, hogy az édesanya elveszíti a munkáját, és ma Magyarországon egy keresetből nagyon nehéz egy családot fenntartani.
(21.50)
Úgyhogy ezért érezzük azt, hogy bár jó szándékú ez az indítvány, ennek ellenére nem fogja azt elérni, amit megcélzott, és javasoljuk azt, hogy ehelyett inkább a 29. ajánlási pont alatt lévő módosító indítványt támogassák.
Még egy gondolatot engedjenek meg az “északi modell” konferenciáról, ami szerintem nagyon fontos modell: ahol a nemek közti távolság kisebb, ott jobbak a gazdasági mutatók, és az ország versenyképessége is nő.
A másik téma, amit szeretnék felhozni, amiben ismét az állami foglalkoztatás, az állam mint foglalkozató példát mutathat, nagyon fontos példát. Ez a megváltozott munkaképességűek alkalmazása esélyének a lehetősége.
Szilágyi Péter képviselőtársammal beadtunk egy módosító indítványt, 7. ajánlási számon található, amelyet sajnos nem tudott támogatni a kormány, ugyanakkor az alkotmányügyi bizottság a tartalmi részét szinte majdnem átvette ennek a módosító indítványnak, és a 44. ajánlási pont alatt találhatják meg, de leszűkítette azok körét, akikre az eredeti, 7. számú ajánlás vonatkozott.
Talabér Márta képviselőtársam elmondta a megváltozott munkaképességűek támogatásával kapcsolatos vitában, hogy nem működik Magyarországon a rehabilitációs hozzájárulás intézménye. Ez a kijelentés, azt gondolom, önmagában így nem állja meg helyét, hiszen több mint 60 milliárd forintot hozott a költségvetésnek ez a kezdeményezés. Tény és való, hogy jobb lett volna, ha ez a 64 milliárd forint állások formájában, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása formájában jelent volna meg. Mindenesetre akkor, amikor a 2011-es költségvetésről szavaztunk, nem okozott lelkiismereti kérdést a kormánynak, hogy ezt az összeget beolvassza úgy en bloc, ha jól emlékszem, a Munka-erőpiaci Alapba, és ne arra fordítsa, amire igazából ez a pénz fordítani kellett volna.
Ugyanakkor példákat is mondott képviselőtársnőm saját városából, Várpalotára arra vonatkozólag, hogy milyen az, amikor az állam megváltozott munkaképességűeket alkalmaz, az milyen remek, és hogy példát tud mutatni tulajdonképpen a helyi közösségnek arra, hogy az előítéletek, a fogyatékossággal élő személyek, a megváltozott munkaképességűekkel szembeni előítéletek ellen küzdjünk közösen. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos szempont, amit mindenképpen figyelembe kellene venni akkor, amikor egy olyan törvény van előttünk, ami tulajdonképpen az államról mint foglalkoztatóról is rendelkezik. Olyan indítványokat, olyan rendelkezéseket kellene ennek a törvénynek a keretében hozni, amelyek segítik, ösztönzik az állami intézményeket arra, hogy megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak. Ezzel az állam példát mutathatna a versenyszférának mindenképpen, úgyhogy az LMP ezt nagymértékben támogatni kívánja.
Még egy gondolatot engedjenek meg, hogy miért javasolnám inkább a 7. ajánlási szám alatt található módosító indítvány támogatását a 44-essel szemben, amelyet az alkotmányügyi bizottság nyújtott be. Az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata kizárólag a kormánytisztviselők esetében írná elő az ésszerű alkalmazkodás kötelezettségét a munkáltatónak, míg a mi javaslatunkban minden köztisztviselőre alkalmazandó lenne ez.
Azt gondolom, hogy érdemes megfontolni, hogy milyen jelentősége van annak, ha a közintézményekben megváltozott munkaképességű személyekkel találkozhatnak mindennap az emberek, milyen szemléletformáló és milyen nevelő jellegű hatása lenne. Arról nem is beszélve, hogy nyugdíjas helyett adófizető válna a megváltozott munkaképességűekből.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)
