DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hozzászólásomban szeretnék néhány tartalmi kérdésre kitérni. Az első a duális képzés kiterjesztése, ami, úgy gondolom, mint elv, mint célkitűzés, üdvözlendő, ugyanakkor azért azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a gazdaság, önök is jól tudják, kegyetlenül reagál különböző kérdésekre, mert a vállalkozó azt fogja föltenni, hogy megéri-e neki ez a képzés, megéri-e neki a szakképzésben részt venni. A másik kérdés pedig a különböző szabályozókra és az ösztönzőkre szintén vonatkozik, hogy lesz-e elegendő tanuló, milyen a motiváció, milyen az orientáció, milyen a pályaválasztás és az ehhez kapcsolódó kérdések.
Szeretném ehhez hozzátenni, a bizottsági ülésen is szóba hoztam, hogy a pályakövetés kérdése el sem hangzik ebben az előterjesztésben. A tárca képviselője ott azzal nyugtatott meg, hogy majd a szakképzési törvényben lesz erre kitérés, ezért is gond, hogy az előterjesztést még nem ismerjük.
Fontos kérdés, azt gondolom, hogy a duális képzésnél biztos, hogy ha a lehetőségekkel jól sáfárkodunk, ez hozhat eredményt, ezt nem vitatom, ha itt az ösztönzőket jól tudjuk megtalálni. Ugyanakkor szeretném az előterjesztésből kiemelni, hogy különösképp az 50 főt, illetve az afölött foglalkoztatókat preferálja, és ha most önök megkérdezik, mint ahogyan én magam is megkérdeztem az elmúlt, rendelkezésre álló egy-két nap alatt kis- és középvállalkozókat vagy azok érdekképviselőit, szakmai szervezeteit, hogyan látják ezt a kérdést, akkor bizony ők úgy mondják, róluk nem igazán esik szó, mintha róluk megfeledkeztek volna, mintha ők nem is lennének igazán fontosak, ráadásul, ha a számszerűséget nézzük, akkor azért mégiscsak azt kell látni, hogy a kis- és középvállalkozóknak jelentős szerepük van a gazdaságban, a foglalkoztatásban is, ilyen vonatkozásban, azt gondolom, a tanulóképzésben is nagyobb figyelmet kellene kapniuk. Tulajdonképpen ilyen vonatkozásban meg kellene találni azokat az ösztönző formákat, hogy azok, akik egy-két tanulót foglalkoztatnak, ők is részt vegyenek ebben, és több ösztönző legyen.
A másik gondolatom szintén ilyen tartalmi. Elhangzott itt a bevezetőben, az előterjesztés tartalmazza, senki ne tudjon kibújni a hozzájárulások befizetése alól. Itt, ennél a résznél szerepel, hogy 1,5 százalékos befizetés nem változik a tb-hez képest, ugyanakkor azért itt hadd hozzam szóba, ezt önök nagyon jól tudják, hiszen itt, az elmúlt időszakban a költségvetési tervezetet is tárgyaltuk, s ott szerepelt egy számadat, több számadat is, de mondjuk, erre vonatkoztatva, hogy ebben az esztendőben 49 milliárd a terv, a jövő esztendőben pedig 51 milliárd, tehát 2 milliárddal több, ezt a vállalkozók fogják befizetni. Ugyanakkor az felvetődik, és egyre többen teszik fel a kérdést, úgy tudom, az államtitkár úr is találkozott ezzel az elmúlt napokban a különböző szakmai fórumokon, hogy mire megy el a pénz, mármint ez az 51 milliárd forint.
(17.50)
Többen azt fogalmazzák meg, hogy elvész a rendszerben ennek a pénznek egy része. Ilyen vonatkozásban, úgy gondolom, hogy egy átlátható, transzparensebb rendszerre van szükség, és nekünk most, a törvénytervezet tárgyalása során a széles körű szakmai közvéleményt meg kell nyugtatni ebben a kérdésben.
A bürokráciamentesség kapcsán vetődik föl, a tárca azt vélelmezi, hogy többen fognak részt venni, tanulószerződést fognak kötni, növekszik a tanulószerződések száma. Bízunk benne, hogy ez így lesz, ez egy közös célkitűzés, de ha a mostani számadatokat nézzük, ha a kamarai számadatot nézzük vagy az NSZFI-számadatot, a kettő nem ugyanaz, és biztos vagyok benne, hogy ebből okulva érdemes végiggondolni, hogy milyen típusú intézkedések legyenek. Ugyanakkor azért van néminemű aggodalom abban a vonatkozásban, hogy ha itt havi rendszerben kell kezelni ezeket a bevallásokat, akkor gyakorlatilag a bürokrácia kérdése nem fog egyszerűsödni ebben a vonatkozásban.
Folytatva a gondolatokat, szeretném elmondani, hogy a life long learning gondolatisága megsérül ebben a kérdésben. Önök különböző szakmai fórumokon előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a felnőttképzés mennyire fontos. Nem vitatja senki, de ugye, azt azért mégiscsak úgy gondolja mindenki, hogy a szavak súlyát a tettek adják, és a tettek most nem abba az irányba mutatnak, hogy a felnőttképzés preferálva lenne, sőt ki kell mondani, ebben az előterjesztésben a felnőttképzés háttérbe szorul. Ez azért is veszélyes, mert jelenleg az államilag elismert szakképesítő bizonyítványok háromnegyedét felnőttképzésben szerzik.
A modern gazdasági versenyképesség egyik meghatározó eleme a munkahelyhez, munkakörhöz, az innovációhoz kapcsolódó képzés. Megtanítjuk a képzés során a szakmaspecifikus ismereteket, de szükség van a munkahelyhez kapcsolódó különböző munkaspecifikus ismeretek megtanítására is, a felnőttképzés többek között ilyen kérdésekkel foglalkozik. Azt gondolom, hogy ez felvet bizonyos problémákat, tehát egy motivációs lehetőség fog eltűnni a rendszerből. Ennek nem lehet valós indoka, és államtitkár úr, láttam, kitekintett balra is, mikor az ÁSZ-vizsgálatról beszélt, de azért ezzel az egy üggyel ne próbáljuk már eltakarni ezt a kérdést, mert mondjuk, a hatékonyságot, úgy gondolom, másképp is el lehetne érni. Erre nem lehet az a válasz, hogy ha egy kiszámítható forrást megvonunk - mert a saját dolgozóképzésre most már nem lesz lehetőség a szakképzési hozzájárulásból -, egy bizonytalan kimenetelű, és jóval nagyobb terhet jelentő finanszírozást kívánnak megvalósítani; itt az EU-s forrásra gondolok.
Tudjuk jól, hogy az európai uniós források hogyan működnek. Ha én megpályázok egy EU-s forrást, egy vállalkozás vagy egy szakképző rendszer megpályázik egy EU-s forrást, akkor nekem rendelkezni kell azzal a forrással eredendően, amiből én ezt megvalósítom, és majd utólag el fogom számolni az EU-s rendszerrel. Tehát körülbelül egy év múlva fogok hozzájutni a pénzemhez, na de addig az én pénzem benne áll a rendszerben, vagy pedig a pályázati pénz előtt, mondjuk, egy banki hitel benne áll. Tehát ez sokkal többe kerül ilyen értelemben egy vállalkozónak, neki kiszámíthatatlan, a tervezhetőségével gond van.
Szeretném itt elmondani, hogy ennek egy kulcsterülete a nyelvi képzés, és ha a nyelvi képzésre kitérek, akkor azért azt el kell mondanom, hogy az elmúlt időszakban a nyelvoktatás jelentős mértékben javult, köszönhetően annak is, hogy az ilyen típusú finanszírozásnál a saját dolgozói képzést tudták a cégek preferálni a szakképzési hozzájárulásból. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon a társalgási szinten legalább egy idegen nyelvet beszélők aránya növekedett, és vannak olyan területek, ahol már akár a 20 százalékot is eléri. Igaz, hogy Európában, adott munkahelyeken ez 40 százalékot jelent, de már közelítettünk vagy legalábbis félig elértünk odáig. Ez viszont, amit most önök terveznek, a nyelvoktatás területén egy jelentős visszalépést fog jelenteni, és tulajdonképpen ez azért is lenne fontos kérdés, mert a felnőttképzés egészének 13,7 százalékát nyelvi képzés keretében valósítjuk meg, s ha a költségeit nézzük, ez a 10 százalékát sem éri el a felnőttképzés egészének.
Én érdemesnek tartanám, és arra kérem államtitkár urat, illetve a kormány tagjait, hogy gondolják végig ezt a kérdést, és a nyelvoktatásnál gondolják meg annak a lehetőségét, hogy erre lehetne-e ebből a forrásból fordítani, mert úgy gondolom, hogy az EU-s forrás elég messze van, és nagyon soká fog odaérni az eredeti célhoz. Tehát kérdés az valójában, hogy ha önök komolyan gondolják a felnőttképzést, miért fog kikerülni ez a forma a tervezett felnőttképzési törvényből, mert itt utalás van erre is. A következő, amit szeretnék ehhez még hozzátenni, hogy a pályázatíró cégeknek fogunk akkor ezzel pluszlehetőségeket biztosítani, ez viszont, azt gondolom, a bürokráciáját fogja ennek a dolognak erősíteni.
A bevezetés kapcsán visszatérnék arra, amit az előbbi kisebbségi véleménynél mondtam, hogy 2012. január 1-je nagyon közel van, és zavar nélkül ezt bevezetni, ezt szerintem önök is nagyon jól tudják, nem lehet. És felteszem a kérdést: amikor korábban az önkormányzatoknak azt mondtuk - mondjuk, egy megyeinek vagy egy városinak -, hogy tanév közben ne tessenek hozni olyan rendelkezést, amely a közoktatási törvénnyel ellentétes, akkor ezt ma az állam megteheti a maga rendszerében? Én azt gondolom, az állam sem teheti ezt meg, mint ahogyan annak idején az önkormányzatok sem tehették meg.
Ráadásul, hogyha beterveztek, hogy konkrét legyek, mondjuk, egy budapesti, 1200 tanulót foglalkoztató gyakorlati képző rendszerben egy körülbelül 700 ezer forint/ fő/év rendszerben tanulófoglalkoztatást, és ez most januártól le fog csökkenni néhány százezer forinttal, akkor mit fog tudni tenni az a gyakorlati képzőhely? Azt fogja tenni, hogy leszűkíti az összeget, kevesebb tanuló vesz ebben részt, akkor nem fogják ezek a tanulók befejezni a tanévet? Ugye, ezt nem akarja senki? Ez tulajdonképpen a duális képzés ellen megy, az eredeti szándék ellen megy, ezért szeretném kérni önöktől, hogy gondolják végig, ez nem használ senkinek, én úgy gondolom, hogy ez nem szerencsés.
Problémát jelenthet a következő évre történő 40 százalékos kötelezettségvállalási határ is, ugyanis szeretném itt elmondani - és aki ezzel operatívan a gyakorlatban foglalkozik, az nagyon jól tudja -, hogy általában a gyakorlati képzésnél a kifizetések átcsúsznak a következő évre, annak a naptári évnek az első etapjában jelentkezik, mondjuk, január és július között, itt jelentkeznek a nagyobb kifizetések. Tehát én úgy gondolom, hogy ezt a 40 százalékos összeghatárt is legyenek szívesek végiggondolni, mert nagy valószínűséggel, én úgy gondolom, hogy az eredeti szándék ellen fog hatni, más eszközzel is el lehet érni, úgy gondolom. Többen már betervezték a jövő évet, és ezért én arra kérem önöket, hogy egy átmeneti rendelkezést hozzanak a 2012-es esztendőre. Tehát a mostani bevezetésre a január nem szerencsés, és ha ezt be kívánjuk vezetni, be kívánják vezetni, akkor én arra kérem önöket, hogy ezt szeptembertől tervezzék.
Itt azért szeretném szóba hozni még azt a kérdést, hogy voltak-e egyeztetések a munkaadókkal, azok szervezeteivel, iskolarendszeren kívüli felnőttképzést folytató intézményekkel, szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel. Tartok tőle, hogy nem voltak, de legalábbis az oktatási, tudományos és kutatási bizottság ülésén részt vevő különböző szakmai szervezetek, érdekképviseletek képviselői erről adtak számot. Én úgy gondolom, hogy őket be kellett volna vonni ennek az előkészítésébe.
(18.00)
A tervezett normatívák - és szeretném feltenni a kérdést, államtitkár úr – megállapítása, bevezetése milyen egyeztetésen ment keresztül? Mert tudjuk jól, hogy a 440 ezer forint/fő/év, az egy átlagos összeg, és nem látjuk azt, hogy a különböző szakmáknál ez hogyan kerül bevezetésre. Nincs melléklet, nincsenek kiszámítva a különböző szakmáknál, hogy ez mekkora összeg lesz, hogyan jön a szorzó, és hogyan kerülnek ezek a kérdések megállapításra. Egyébként a normatívák megállapítása csak az OKJ véglegesítése után lehetséges, hiszen ott rögzítik például az óraszámokat, az elmélet és a gyakorlat arányát. Teszem fel a kérdést: erre gondoltak, végiggondolták ezeket? Ráadásul nem tartom sportszerűnek, hogy később majd kormányrendeletben fogják ezeket leszabályozni, tehát úgy adunk felhatalmazást, hogy ezeket nem látjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
