GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Kara Ákos alelnök úr mondta, 6 tartózkodás megfogalmazása mellett került sor az általános vitára való alkalmasság megítélése tekintetében. A tartózkodás alapvetően annak szólt, hogy látunk jó szándékokat is. A hozzájárulás felhasználása tekintetében azt mondja ez a tervezet, hogy a jelenleginél hatékonyabban kívánja a forrásokat felhasználni, nyilván a szakképzés érdekében. Azt gondoljuk, hogy ez rendben van, ez így jó, de ez még csak szándék. Szeretnénk, ha ez meg is érne és valósággá is válna.
Hogy átláthatóbb legyen, államtitkár úr az expozéban beszélt sok dologról. A szándékokat nem vitatjuk el, mi is szeretnénk, ha azok nemcsak úgy maradnának, ahogy a korábbi vita kapcsán elhangzott, hogy mi van a programban, hanem kibontásra és megvalósításra is kerülne.
Szintén nyugodt lelkülettel mondhatom, személy szerint pozitív változásnak tekintem azt, hogy bizonyos értelemben a járulékfizetés egyszerűsödése is fellelhető.
Viszont ami már nem ennyire pozitív, az igazából az, hogy eredménynek tekintik azt is, hogy a szakképzési hozzájárulás mértéke gyakorlatilag nem változik, továbbra is másfél százalék marad. Tehát ha már nem emelnek járulékot meg adót, akkor az eredmény. Mi ezt nem igazából látjuk annak.
Tartalmi értelemben vetten három-négy dolog a bizottsági ülés keretei között is elhangzott, ami viszont minimum a tartózkodást megkívánta. Az egyik az, hogy ha egy picit kitekintünk és kilépünk ebből a körből, akkor a decentralizációt a Munkaerő-piaci Alapra is vonatkoztathatjuk. Erről sokszor szoktunk beszélni, ha a foglalkoztatáspolitikai források közelében járunk. Ugyanúgy igaz itt is, hogy a törvénytervezetben egy algoritmus levezeti azt, hogy hogyan és miképpen jutunk el a decentralizált forrásokig. Mi azt mondjuk, egy alapvetést mindenképpen célszerű és szükségszerű lenne kimondani, az pedig arról kellene szóljon, hogy a decentralizált források mértéke egy bizonyos értékhatárt ne múlhasson alul, bármi is az algoritmus vége. Ez most úgy történik - nem tényszerű a szám, amit mondok -, hogy van 17 megelőző tétel, lehet, hogy csak 13, amire forrásokat különít el a rendszer, majd amikor ez megtörtént, akkor azt követően a megmaradt pénzeszközök, források, ha jól emlékszem 75 százaléka az, ami decentralizálásra kerülhet. Értem a logikát, de csak azzal a kiegészítéssel tudnánk támogatni, ami arról szólna, hogy de ez az összeg nem lehet kevesebb, mint egy adott mérték, illetve az előző esztendők decentralizált forrásainál nem lehet kevesebb. Ez volt az egyik olyan dolog, ami fontos.
A másik az, hogy ne fordulhasson elő olyan helyzet, mint ami most is előfordult, hogy decentralizált fejlesztési típusú pénzforrások nem voltak a regionális fejlesztési, képzési tanácsoknál, a bizottságok birtokában ilyen források nem álltak rendelkezésre.
A második alapvetés az volt, hogy a hiányszakmák tekintetében, ahol igen nagy az igény még egy beszűkült gazdasági mozgástér keretei közepette is, hogy az a folyamat, ami két-három esztendővel ezelőtt elég intenzíven elindult, a hiány-szakképesítések megszerzésének az ösztönzését, támogatását érintően az ösztöndíjrendszerrel, az bővüljön, és ez sarkalatos módon jelenjen meg a törvénytervezet keretei között is.
S még egy dolgot említenék, ami alapvetően hátrányára írható a törvénytervezetnek. A felnőttképzés rendszerét érintően a munkaadók által foglalkoztatott saját dolgozók szakképesítéséhez illesztetten a költségek finanszírozására csökkenő tételként történő figyelembevételi lehetőségek rajzolódnak ki. Most nem akarok részletekről beszélni, akár az informatikai, akár a nyelvi képzések szükségszerűségéről és ezen támogatások lehetőségének a meg nem létéről, de a vita kapcsán nyilván majd erre is sor kerül.
Nagyjából ezek voltak azok a tételek, amelyek alátámasztották a tartózkodó álláspontunkat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
