KARA ÁKOS
KARA ÁKOS
KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat konkrét szabályozási rendszerének tervezetéről elmondanám a véleményemet, kérem, engedjenek meg nekem néhány alapvetést. A jó szakképzés előfeltétele a versenyképességnek, a cégek, vállalkozások sikerének, de ugyanúgy előfeltétele az ember egyéni boldogulásának, és az egyén, így aztán a családja sikerének. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy társadalmi, össztársadalmi érdek tehát a jó szakképzési rendszer, illetve ennek a sikere, így kifejezetten fontos kérdés az, hogy milyen a háttere, milyen a finanszírozási háttere, hogyan néz ki ennek a rendszere. Alapvetés szintén, hogy az iskolapadban nem lehet megtanulni az egyes szakmák gyakorlati részét. Ezt leginkább üzemi, termelői körülmények között lehet tenni. Ez utóbbi megállapítás természetesen nem azt jelenti, hogy iskolai tanműhelyben elvégezhető, megtanulható, elsajátítható ismeretre ne lenne szükség megfelelő keretek között.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha röviden össze kellene foglalni, úgy fogalmaznék, hogy egy egyszerű, átlátható, az eddigieknél sokkal kevesebb bürokratikus elemet szem előtt tartó hátteret szeretne megteremteni az előttünk fekvő törvényjavaslat. A duális szakképzés eredményes bevezetésének érdekében szükségessé vált véleményem szerint az elméleti és gyakorlati szakképzés jelenlegi szereplőinek, illetve ezek szerepvállalásának az áttekintése, illetve a szabályok átalakítása. Tekintettel arra, hogy győri képviselő vagyok, Győr környéki térségben választottak országgyűlési képviselővé, ebben a témakörben természetesen a szakképzés Győr-Moson-Sopron megyei szereplőit ismerem a legjobban, így elsősorban az ott, otthon megszerzett tapasztalatokra szeretnék támaszkodni.
A szakképzés fejlesztésének munkaerő-piaci összefüggéseinek tapasztalatainál a győri modell megítélésem szerint jó kiindulási alap, hiszen ipari hagyományaiban messzire nyúlik vissza, és a jelen ipari teljesítményében pedig dinamikus fejlődés zajlik. Alapnak tekintjük Győrben a jó szakképzési hagyományokat. Az Audi Hungária Kft. a gyáralapítás óta, tehát 1993 óta, amikor alapították a céget, a termelést magát ’94-ben kezdték el. A vállalat meghatározó nagyságrendet képvisel a térség gazdasági életében, így a munkaerő iránti igények és a munkaerő-utánpótlás összehangolásában. A kiemelkedően magas munkaerő iránti igény arra is rávilágított, hogy a szakképzés fejlesztésében meg kell határozni az elvárható képzési irányokat és arányokat. Az erre hivatott Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság által kiemelten támogatott kategóriába sorolt szakmákat 25 százalékos korrekcióval győri helyi hiányszakmaként értelmezi. A 25 százalékos eltérés a szigorúan helyi specialitásokat emeli a rendszerbe. Győr már 2008-ban felülvizsgálta a közoktatási rendszerét, és felére csökkentette a gimnáziumi kapacitását a szakképzés azonos mértékű fejlesztésével. Egy olyan szakközépiskolai kapacitással rendelkezik, amely nemcsak létszámával, de a felvételizők nagy részének kiemelkedően jó tanulmányi eredményeivel is elismerésre méltó. Ezzel párhuzamosan a helyi hiányszakmákban tanuló fiatalok részére a város ösztöndíjrendszert dolgozott ki, amely ma már több mint ezer tanulót részesít havi támogatásban. Csak hogy a nagyságrendet és az összehasonlítást lássuk, az előbb ahogy emlegettem azt a legnagyobb győri munkáltatót, munkaadót, amely 7390 dolgozóval dolgozik ezekben a hónapokban, tehát a legújabb időszakban, eddig ezer tanulóval kötöttek szakmunkásszerződést, és ennek az ezer tanulónak a jó része ott dolgozik ennél a cégnél, ami egy fontos adat és fontos szám.
Ahogy említettem, 2008-ban a közoktatási felülvizsgálati rendszer átvilágítása és átalakítása után bevezetésre került párhuzamosan a helyi hiányszakmákban tanuló fiatalok részére a város ösztöndíja. Ez az ösztöndíjrendszer ma már, ahogy mondtam, több mint ezer tanulót részesít havi támogatásban, a legjobbak havi nettó 24 ezer forintot kapnak ösztöndíjként. Ennek fedezetét a város iparűzésiadó-bevétele biztosítja. Megjegyzem, ez utóbbi kapcsolódik az országos ösztöndíjrendszerhez is. 2010-ben az általános iskolás tanulók tájékoztatása érdekében, szintén pályázati keretből, támogatással, pályaválasztási és pályaorientációs központ épült, amely alkalmas a térség minden 7-8. osztályos tanulójának a fogadására. Ezt a központot Győr megyei jogú város önkormányzata működteti. A központ napi 5 órás foglalkozásra fogadja a bejelentett csoportokat, egy időben 65 tanuló számára biztosít számítógépes önismereti és egyéni képességeket vizsgáló tesztlehetőségeket, valamint a gyerekek, fiatalok 260 szakma bemutató filmjéhez jutnak hozzá, ezzel is pótolva az üzemlátogatások elmaradását. A csoportos pályaválasztási foglalkozásokat egyéni pszichológusi konzultáció egészíti ki, így látható, itt szerettem volna bemutatni ennek a működését. A központ egyértelmű célja, hogy a tanulók megismerkedjenek a hiányszakmákkal is, és pályaválasztásuk során figyelembe vegyék ezek lehetőségeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! A pályaorientáció fontosságát igazolja a demográfiai helyzet is. Győrben ma 2650 fő az, aki 33 éves lakos. A 13 évesek létszáma - tehát az előbb azt mondtam, hogy 2650 fő - sajnos csak 980 fő. A hatalmas eltérés munkaerő-gazdálkodási szempontból tudatos fejlesztést igényel a szakképzésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert, hogy Magyarországon az 1990-es évekig lényegében a duális szakképzési modell volt a jellemző. Az elméleti oktatás a szakképző iskolákban, a gyakorlati képzés döntő mértékben állami vállalati körülmények között, de mindenképpen gazdálkodó szervezetnél folyt. Néhány kivételes esetben a szakközépiskola is rendelkezett tanműhelyekkel, de az iskolai gyakorlati képzésben is meghatározó szerepe volt egy-egy nagyvállalatnak, így például Győrben a gépipari szakmában a Rába-gyárnak. Ha megengedik nekem, hogy az összefüggéseket még jobban meg tudjam világítani, akkor elmondom, el tudom mondani önöknek, hogy a nyolcvanas évek végén egyre több iskolában teremtették meg a kiegészítő, hiánypótló gyakorlati képzés feltételeit olyan technológiákra támaszkodva, amelyekkel a kisebb vagy speciális gazdálkodó szervezeteknél nem találkozhattak a tanulók. Ez külföldön több helyen ma is így működik nagyon hatékonyan. Ezt a módszert a törvényjavaslat átirányításként, ha szabad ezt a kifejezést használni itt most a mondanivalóm közepette, tehát így említi, így használja.
Tény, hogy a politikai és gazdasági rendszerváltás első évtizedeiben a vállalati és szövetkezeti gyakorlati képzési helyek és tanműhelyek felszámolásával az iskolai gyakorlati képzés átmeneti és bizonyos esetben túldimenzionált megmentői szerepet kapott.
(18.30)
Átmeneti jelentősége ma sem vitatható, de a gazdasági élet újraindulásával, átszerveződésével ezt az átmeneti szerepkörét meg kellett volna szüntetni, vagy legalábbis meg kellett volna változtatni.
A duális rendszertől idegen, a teljes képzési időben kizárólag iskolai gyakorlati képzést kínáló tanműhelyek már nem segítették, nem segítik a képzési partnereket, sőt egyre inkább a korábbi együttműködést rivalizálás, sőt sok helyen - ha szabad így ezt a kifejezést használni - egymás lejáratása váltotta fel.
Az iskolai gyakorlati képzésben részt vevő tanulók tanulószerződést nem köthettek, és komoly hátrányba kerültek a szolgálati idő elismerése terén is. Az iskola viszont abban érdekelt, hogy a saját gyakorlati csoportja feltöltéséig még tájékoztatást se adjon az egyéb gyakorlati képzési lehetőségekről, a tanulószerződésről. Ez odáig vezetett, hogy az iskolai tanműhelyek sokszor nagyon korszerű technológiáit csak az iskolai gyakorlati csoportban tanulók ismerhették meg. A gazdálkodó szervezetek nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy tanulóikat akár rövid időre is beküldjék az iskolai tanműhelybe. Így fordulhat elő bizonyos esetekben, hogy a sokmilliós pályázatokon nyert munkagépek olykor évente csak egy-egy hétig, az órarend szerint dolgoznak, az év nagyobb részében kihasználatlanul állnak. Ezeket a technológiákat nagyrészt szakképzési hozzájárulásból szerezték be az iskolák. A jogalkotó felelőssége annak biztosítása, hogy minden tanuló minden szakképzési forrásból beszerzett, szakmájához tartozó eszközt és gépet megismerhessen.
A duális képzés lényegétől idegen, hogy az elméleti oktatást végző szakképző iskola és gyakorlati képzési helyek között érdekellentét legyen. Ezt fontos megállapításnak gondolom, szánom a jövőre nézve is az előttünk álló szakmai vitákban.
Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdálkodó szervezetek körébe értelmezésem szerint azok a gyakorlati képzési helyek tartoznak, amelyek legalább elvben a végzett tanulót foglalkoztatni is tudják a jövőben. Ez utóbbi megállapítást annyival meg is lehetne erősíteni, hogy valahol ez is kellene, hogy ez legyen a legfontosabb cél, ezért említettem meg önöknek az előbb azt a példát, amit mondtam a győri nagyvállalat esetében.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzési hozzájárulás pénzbeli teljesítésének rendszere alapvető változásokat fog hozni. Eddig a támogatott szakképző iskola, majd később áttételesen az iskolához tartozó tiszk közvetlenül fogadta a támogatásokat. Formailag a tiszk esetében már nem lehetett meghatározni a támogatásra javasolt iskolát, de a gyakorlatban ez nyilvánvalóan nem így működött. A támogató mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a támogatásának konkrét célját, címzettjét meghatározza. Ez különösen igaz volt a nagy összegű támogatások, illetve az egyéb érdekek érvényesítése esetén.
A korábbi, eddigi rendszer egyes negatív jellemzői. Ezeket csak röviden mondom, hiszen a bizottsági ismertetőben, álláspont-ismertetőben elmondtam, hogy az iskola vezetőinek aktivitása meghatározóan, akár a térségre jellemző valós szakképzési igényekkel ellentétesen befolyásolhatta a támogatók döntéseit a támogatás címzésében, a szakképzési hozzájárulás egyéni érdekek érvényesítésének eszközévé válhatott, sok esetben alku tárgyává válhatott, illetve a támogató sok esetben egyértelműen meghatározta, hogy melyik iskola, melyik szakmacsoportja, milyen tevékenységét kívánja támogatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a szakképzési hozzájárulás teljesítésében központosítást tartalmaz, pályázati rendszert és szigorú számonkérést ígér. Véleményem szerint a változások hatására minden szinten, tehát mikro-, kis- és középvállalkozások, illetve a nagyvállalkozások esetében is jelentősen növekedni fog a gyakorlati képzés iránti igény, tehát a tanulókkal kapcsolatos igény, mert ennek elszámolásának feltételei vonzóbbak, mint a merev adófizetéshez illeszkedő rend.
A bizottsági ülésen is elmondtam, most elmondanám ismét, mert fontosnak tartom, hogy azok a szakképzési zászlóshajó-projektek, ahol nagy számú munkahely létesült vagy fog még létesülni, a legkorszerűbb technológia mellett hosszú távra garantálják, tudják garantálni a foglalkoztatottságot. Szóval ezek a projektek mindenképpen külön odafigyelést érdemelnek majd a most tárgyalt kereteken túl. Különösen azokra gondolok, amelyek már most jelentős erőfeszítést fordítanak arra, hogy üzemi körülmények között szervezzék meg a szakképzés gyakorlati részét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően új tehát a rendszer, amely a hátteret jelenti, ilyenkor fontos az is, ha rögzítjük, hogy ennek működését, működtetését monitoroznunk kell majd, különösen az első időszakban, és amennyiben szükséges, új prioritásokat, új elveket kell meghatároznunk, beillesztenünk.
Összefoglalásként tehát azt mondom, hogy teremtsük meg a változtatás jó alapfeltételeit, és majd a működés új tapasztalatait, azokat a jó gyakorlatokat, amelyek az előbb említett negatív jelenségek mellett is kialakultak, meghonosodtak, ezeket pedig támogassuk.
Azokat a zászlóshajó-projekteket, nevezem így továbbra is, azokat a követendő szakképzési példákat, amelyek mindenképpen egyes térségek, de az egész ország számára is fontosak, hogy működjenek, kiemelt figyelmet kell hogy kapjanak a következő esztendőkben.
Ezt most kiegészíteném azzal, és ez lenne a mondandóm utolsó gondolata, hogy ne felejtsük el, akár a legkisebb, akár a legnagyobb vállalkozásokról beszélünk, megfelelő helyet kell találnunk ebben az új rendszerben.
És ha megengedik nekem, tekintve, hogy egy nagyvállalat, egy multinacionális cég dolgára hivatkoztam az előbb, most egy másik, a választókerületem egy településén egy kicsi magyar tulajdonú cégre hivatkozzam: Écs településen egy écsi fafaragó, népi iparművész, bútorasztalos ember, szerintem a neve elhangozhat, egy kiváló ember, Steiner Károly, ő maga 12 tanulót foglalkoztat. Én azt remélem, az a szándékom képviselőként, hogy az ilyen típusú cégek és az ilyen nagyságrendű cégek, amelyek viszonylag magas tanulószámmal foglalkoznak, a hagyományos nemzeti, magyar értékteremtéshez, értékőrzéshez járulnak hozzá, ők is megtalálják a helyüket a rendszerben.
Pozitív példának tekintek tehát minden olyan jó gyakorlatot, amelyek értékeket állítanak elő, vagy olyan szolgáltatást nyújtanak, amely közben a fiatalok számára a különböző szakmákban a gyakorlatorientált képzés elsajátítására megfelelő hátteret adnak.
Köszönöm szépen a türelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
