KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha a következő neveket hallják, mint Endrődy Ágoston, Kókay Pál vagy Monspart Gábor - és még sorolhatnám tovább -, nem biztos, hogy mindenki fogja tudni hirtelen, hogy ezek az egyéniségek az elmúlt század első évtizedeiben mit is tettek a hazáért. A “Merjünk nagyok lenni” sorozatomban egy aprócska ismertetőt adok önöknek a XX. században tevékenykedő, szakmai körökben kiemelkedően elismert lovaglótanárokról.
A magyar nép lovas nép volt, lovas nemzet, és a mai napig is az. Több ezer éves történelmünk során szinte a kezdetektől fogva eggyé váltunk a lóval. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ettől még a mai napig sem távolodtunk el nagymértékben, hiszen vállalkozó szellemű állatbarát-szerető nemzettestvéreink lovasistállókat tartanak fenn, nevelnek, oktatnak, lovakat tenyésztenek, és akiknek erre nincs lehetőségük, azok lovas hagyományőrző egyesületekben dolgoznak, gyakorolnak, bemutatókat szerveznek és bemutatókat tartanak.
(23.00)
Ahogy a szaharai népek élete a tevével, az északi népek élete a rénszarvassal forrt össze, addig a mi hű társunk a ló lett.
Endrődy Ágoston tüzér alezredes 1902-ben született Kassán. 18 évesen felvették a Ludovika Akadémiára, ahol négy évet végzett. Az akadémián naponta egy óra lovasoktatás volt a tantervben, majd hat-hat hónapos lovas továbbképző tanfolyamokon, középfokú lovasképzésen vett részt. A tanulás nem maradt abba, mivel követte egy hároméves lovaglótanári tanfolyam. Több mint tíz év lovaglás után 1935-ben a military országos bajnoka lett, majd az 1936-os berlini olimpián ebben a számban Pandúr nevű lovával egyéni ötödik helyezést ért el.
A háború őt sem kerülte el: harcok, majd az orosz hadifogság után 1948-ban tért haza. A honvédség azonban munkájára nem tartott igényt, így a tomboló Rákosi-diktatúra idején Angliába szökött, ahol folytatta a lovaglás tanítását, és 1956-ban a stockholmi lovas olimpián az angoloknak megszerezte a csapataranyérmet.
1959-ben jelent meg könyve, amely a nemzetközi lovas szakirodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása lett.
Monspart Gábor ludovikás huszárezredes a ’30-as években az öttusa-válogatott kerettagja volt. Ezt két év örkényi lovasiskola, háború, Rákosi-korszak, börtön és lefokozás követte. Később, 1962-ben ő lett a nagyvázsonyi lovasiskola vezetője.
Visy István nyugdíjas tüzér alezredes részt vett a magyar válogatott military kerettag lovasaként az 1936-os berlini olimpián, és a következő évben magyar bajnok lett. Egyike volt azoknak, akik az örkényi lovaglótanár-képzőnek nemzetközi hírnevet és elismerést vívtak ki a világ lovasai körében. Örkény Budapesttől 50 kilométerre található, a Kiskunságon terül el, régen ló- és postaváltó községként vonult be a magyar történelembe, a főváros felé vezető útvonalon.
Budapesten a Hungária körút és a Kerepesi út sarkán lévő Ferenc József laktanyában folytak a lovastanár-oktatások, amik szoros kapcsolatban álltak a ludovikás oktatással, de egy idő után kevés lett a hely. Mivel nem volt távol Örkény, így ezt a tevékenységet kiköltöztették a honvédségi tüzér gyakorlótérre, amely kiváló terepadottságokkal rendelkezett. Az 1930-as évektől beindult a hároméves iskola. Az itt végzett tanárok közül - a teljesség igénye nélkül - egypárat szeretnék megemlíteni: Binder Ottó, Bodó Imre, Endrődy Ágoston, vitéz Hanthy László, Haszlinszky-Krull Géza, Kánya Antal, Keméry Pál, Kókay Pál, dr. Kósa-Reznek Jenő, Malanotti Lajos, Németh Dezső, Szunyogh Albert, Visy István és még sokan mások. A tábor érdekessége az 1937-ben beindított spanyol lovasiskola-képzés volt.
Trianon után a lovasoktatás fénykora a háborúig tartott, és végül 1954. július 15-én az örkénytábori lovas komplexum végleg bezárt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel emlékezzünk lovas nagyjainkra, és legyünk büszkék rájuk!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
