MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napirend utáni felszólalásomnak az adta meg az aktualitását, hogy a napokban jelent meg az a hír, hogy 4 ezer forint körül van mázsája az aratott gabonának, és ez a termelők önköltségét sem nagyon fedezi, sok esetben egyáltalán nem, és azt szeretném boncolgatni ebben az öt percben, hogy mégis hogyan jutottunk el odáig, hogy évről évre ez a probléma felvetődik. Ugyan vannak szerencsésebb évek, és ez nyilvánvalóan könnyebbséget jelent az ezen a területen dolgozóknak, de azért az évek többségében mégiscsak felmerül ez a probléma. És itt bizony nem kerülhetjük meg a kormányzat felelősségét, hiszen a második ciklusukat töltik, ráadásul kétharmaddal, egymást követően. Így, úgy gondolom, a visszafelé mutogatásnak most már egyre kevésbé van meg a szerepe és a lehetősége.
Elsőként talán a szövetkezeti rendszer hiányosságát és a magyar állapotokon való tükröződését kell kiemelnem, hiszen 2010-ben többször konkrétan itt a Ház falai között elhangzott ígéretként - még az én interpellációmra adott miniszteri válaszban is -, hogy bizony a szövetkezeti törvény is egy szükséges eleme kell hogy legyen a magyar vidék átalakításának. Azóta is várjuk ezt a híres szövetkezeti törvényt. Jól tudható, hogy a Fideszben - kiszivárgott - milyen belső harcok vannak ezzel kapcsolatban, hiszen azért komoly érdekeket sértene egy például Ausztria mintájára épülő jól működő szövetkezeti rendszer. Én elhiszem, hogy az önök barátainak, azoknak a nagybirtokosoknak, akik fizették a kampányuk egy jelentős részét, bizony sértené az érdekét, de a becsületes, kis és közepes területeken gazdálkodó, helyben élő magyar embereknek bizony igenis az előnyére válna már rövid távon is.
A gabonafelvásárlási áraknál nem kerülhetjük meg annak a néhány nagy - itt összesen talán öt nagyobb céget kell megemlíteni – gabonafelvásárlónak a monopolhelyzetét, ami bizony megkeseríti a magyar termelők életét most már két évtizede. Ezek a cégek évről évre, azt kell mondjam, pofátlanul tényleg minimális adóbevételt tudnak csak realizálni a magyar költségvetésbe, illetve a magyar költségvetés ezekből a cégekből, hiszen folyamatosan veszteségként könyvelik el az ittlétüket, miközben jól tudjuk, hogy a learatott gabona mennyiségének java része ezen cégeken keresztül kerül aztán értékesítésre, és ezek a cégek szedik meg rajta aztán magukat. Ígéret volt azzal kapcsolatban, hogy e cégek úgymond vircsaftjának is véget vet a magyar kormány, és valamiféle állami szerepvállalást komolyabban véve megjelenik majd ezen a piacon. Mind a mai napig nem történt ez meg, illetve nagyon minimálisak azok a lépések, amiket eddig láthattunk.
Szintén ezen bizonytalansághoz, a felvásárlási áraknak az ilyen ingadozásához vezet az, hogy a támogatási rendszer átalakításával is komoly időcsúszásban van a kormány. Lázár miniszter úr meghallgatásán döbbenten tapasztaltam a bizottsági ülésen, hogy ugyanazokat a számokat mondotta el, amelyeket itt a parlament falai között mi jobbikosként vagy éppen Ángyán József szájából hallhattunk az elmúlt időszakban, az előző ciklusban, azaz bizony az, hogy az agrárfejlesztési támogatások 70 százalékát Magyarországon a cégek 7 százaléka nyúlja le, és míg korábban ezt tagadták itt a Ház falai között, ma már elismerik, és egy miniszterjelölt szájából elhangozhat. Ami persze úgy hangzott el, hogy aztán hozzátette, hogy éppen ezért kellenek komoly változások, és ezért fog dolgozni. Mert szomorú, hogy ezt négy év tagadás után csak most merik beismerni, és az is szomorú, hogy még mindig nem tettek ez irányba lépéseket.
A hírekben - szintén hallhattuk - talán két nappal ezelőtt jelent meg, hogy a Magosz ezen gabonafelvásárlási problémák miatt felszólítja a kormányt, vagy inkább felkéri a kormányt - a Magosztól felszólítást nem nagyon várhatunk el ebben a felállásban -, hogy az állam vásároljon tárolókapacitásokat, és így biztosítsa aztán azt, hogy egy későbbi időpontban tudják a termelők eladni egy már magasabb áron a terményeiket. Egyrészt ennek a bejelentésnek, ennek a kérésnek nem az aratás hetében kellett volna megtörténni, hanem jóval korábban, másrészt pedig ezeket a lépéseket is hosszú távon, fenntartható módon, pályázatokkal megtámogatva az államnak már réges-régen el kellett volna indítania.
És sok minden egyéb problémát fel lehet sorolni, ami ahhoz a helyzethez vezet, hogy évről évre itt a Ház falai között, illetve a gazdálkodóknak a saját bőrükön kell megtapasztalniuk, hogy mennyire bizonytalan ma Magyarországon a földből élni. És ezek azok az indokok, amelyek azt mondatják velem, hogy minél előbb az ipari nyersanyagtermelésről, mert lássuk be, ma Magyarországon javarészt ezek zajlanak a területeinken, áttérjünk végre a mezőgazdaságra. És kérem, felszólítom a kormányt, hogy minden eszközzel azon dolgozzon végre, hogy ez bekövetkezzen.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)
