DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel hallottam azt, amit az előttem szólók elmondtak, hogy közösen aggódunk. Azt is örömmel hallottam, hogy a Törvényalkotási bizottság azt tűzte ki célul, hogy a bányászat társadalmi és gazdasági helyzetét újra meghatározzák, és hogy újra nagyon fontos helye legyen ennek az ágazatnak a nemzetgazdaságban, és hogy itt van egy közös társadalmi és gazdasági érdek. Ennek én azért örülök, ha legalább itt a vitában ezt halljuk, hiszen ez a törvényben nem jelenik meg.
Ez a törvény végül is egy tartalom nélküli forma, ami nem alkalmas arra, hogy újra lendületbe hozza, és a GDP növekedésével, munkahelyek teremtésével dinamizálja azt a magyarországi nehézipart, aminek a szakmakultúrája, kultúrája, előzményei azért még itt vannak előttünk, és nincsenek olyan messze, hogy azokra ne tudnánk emlékezni. Én örülök, hogyha ezt hallom, csak jó volna, hogyha ez tükröződne a törvényalkotó szándékában is.
A törvényalkotó, én úgy gondolom, hogy egy jó iparosmunkát végzett, hiszen a szakmai, ágazati érdekvédelmi szervezeteknek összegyúrta az összes észrevételét, és azokat tényleg beletette a törvénybe. Úgy gondolom, hogy ezzel kisebb-nagyobb technikai jellegű akadályokat, adminisztratív akadályokat egészen biztosan legyőzött, és hogyha jól értettem Horváth képviselőtársam szavait, hogy ez még talán egységes szerkezetbe is fordulhat - ami egyébként tényleg jó, mert ez az egyetlen ’93-as törvényünk, amit folyton csak toldozgatunk-foldozgatunk, de egységes szerkezetben még nem sikerült módosítani -, akkor ez még egy könnyebbség lehet, de ez még mindig csak a forma. Ez még mindig csak a forma, ez még mindig nem szól arról, hogy hogyan kerül kitermelésre, hogyan indul meg a termelés, kik fognak termelni, kiknek fognak termelni, hova fogjuk eladni azt, amit kitermelünk a föld alól.
Elmondtuk mi akkor a vitában, hogy mire van ehhez inkább szükség vagy emellett szükség. Szükség van stabil és kiszámítható, transzparens gazdasági és jogi feltételekre; proaktív, államilag is kedvezményezett és támogatott K+F tevékenységre; az egyszerűsített és biztonságos bányanyitás, hatósági engedélyeztetés kialakítására; világos, gyors, mindenkire egyformán érvényes és gazdaságosan teljesíthető környezetvédelmi előírásokra; a bányászképzés kidolgozására és elindítására; valamint regionális bányászati klaszterek feltételeinek a kidolgozására. Ez az, ami nem köszön vissza ebből, pedig én úgy gondolom, hogy a kampány során, főleg mi, akik bányászvidékeken élünk, azért sokat hallhattunk arról, hogy ebben lesz tartalom. Volt ilyen kormányhatározat Borsodra is, volt ilyen Baranyára is, amelyben a kormány hitet tett amellett, hogy fel kell mérni a magyarországi ásványvagyont, javaslatot kell tenni annak a kitermelésére, a jogi környezet megregulázására és a jogi környezet átalakítására - ez részben, én úgy gondolom, hogy most egészen jól sikerült ebben, hiszen a szakmai szervezetek is nagyon sokat segítettek a kormánynak -, és hogy el kell indítani a képzést.
Viszont mögöttünk van a tapasztalat, és most házelnökünket fogom idézni, hogy sajnos az illúzióinkat a tapasztalatunk most már elég rendesen megnyesdesi. Látjuk, hogy elindítják a vájárképzést, picit kampányízűen, éppen az önkormányzati kampány finisében. Tizenkettő nehézgépkezelőt fognak képezni Komló városában, nem is mindegyikük lesz egyébként nehézgépkezelő, hanem lesz köztük olyan, aki karbantartó is lesz; mélyművelésű bányába nem fognak tudni lemenni. És most, amikor hitet teszünk amellett - amit a Törvényalkotási bizottság is elmondott -, hogy a gazdasági és a társadalmi szerepét vissza fogjuk adni ennek a fajta nehéziparnak és ennek a fajta szakmakultúrának, akkor mintegy 30 nap múlva be fogjuk zárni az utolsó magyar mélyművelésű szénbányát Márkushegyen.
Itt egy pillanatra hadd reflektáljak arra, amit államtitkár úr mondott a vitában. Azt mondta nekem érvként, amikor én felhoztam, hogy mi történik azokkal a helyekkel, ahol van egy monokultúra, ami egy nagyiparra épült, és mindenfajta szolgáltatóipar, a bánya körüli szatellit cégek látták el munkahelyekkel a város lakóit, akkor ön azt mondta nekem, hogy Oroszlány az nem Komló. Ez így van, nem is így hívják, teljesen más a neve. Ha az ipari szerkezetátalakítás tekintetében talán előrébb is járnak, de higgye el, hogy mi pedig a tapasztalatok terén járunk jóval előbbre.
(20.20)
1999-ben és 2000-ben, úgy gondolom, hogy mi, komlóiak ugyanúgy végighallgattuk ezeket az érveket: nem lesz baj - ezt mondták nekünk. Mindent meg fogunk tudni oldani, lesz ipari szerkezetátalakítás, a bányavagyont értékesítjük, a bányászokat átképezzük, vagy akit nem sikerül átképezni, nekik pedig tisztes megélhetést biztosítunk. Most így 14-15 évvel ez után visszatekintve, úgy gondolom, hogy Oroszlányból még lehet Komló. Önöknek még mindig megvan arra a lehetőségük, hogy változtassanak ezen.
Nem tartom jó érvnek azt, amit államtitkár úr mondott nekem a vitában, hogy az uniós versenyszabályoknak nem megfelelően, nem versenysemlegesen lehet csak támogatni bizonyos vállalkozásokat, így például a bányászati vállalkozásokat is. Ez két dolog miatt sántít az én álláspontom szerint. Az egyik az, hogy a bányavállalkozás majdnem mindenütt Európában állami vállalkozás. Több ilyen is van ebben az államban is, Magyarországon is, ott is beleavatkozik a versenybe az állam. Akkor, amikor koncessziókat két évre letiltunk, amikor a bányászati koncessziókat alig-alig sikerül kiírni, és azok sem igazán sikeresek, akkor úgy gondolom, az önmagában is torzítja a versenyt; vagy amikor más koncessziókról van szó, amelyekbe belenyúl az állam, a kiskereskedelembe, vagy éppen a múlt héten tárgyaltuk, már nagykereskedelembe, egy egészen picikét sem zavarja a magyar államot és a magyar kormányt az, hogy ezzel belenyúl a versenysemlegességbe. Miért pont itt, ahol 300 embernek 30 napja van arra, hogy egész egyszerűen megtervezze a következő életét, és hogy hogyan lesz ezután, azt végiggondolja?
Én úgy gondolom, államtitkár úr, még mindig van lehetőség, 15-ig vagy 16-ig, nem tudom, mikorra tervezik a költségvetés elfogadását, jelenjen ez meg egy sorban, és tolják ki. Ne hozzák az oroszlányiakat ilyen helyzetbe, mert higgyék el, 15 év múlva, ha visszagondolunk, lehet, hogy érvényes lesz az, hogy hát igen, Oroszlány is sajnos olyan lett, mint Komló.
De ha mégis amellett hitet teszünk, akkor töltsük meg tartalommal, induljon meg a vájárképzés, induljon el a bányászképzés, és ezt a szakmakultúrát és az általunk elmondott, öt pontban felsorolt érveket jelenítsék meg vagy ebben a jogszabályban, vagy emellett, a jogi irányítás bármelyik egyéb eszközében, ami elősegíti azt, és higgyék el, ez mindannyiunk érdeke, hogy ez a szakmakultúra, a bányászat és ennek a munkaerőpiacon való megjelenése és GDP-termelő képessége megjelenjen Magyarországon is. Ez a törvény ezt félig elősegíti; a formája megvan, a tartalmat kell még hozzáadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
