NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy tűnik, hogy egyedüli képviselő leszek, aki az elvileg előttünk fekvő beszámolóhoz fog tulajdonképpen érdemben hozzászólni, hiszen látható, hogy az előttem szólók nemhogy nem olvasták ezt a beszámolót, még csak ahhoz sem vették a fáradságot, hogy igazándiból annak tartalmáról szóljanak. A KDNP nem is kíván hozzászólni, az LMP jelen sincs, a Fidesz vezérszónoka legalább a tartalomjegyzékéből idézett ennek a 245 oldalas javaslatnak, az MSZP viszont ki is mondta, hogy arról beszéljünk, hogy mi az, ami nincs benne. Hát az persze könnyebb, régi paneleket idehozni, hogy mi a bajunk úgy általában a média működésével kapcsolatban, de mi, jobbikosok vettük a fáradságot, hogy ha már ez a beszámoló került napirendre, akkor erről beszéljünk. Ebből fogok jó néhány érdekes, pikáns pontot kiemelni.
Elöljáróban azonban tiltakozásomnak szeretnék hangot adni amiatt, hogy a kormány képviselője ismét demonstratíve távol maradt. Miközben rekordszámú államtitkár van az Orbán-kormányban, úgy tűnik, hogy egyetlenegy államtitkár sem képviselteti magát, nemhogy miniszter ezen a vitán. Demonstratíve mossák kezeiket a médiával kapcsolatban, ugye, azt mondva, hogy ez egy autonóm szerv, semmiért nem felelnek, ami ott történik, pedig hát nagyon jól tudjuk, a vak is látja, hogy főleg a közszolgálati média híradásait egyértelműen a kormány emberei irányítják, a szerkesztését. Ezért nagyon rossznak is tartom azt a jogszabályi rendelkezést, ami alapján tulajdonképpen itt az Országgyűlésben például interpellációt sem intézhetünk, kérdést sem a kormányhoz ebben a kérdésben.
(17.50)
Hiszen azt mondják, hogy autonóm szerv. Na de az NMHH elnökét sem lehet interpellálni itt az Országgyűlésben úgy, mint ahogy, mondjuk, a legfőbb ügyészt lehet. Tehát lényegében nem tehetjük témává sem ezeket a súlyos kérdéseket, amit ismételten csak tévéközvetítési időn kívül tudunk most egyszer megvitatni, egyébként nincs erre lehetőségünk.
Sajnos, súlyos problémával állunk szemben, aminek talán a jéghegy csúcsa, hogy a médiát ellenőrző legfontosabb testületben, a Médiatanácsban csak a Fidesz delegáltjai kaptak helyet. Jogelődjében, az ORTT-ben még minden parlamenti pártnak volt gyakorlata, azt is egy kétharmados törvény szabályozta, a Fidesz is megszavazta ezt a Horn-kormány idején még a kilencvenes években, és egészen addig, amíg el nem jött ez a legutóbbi, legújabb Orbán-kormány, 2010-ig elfogadott volt, hogy a médiát ellenőrző legfontosabb testületben minden pártnak van helye, delegáltja. Ez olyan súlyos jogsérelem - csak hogy érezzék a párhuzamot, aki egyáltalán követi ezt a vitát -, mintha mondjuk, a választások tisztaságát ellenőrző legfontosabb testületben, a Nemzeti Választási Bizottságban vagy akár a szavazatszámláló bizottságban sem lenne semmilyen más pártnak delegáltja, csak a Fidesz. Ez a jelszó szép, hangzatos, de sajnos, hogy ezt ilyen eszközökkel, ilyen helyzetekben alkalmazták csak.
Na de térjünk rá erre a 245 oldalas beszámolóra. Elsőként egyik szívügyemmel kezdeném, a 173. oldalon ugyanis a bűnügyi kvótáról esik szó, annak teljesüléséről. Pörzse Sándor képviselőtársammal indítványoztuk ezt még 2010-ben, és azon kevés javaslataink közé tartozik, amit elfogadtak. Persze, nem egészen úgy, ahogy mi javasoltuk, hiszen nekünk több javaslatunk is volt ezzel kapcsolatban, bár látványosan megszavazták a jobbikos javaslatot, hogy legyen bűnügyi kvóta; talán mert féltek, hogy sokan tiltakozni fognak ez ellen, és akkor a Jobbikra mutogathatnak. Ránk bátran mutogathatnak, mi vállaljuk azt, hogy nem egészséges az, hogy bulvárhíradásokká silányítják az egyébként törvényileg előírt kötelező hírtájékoztatást. Ez elvileg hivatalosan végre megvalósult ezen előttünk fekvő jelentés szerint, valójában azonban még mindig nem.
A problémát a jogértelmezés jelenti, azaz hogy a Médiatanács túl szűken értelmezte, és bizony a jogalkotót is felelősség terheli, hiszen mi egyértelművé akartuk tenni, hogy ebbe tartozzanak bele egyértelműen azok a baleseti hírek, amelyekkel azóta is tele vannak a híradások, és ezt a Médiatanács nem számolja bele, pedig lehet bizony, hogy sok esetben ezek egyben bűncselekmények is, vagy legalábbis valamiféle bűnügynek tekinthetők. Azonban önök erre nem voltak hajlandók. Nekünk több egyéb javaslatunk volt, hogy viszont a politikusbűnözés ne tartozzon bele, hiszen az nem valamiféle bulvárműsor, hanem egy komoly érdemi híradás. Tehát azt nem kellene a 20 százalékba beleszámítani, ha politikusbűnözésről számolnak be, de erre azért biztosított felületet bőven az elmúlt 24 év politikai garnitúrája. Jó lett volna, ha a cigánybűnözés kérdésköre sem tartozik bele, de erről azért nem nagyon kellett külön beszéljünk, mert ezekről a híradások úgysem nagyon tudósítottak, csak véletlenül, ha - majd mint látják - erre azért volt néhány érdekes példa. A baleseti hírek tehát nem tartoznak bele, ezért süllyedhet arra a szintre a média, amire süllyedt sajnos. Külön köszönet illeti azért a Last Days of TÉNYEK weboldalt, ami kiváló látképe a kortárs fősodratú híradós tájékoztatás halálának, és bizony ebbe a versenybe a közszolgálati médiumok is, úgy tűnik, be kellett hogy szálljanak.
Egy másik kvóta: sajnálatosan a magyar zenei kvóta aránya még mindig 35 rádióban nem éri el a törvényi követelményként megállapított 35 százalékot, amit anno egyébként szintén a Jobbik nyomására emeltek fel erre a szintre, bár mi még magasabbat javasoltunk. Azt ugyan leszavazták, de egy köztes, kompromisszumos 35 százalékban végül is megállapodott a törvény. Ami külön problémás, hogy még a közszolgálati Petőfi rádióban sem teljesül a magyar zenei kvóta. Mondhatnánk, törvénysértően működik, pedig annak azért leginkább feladata volna talán a zenei sokszínűség biztosítása, és ez bizony a magyar zenei kvótával nem teljesül. Jó része a rádióknak ráadásul a halott idősávban, éjfél és hajnali öt óra között játszott magyar zenével éri csak el a megfelelő arányt.
És végül a határon túli hírkvóta, ami nem valósult meg. Tehát ilyen nincs egyébként, ezt azonban javasoltuk, kezdetben kaptunk is rá ígéretet, lesöpörték. Ismét ez a jelentés bizonyítja, hogy erre szükség van. Egyáltalán, hogy beszélhettünk erről, ez is annak köszönhető, hogy korábban többször tiltakoztam, hogy a jelentésben miért nem szerepel egy ilyen kimutatás. Végül köszönöm, hogy megfogadta az NMHH ezt a javaslatomat, és megígérték és valóban teljesítik is, és évről évre most már néhány éve láthatunk ilyen kimutatást. Azonban az általunk javasolt 5 százalékos küszöb közelében sincs a határon túli magyar közösséget érintő ügyekről való tájékoztatás. A romániai hírek aránya 2,7 százalékra csökkent, az úgynevezett szlovákiai pedig mindössze 0,9 százalék. Ráadásul ebben értelemszerűen benne vannak a határon túli magyarokhoz, tehát a külhoni magyarsághoz nem kapcsolódó, úgymond igazi szlovák hírek is. Egy 5 százalékos hír gyakorlatilag egy rövid hírt jelentene csak, ugyebár, egy híradásban, ami lehet akár egy sporthír is és sok minden más. Erre, úgy néz ki, hogy nincs fogékonyság sajnos.
Aztán a legnagyobb probléma, ami a média működésével kapcsolatos, ahol a legátfogóbb törvénysértések vannak, ez a kiegyensúlyozott tájékoztatás hiánya. Ez bizony Magyarországon az egyik legnagyobb média-jogsérelem. Nemcsak azért mondom ezt, mert minket érint egyébként konkrétan a legnagyobb kirekesztés, hanem azért is, mert így nem tud működni ez a fajta demokrácia Magyarországon, ha ezt a törvényileg előírt alapelvet, a kiegyensúlyozott tájékoztatást nem teljesítik.
Ezzel kapcsolatban sokszor tiltakoztam, hogy például a Médiatanács miért nem jár el hivatalból, miközben ez feladata lett volna. Tiltakozásom azért nem volt egészen eredmény nélküli, vagy inkább úgy mondanám, hogy következmény nélküli nem volt. Eredmény nélküli volt, de következmény nélküli nem volt, ugyanis sorozatos tiltakozásom hatására módosították a törvényt, kivették a Médiatanács hivatalból való eljárásának kötelezettségét, így már többé nem tiltakozhatom amiatt, hogy micsoda törvénysértő a Médiatanács, mert hivatalból nem jár el a kiegyensúlyozottsági ügyekben. Most már bizony nem feladata, addig tiltakoztam, míg ez a következménye megvolt.
Az előző ciklusban a kulturális és sajtóbizottság ellenőrző albizottságának elnöke lehettem egészen addig, míg sorozatosan tiltakozva, ez ügyben üléseket össze nem hívva meg nem elégelt a kormányoldal, és erőből le nem váltottak erről a posztomról. Tehát azért, ha sokat tiltakozik az ember, ne mondjuk, hogy következmények nélkül van, hiszen mondjuk, leváltják a bizottsági elnöki tisztségéből, vagy megváltoztatják a törvényt, hogy legközelebb erre ne hivatkozhassak.
Most már valóban a Médiatanácsnak hivatalból nem kell eljárnia, elemeznie persze lehet, kimondhatja, hogy milyen durva törvénysértések vannak, de hivatalból nem járhat el; hivatalból nem, panaszra azonban igen. 34 kiegyensúlyozottsági kérelem érkezett a hatósághoz 2013-ban az előttünk fekvő jelentés szerint, ebből 29-et a Jobbik terjesztett elő. Jól jellemzi ez a statisztika a Jobbikot érő elhallgatást. Jellemző módon a többsége a két nagy kereskedelmi csatornával szemben érkezett. Persze, születhettek volna más irányú panaszok is, de kinek van erre kapacitása sorozatos, tömeges jogsértésekkel kapcsolatban, mindennapos, mindenórás jogsértésekkel kapcsolatban?
Nézzük a számokat, és ez azért fontos, mert vannak néha ilyen olcsó statisztikák, amelyek megjelennek, egyheti kimutatások és hasonlóak. Nézzünk egy egész éveset, hogy ne azt mondják, hogy kiragadunk valakit, és nézzük a csak fideszes tagokból álló Médiatanács statisztikáit! Az egyoldalú kormánypárti médiadömpinget jól jellemzi, hogy a politikusok beszédidejének a hírműsorokban 76 százaléka kormánypárti. Itt sokat emlegetik a kétharmadot, de valójában önök kétharmadnyi társadalmi felhatalmazást soha nem kaptak. Az előző ciklusban is 53 százalék alatt voltak, most már bőven 50 százalék alatti választási eredményt értek el. Az más kérdés, hogy a választási rendszernek köszönhetően önök még mindig kétharmaddal a parlamentben jelen lehetnek, de valójában soha nem kaptak kétharmadot, pláne nem 76 százalékos többséget, amekkora beszédidővel önök rendelkezhetnek.
A részletes elemzésből kiderül, hogy a jobbikos megszólalások aránya mindössze 4,3 százalék. Ha száz százaléknak vesszük az összes politikusi megnyilvánulást, tehát nem úgy általában az összes hírt, sporthírt meg egyebeket, hanem a politikusi megnyilvánulások 4,3 százaléka csak a jobbikos, tehát tulajdonképpen akkor egy parlamenten kívüli pártként kezelnek minket. Ez harmada a velünk egyébként nagyságrendileg fej fej melletti eredményeket elérő MSZP-s megszólalásoknak, ami a mi 4,3 százalékunkkal szemben 12,5 százalék, és alig több a jobbikos megjelenés, mint a kis pártoké, hiszen a mi 4,3 százalékunk csak éppen van az Együtt-PM 4,2 százaléka felett, a DK 3,8 százaléka felett vagy az LMP 2,9 százaléka felett. 2013-at írunk, ugye, amikor tulajdonképpen az Együtt-PM semmilyen esetre sem tekinthető parlamenti pártnak, és mégis ugyanazon a szinten, egy tized különbséggel ugyanazon a szinten áll a médiabeli megnyilvánulás. Mondhatjuk, hogy durván törvénysértő, hiszen bár a sokoldalú tájékoztatás követelményét megszüntették, a kiegyensúlyozott mint előírás, mint jelző megmaradt, és láthatjuk, hogy ez mennyire teljesül vagy inkább mennyire nem.
(18.00)
A magazinműsorokban még durvább az aránytalanság, bár itt hajszálnyival több a jobbikos szereplések száma, 4,5 százalék, de itt már simán ver minket a DK 5,7 százalékkal, tehát tulajdonképpen jóval több médiabeli megjelenéshez jutott a DK, mint a Jobbik. Az Együtt-PM is 7,9 százalék, tehát tulajdonképpen majdnem kétszer akkora, mint ami a Jobbikot illette, illetve amennyit a Jobbik kapott - jóval több illetett volna minket -, és az MSZP még erősebb itt, 19,4 százalék. Tehát tulajdonképpen többet kapott 2013-ban az MSZP, mint ami illette volna akár a választási eredmény alapján.
A magazinműsorok beszédidejében még egy picivel jobban szerepel a Jobbik, 5,2 százalék, már elértük a parlamenti küszöböt, de még mindig durván törvénysértő, és megint csak a legdurvábban törvénysértő a média a Jobbikkal szemben. Itt az Együtt-PM 8,5 százalék, az MSZP 22,5 százalék, tehát elképesztő, hogy ezek a pártok ilyen szinten megelőzhetik a Jobbikot; és ezt nem a Jobbik képviselőjeként mondom, hanem egy olyan képviselőként, aki fogékony az igazságra, és az igazságtalanság ellen szót kell emelni, és a legnagyobb igazságtalanságok bizony a csak fideszes tagokból álló Médiatanács kimutatásai szerint is a Jobbikot érintik.
Azért jót is tudok mondani. Ha valamit lehet dicsérni ebben a beszámolóban, illetve ennek kapcsán, az a Médiatudományi Intézet munkája; színvonalas rendezvényeket szervez, és remek szakkönyveket adtak ki.
Számomra érdekes, és jól jellemzi a médiatörvény gumijogszabály-jellegét, hogy ugyanakkor a Médiatanács felmentette a köztévét egy fociközvetítésen elhangzott, a négerekre egyébként valóban sértőnek tűnő nyilatkozat ügyében - nyilván gumijogszabály, köztévéről van szó -, az indoklás az volt, hogy az „afrikai” kifejezés nem eléggé szűk, jól körülhatárolható csoportra utal, így az ahhoz kapcsolódó negatív kijelentéseket - amit most itt hadd ne olvassak be - nem értelmezhetik az egyes egyének magukra nézve negatívnak. Hát kérem szépen, ilyen jogértelmezés alapján bármilyen másik ilyen tág megnevezés hogyan lehet sértő? Amiből ki se látunk: állandóan a zsidó és cigány érdekvédő szervezetek ebből élnek, megélhetési jogvédők tulajdonképpen. Ott hol halljuk ezt a médiatanácsi érvelést, hogy az általános megítélést bizony az egyes egyének magukra nézve nem tekinthetik negatívnak? Mert ezt láthattuk a köztévé esetén.
Nagyon komoly probléma az, hogy ilyen gumiparagrafusokból áll a médiatörvény, hiszen ez vezet sokszor az öncenzúrához, ahhoz, hogy például a Hír TV 2010-ben, amikor például a kuruc.info fejlécét mutatta talán az internetcenzúra kapcsán egy híradásában, ki kellett hogy kockázza a „Cigánybűnözés” nevű rovatcímet, és még hozzá is tették, hogy ezt azért kell hogy megtegyék, mert az új médiatörvény ezt lényegében tiltja, és nem akarnak bírságot a fejükre. Képzelhetik, ha egy fideszes televízió, egy Hír Televízió nem meri a cigánybűnözés szót mutatni - nem mondom, hogy ez általános, és mondjuk, ezt soha nem merik, de volt olyan szerkesztő, aki ezt nem merte, akinek megremegett a keze, és inkább kikockázta ezt a szót, és még meg is indokolta a gyávaságát -, akkor mit tegyenek az ilyen komoly fideszes kapcsolatokkal nem bíró médiumok?
Ugyancsak érdekes elemzés a Bándy-gyilkosság médiareprezentációjának vizsgálata. Sajnos jellemző, hogy itt is arra ment rá a hatóság, hogy hogyan fogja negatívan érinteni az elkövető etnikai hovatartozása a cigányok megítélését.
Van még néhány percem, elnök úr? Azt hiszem, itt a vezérszónoki rend 20 perc; nem jelzi egyértelműen a kijelző. Akkor folytatnám…
