DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is először megemlékeznék az expozéban hallott jogtörténeti kitekintésről, ami több szempontból érdekes volt, de én úgy gondolom, hogy ezt azért nem érdemes, mert a jogtörténetben bizonyos intézmények kialakulását vagy megszűnését vagy egyéb vadhajtást tudunk példaként magunk elé hozni. Hogy mégis hogyan fejlődött az a jogrendszer, amelyben most élünk, azt lehet; nem szabad ilyen példákat kiragadni, képviselőtársam! Lehet mondani ennél sokkal rondább példákat is, olyat nem mondok, de remélem, hogy majd nem fogunk idáig eljutni, hogy önök eljutnak odáig - most mondok egy érdekes példát -, hogy volt olyan jogszabály a Szász tükörben, ami a férfiak bajszának a hosszát szabályozta. Remélem, ez majd egyszer nem lesz hivatkozási alap akkor, amikor valami hasonló jogszabályt fogunk majd tárgyalni.
Ebből tendenciákat érdemes levonni, meg a mai napból is. A mai napból le tudom vonni a tendenciát - ez fontosabb lesz, amit most mondok, mint az előző. A mai nap tendenciája az, hogy tárgyaltunk három jogszabályjavaslatot, ennek a három jogszabályjavaslatnak egyetlenegy közös pontja van, az a kedvezményezettje. Úgy a nagykereskedő, úgy a trafikoknak a kvázi újraelosztása tekintetében és úgy most ennek a különadó kivetésének a tekintetében mind a háromnak ugyanaz a kedvezményezettje. És ma már ez itt elhangzott, de érdemes kiemelni, ez egy nagyon stílustalan és nagyon-nagyon méltánytalan megoldás, hogy leöntjük ezt az egészet egyfajta cukormázzal, belecsomagoljuk, az első kettő törvénynél egyébként tényleg csak egy csomagolópapírba, most képviselő úr igazán csodálatos szép sztaniolba csomagolta ezt be. Az az érzésünk támadt, hogy ha ezt a trendet figyeljük, akkor nem feltétlenül érdekli önöket, és nem feltétlenül cél az, hogy kevesebb szív- és érrendszeri megbetegedés legyen, nem feltétlenül cél az, hogy a fiatalok nehezebben jussanak dohányáruhoz, és abszolúte nem cél az - látnánk a költségvetésben, hogyha ez az összeg oda befolyna -, hogy az egészségügyre több forrást tudjanak biztosítani. Ez nem cél. A cél az, ami a trendben látszik: ki ennek a kedvezményezettje mind a nagykereskedelemnél, mind a trafikok újraelosztásánál, mind pedig itt.
Egyszer már elmondtam a költségvetés vitájában, önök annyira igazságosnak tartják azt a nem arányos, hanem egykulcsos adórendszert, amivel a személyi jövedelmeket adóztatják. De a sávos adórendszert önök mindig használják akkor, amikor a saját holdudvarukat előnyökhöz kell juttatni. Ezzel az adóval valójában valakit megint helyzetbe hoznak, másik kettőt vagy éppen a többit egészen egyszerűen megbüntetik. Nézzék, a jelenlegi szabályozás szerint egy doboz cigarettán nagyjában-egészében 78 százalék adó van, áfa, jövedéki adó együtt. Erre még rájön az a 10 százalék, vagy ha az előző jogszabályokat elfogadjuk, akkor 13 százalék garantált haszon. Itt újra ki kell emelni, hogy kevés olyan üzlet van ma Magyarországon, ahol garantálja az állam a hasznot. Akkor 78 meg 13, ott tartunk már, hogy 91 százalék, és a maradék 9 százalékból kellene egyébként az iparágat fenntartani.
Nem az iparágért aggódom. Biztos vagyok benne, hogy az iparág el tudja dönteni, hogy mit akar. Viszont ezekben a cégekben magyar emberek dolgoznak, és pécsi képviselőként megint nem tudok amellett elmenni, hogy ahány munkahely ott már megszűnt, ahol 1500 ember veszítette el a munkáját, elmegy a pezsgőgyár, elmegy a kesztyűgyár, és most Damoklész kardját odateszik a Pécsi Dohánygyárban dolgozók feje fölé, akkor én úgy gondolom, hogy ezeket nem gondolták át, partikuláris érdekeket érvényesítenek, egészen egyszerűen öncélúan, voluntarista módon ebben a törvényben.
Mindig felháborít az, ma már sokadszor hallottam, hogy mekkorát küzdöttek önök, és micsoda eredményeket értek el a dohányzás visszaszorítása tekintetében, hiszen 10 százalékkal kevesebben dohányoznak. Nem igaz. Ennyivel nőtt a feketepiac aránya. Hogyha ezt vissza tudnák szorítani, és ott be tudnák szedni az áfát és a jövedéki adót, az 45 milliárd forint lenne. Nem az a 11 milliárd forint, amiről most itt államtitkár úr is beszélt. 45 milliárd forintot még ezen a szektoron be lehetne szedni, hogyha ez volna az érdek. De nem ez az érdek, az az érdek, hogy egy kedvezményezettnek mind a nagykereskedelemben, mind a trafikok újraelosztásában, mind a különadó kirovásában önök kedvezzenek, a saját holdudvart ki tudják építeni és ki tudják szolgálni.
Ezért is egy dolgot írtam fel akkor, amikor Szatmáry képviselőtársam beszélt, azt, hogy fel kell lépni az államnak ilyenkor mindenhol. Igen, mindenhol ugyanúgy kell fellépni, nem saját magunknak kialakított olyan sávokon keresztül, ahol jól láthatóan kedvezünk egy bizonyos piaci szereplőnek.
Önök kivitették velünk innen… - nem velünk, de kivitették az európai uniós zászlót, pedig ebben a klubban, ahol tagok vagyunk, ott az áruk és a javak szabad áramlása, a piac védelme, a magántulajdon védelme, a versenyszabályok és a szabad vállalkozás, ezek ott még érdekek, márpedig ez a rendszer torzítja mind a versenyt, mind a vállalkozás szabadságát. Ez konkrétan, ahogy már elhangzott, piacrablás.
Én nem gondolom, hogy ez egyszeri lesz. Ahogyan önök már többször eljátszották azt, hogy bevezettek egy egyszeri adót, aztán az itt maradt nálunk - én egyébként nem hiszem, hogy van a szektornak bármilyen olyan szereplője, ahol egyszerinek is gondolják ezt az adóbevételt -, én úgy gondolom, hogy ez a nyakukon fog maradni.
Én egy dologtól tartok, és azért mondok megint sarkított példát: ha mondjuk, a piac legnagyobb szereplője azt mondja, hogy akkor ő most inkább nem maradna Magyarországon, azt a jövedékiadó-kiesést, azt az áfakiesést és azt a munkaerőpiaci problémát, amit ez okozna, azt tudnák-e önök kezelni? Azért ingatja fejét képviselőtársam, mert nem készülnek hatástanulmányok, nincsenek egyeztetések se szövetségekkel, se álszövetségekkel, sem pedig az iparág szereplőivel, egészen egyszerűen behozták, kigondolták, jónak tűnik ez a felvetés.
(15.00)
Én úgy gondolom, hogy ami ebben a legborzalmasabb, az a mai trend, hogy három olyan törvényt fogadunk el, amelynek egy kedvezményezettje van, és leöntjük egy olyan cukormázzal, ami nem lesz igaz; ettől nem lesz több pénz az egészségügyben, mert akkor az megjelent volna a költségvetésben, és ettől nem lesz egyetleneggyel kevesebb szív- és érrendszeri megbetegedett sem - lesz viszont eggyel több kormánypárti oligarcha. Én ezért osztom a frakció álláspontját, és nem fogjuk támogatni ezt a javaslatot.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
