SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a házelnök úrnak, a kormánynak, a művészeknek és mindenkinek, aki sokat tett azért, hogy a Kossuth tér újra a nemzet főtere legyen, és azon újra ott állhasson gróf Tisza István miniszterelnökünk emlékműve.
Óriási elégtétel ez a nemzet számára, Tisza István becsülete és emlékezete, illetve a magyar világ rendje számára, hiszen oly sok hazugság, megalázottság, kiretusálás és becstelenség után végre méltó módon emlékezhetünk mi, magyarok Tisza István miniszterelnök személyére és életművére. Emléke mindig is élő volt az igaz magyarok szívében, de immár nyilvánosan és jogaiba illő és méltó módon helyeztük vissza úgy, ahogyan azt Reményik Sándor profétálta 1918. november 3-án. Idézem: „De nem, ha majd lehull az éj körül, / Még sok szív gyújtja őt szövétnekül, / Idő emlékét mélyebbre ássa / A keblekben - s lesz feltámadása. / Az ország zúghat, akármit dobol, / A szívek mélyén mégis ő honol, / Pihen pajzsán, mint vasravatalon, szelíd halott - és mégis hatalom.”
(13.20)
Tisztelt Ház! 1918. október 31-e cezúra a magyar történelemben. A Károlyi Mihály-féle barbár horda orvul merényletet követ el a kiszolgáltatott Tisza István ellen. (Dr. Hiller István közbeszól.) Ez a szörnyű, gyalázatos esemény egyenesen vezetett el a Tanácsköztársaság dicstelen, véres kommunista diktatúrájához és a trianoni katasztrófához. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)
A gyilkosságot elkövetők utódai elpusztították a gyönyörű Tisza-emlékművet, és ezzel magát a Tisza-emlékezetet is el akarták pusztítani. De mint ahogyan oly sok esetben a történelmünk során, Tisza István miniszterelnököt nem lehetett elhallgattatni. Szellemi örökségét, példáját nem lehetett kiradírozni a történelmünk lapjairól és a magyar szívek hústábláiról. Szekfű Gyula, neves történészünk így foglalja össze Tisza István történelmi érdemeit: „Állami létünket Tisza István mentette meg és tette folytonossá, ez történeti érdeme. Ő a magyar függetlenség, alkotmányosság és állami létünk bástyája és garanciája volt.” Tisza István reálpolitikus volt, akit az akarat, a cselekvés, az elvi elkötelezettség, a bátor kiállás elvei jellemezték munkálkodásában. Minden szélsőséget, amelyek veszélyesek voltak a magyar nemzet megmaradása és jövője szempontjából, elutasított és harcolt ellenük. Politikájának lényegét a nemzet jövőjéért való aggodalom és felelősség jelentette. Az utolsó lehetséges pillanatig küzdött a háború ellen, és minden ráaggatott hazugság ellenére szociálisan haladó és elkötelezett tudományos és politikai munkát végzett, csak fel kell lapozni a Tisza-monográfiákat. (Dr. Hiller István közbeszól.) Ő maga egy helyen így fogalmaz: „A magyar nemzetnek jogi állását, szabadságát, függetlenségét senki más tönkre nem teheti, mint maga a magyar nemzet.” Ezzel egyértelműen a szabadság, a függetlenség, az alkotmányosság és a felelősség talajára helyezkedett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kornis Gyula így fogalmaz politikusi nagyságának példájáról egy 1937-es beszédében. „Az ő példáján eszmélhetünk rá a leghatékonyabban, hogy a politika nem lehet a hiúság vására, a népszerűséghajhászás hízelgő agorája, hanem a nemzetnek példát adó szigorú erkölcsi felfogás nyilvános gyakorlótere, egyedül a nemzet közérdekét néző komoly elszántság és erő, a kemény közszolgálat és idegölő küzdelem fóruma.” Elkötelezett református emberként, egyházmegyei, majd egyházkerületi gondnokként is egész életét következetes puritán kálvinista felfogás és életmód jellemezte. Ugyanakkor elkötelezett kálvinizmusa nem akadályozta, sőt egyenesen sarkallta korát megelőző ökumenikus nyitottságra.
Tisztelt Ház! Gyilkosai és gyilkosainak szellemi utódai, akkori és mai gyűlölői nem tudták, amit Jézus így fogalmaz: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik.” Legyen áldott emlékezete és életművének példája minden magyar nemzedék számára.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
