DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor azt kérdezzük a kormánytól, hogy ugyan miért jó az, hogy minket ezer szálon a putyini Oroszországhoz kötnek, önök rendszeresen azt mondják, hogy Oroszország megbízható partner. Én kíváncsi vagyok arra, hogy azok után, hogy a putyini Oroszország önöket alaposan átejtette a Déli Áramlattal kapcsolatban, önök hogyan gondolkodnak erről a kérdésről, és hogy egyáltalán önök milyen módon kívánnak változtatni a stratégiáikon a közeljövőben.
Én igazából tényleg már csak annak örülök, hogy a magyar devizatartalék egy részét nem rubelben helyezték el, mint ahogy tavaly szó volt róla, mert azt gondolom, az önök teljes elköteleződése a putyini Oroszország irányába már kezd veszélyessé válni Magyarország számára. Önök többször céloztak arra, hogy azért kell Oroszországgal ilyen mértékben összeborulni, mert a biztonságos és hosszú távú gázellátás számunkra a legfontosabb, és hogy ezt majd az oroszok fogják garantálni. Nézzük meg, hogy pillanatnyilag hogy áll ez az ügy!
Ez az ügy pillanatnyilag úgy áll, hogy Oroszország közölte, hogy Ukrajnán keresztül ő nem szeretne gázt szállítani nagyjából semerre. Most akkor ott a mi lehetőségünk arra, hogy mondjuk, Törökországhoz vagy Görögországhoz forduljunk, vagy az azeri gázzal kezdjünk valamit, de a lényeg az, hogy nem tudom, arra milyen gázvezetékek vannak. Talán azt gondolják, hogy majd szamárháton fog onnan érkezni? Én tudom azt, hogy önök nagyon szerették volna a Déli Áramlatot, viszont én azt kérdezem önöktől, hogy nem lett volna-e jobb ezt az országot elkezdeni leszigetelni. Egyébként a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vélekedése szerint is körülbelül az energiafogyasztásunk felét meg lehetne azzal spórolni, ha Magyarország rendesen le lehetne szigetelve. Ehhez képest önöknek valami miatt megéri orosz gázzal fűteni a magyar utcákat. Nem tudom, kinek nagy üzlet ez, de hogy nekünk nem, az biztos.
Ráadásul ott vannak a stratégiai gáztározóink. Ezek azért kerültek magyar állami kézbe, hogy számunkra a nyugodt, meleg telet tudják biztosítani. Ehelyett azt látjuk, hogy bérben tárolják ott az orosz gázt. Ezt mégis hogy gondolják? Ráadásul - ami külön fájó - önök még a legalapvetőbb gesztusoknak a megadására se figyelnek. Nem is olyan rég, amikor a krízishelyzetről volt szó, a térség kormányainak a képviselői tanácskoztak az Unióban, Magyarország egy felhatalmazás nélküli minisztert küldött erre a tanácskozásra, ezzel is gyakorlatilag az oroszok malmára hajtva a vizet. Bezzeg, amikor a paksi bővítésről van szó, akkor nagyon figyelnek arra, hogy meglegyen a kellő felhatalmazás; hogy idézzem önöket: éjt nappallá téve dolgozzanak olyan szerződéseken, amelyeket majd jó alaposan titkosítanak, hogy még az unokáim se tudják meg azt, hogy pontosan mire költik az adófizetők pénzét.
A miniszterelnök úr néhány napja azt mondta, hogy a Nabucco és most a Déli Áramlat elbukása után majd most új tervet kell kidolgozni az energiabiztonság érdekében.
Tisztelt Miniszter Úr! Nem késő elkezdeni azon gondolkodni, hogy mi az alternatíva számunkra? Önök tényleg csak most jöttek rá, hogy a putyini Oroszország nem egy megbízható gazdasági partner, és nem egy megbízható partner úgy általában? Azt is tudják már, mit tesznek, ha a paksi bővítésnek befellegzik? Vagy majd ebben a helyzetben is nekiállnak egy új stratégiát kidolgozni? Mikor kezdenek el végre uniós vezetőkként viselkedni? Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
