DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fővárosi és megyei kormányhivatalok 2011. január 1-jével, a területi államigazgatási szervek integrációjával jöttek létre. Akkor még Szabó Erika államtitkár asszony egyenesen a jó állam működésének új alapjairól beszélt, mi több, a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom visszaszerzésének eszközeként tekintett a kormányhivatali szervezetre. Ugyanakkor továbbra is számos területi államigazgatási szerv maradt önálló és működött a fővárosi és megyei kormányhivatalok szervezeti keretein kívül.
A kormány határozatban döntött az egyes területi államigazgatási szerveknek a fővárosi és megyei kormányhivatalokba 2015. március 1-jével történő integrálásáról. Itt jegyzem meg, hogy március 1-jéig már igen kevés idő van hátra, nem kapkodták el ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását. Most került az Országgyűlés elé az a törvényjavaslat, amely alapján a kormányhivatalokba olvadnak a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek, a bányakapitányságok, továbbá a Magyar Államkincstárból a családtámogatási eljárások, amelyek a megyeszékhelyről kerültek a járási, illetve a fővárosi kerületi hivatalok feladatkörébe. Átkerül a kormányhivatalokba továbbá a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi szinten ellátott feladatainak egy része is.
A kormányhivatalok szakigazgatási szervekre és törzshivatalokra történő felosztása megszűnik. A kormányhivatal ezentúl a kormánymegbízott által közvetlenül vezetett szervezeti egységekből, valamint járási, a fővárosban kerületi hivatalokból áll majd. A belső integráció jelentős szervezeti módosulást okoz, mert a vezetői szintek számának csökkentése révén az önálló szakigazgatási szervek és a törzshivatali szervezeti egységek integrált, funkcionális és szakmai szervezeti egységekbe olvadnak össze.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Bocsánat, most már csak egyes számban tudok fogalmazni, ha kimegy a képviselő úr. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársam! A javaslat egyértelmű változtatást kíván végigvinni a jogrendszerben. A cél a még további központosítás, a központi politikai akarat akadályok nélküli végigviteléhez való út kikövezése. A törvényjavaslat ezt ki is mondja. A normaszöveg tartalmazza, hogy a kormánymegbízott feladat- és hatáskörének gyakorlásáért a miniszterelnöknek politikai, a szakmai irányító miniszternek szakmai felelősséggel tartozik. Mint tudjuk, a politikai felelősség fokmérője a politikai megrendelések teljesítésének hatékonysága. Ez a gyakorlatban úgy fog megvalósulni, hogy a miniszterelnöknek csak egy telefonhívásába kerül, és a kormánymegbízott már intézi is egy engedély kiadását, egy bírságolást és minden egyéb kívánságot is, ami majd a miniszterelnöknek tetszik. E törekvés tetten érhető a szakigazgatási szervek autonómiájának felszámolásában, és így az esetleges szakmai aggályok okozta vonakodás letörésében.
Pont az a politikai megrendelői rendszer látszik megvalósulni, aminek a veszélyét az MSZP már 2010 őszén a kormányhivatalokról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában is hangoztatta. Ráadásul a belső tagozódás felszámolásával több száz fős főosztályok is létrejöhetnek, ami szakmai vezetési káoszt alakíthat ki a gyakorlatban. Ha pedig az adott feladattípushoz, illetve ügymenethez igazodóan alakítják ki a belső szervezeti struktúrát, akkor pont azt érik el, amit elvileg el akartak kerülni.
Azon megoldás miatt, miszerint minden vonatkozó jogszabályban, minden meghozott határozatban csak a kormányhivatal mint megnevezés szerepelhet, ezzel elrejtve a konkrét ügyben eljáró szervezeti egységet, joggal nevezhetjük e törvényjavaslatot az arctalanság törvényjavaslatának.
Nem elvitatva a kormány közigazgatási szervezetátalakítási jogát - ezt sose tettük -, mindenképpen meg kell jegyezni, rendkívül átgondolatlan, hogy az egymástól független, speciális feladatokat ellátó egységeket egybeolvasztják, ezzel pedig egy átláthatatlan, irányíthatatlan gigastruktúra létrehozása csupán abból a célból valósul meg, hogy a közigazgatást kívülről szemlélő egy szép kerek egységet lásson majd. A kialakuló őskáoszban ugyanis az ügyek elakadnak, a határidők kitolódnak, így végül az ügyfél, a polgár szembesül vele, hogy akár egy kormányablak van, akár több, ebben a rendszerben semmit sem lehet ésszerű időn belül elintézni.
Maga a törvényjavaslat a közigazgatási szervek megnevezésének kiirtásával arctalanná teszi a jelenlegi szakigazgatási szerveket, jellemzően szövegcserés módosításokkal eltünteti a szakigazgatási szerveket a jogrendszerből, és mindenütt magát a kormányhivatalt jeleníti meg az egyes ágazati törvényekben.
(15.40)
Csak ott bicsaklik meg a jogi nyelvezet, ahol a kormányhivatal mind hatósági, mind szakhatósági szerepet kap, ezekben az esetekben kell nagyobb jogi varázslatra sort keríteni. Ennek a részletei nem ismertek, itt ugyanis a szakkérdés vizsgálatával kapcsolatban kormányrendeleti szabályoknak kellene rendet vágni a kialakult káoszban.
Az is elképesztő, hogy egy ilyen rendszert hatástanulmányok, variációk, egyeztetések nélkül az összes érintett ágazati jogszabály bemutatása hiányában akarnak bevezetni - ahogy szokták egyébként -, mert így az Országgyűlés nem tud érdemi szakmai vitákat követő, megalapozott döntést hozni. Ezért csak az idő dönti el, hogy az arctalanság törvényjavaslata nem fog-e a gyakorlatban az arcátlanság törvényévé válni.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A területi közigazgatás teljes integrációja melletti, gyakran hangoztatott kormányzati érv a költséghatékonyság. A felső vezetők számának csökkentése, a napi működés, infrastrukturális és humán feltételeit biztosító kiszolgáló szervezeti egységek integrációja valóban eredményezhet némi megtakarítást, azonban félő, hogy valódi megtakarítást nem ettől vár a kormány.
A gigaszervezetek létrehozása feltehetően ennél nagyságrendileg nagyobb költségvetési forrás kivonását készíti elő. Egy-egy, korábban önállóan működő közigazgatási szerv költségvetésének, létszámának csökkentése túlságosan is feltűnő lépés lenne, azonban a jövőre elvileg 155 milliárd forintból gazdálkodó kormányhivatalok költségvetéséből 10-20 milliárd forintot megvonni lényegesen kevésbé látványos, lényegesen kevésbé jár majd esetleges politikai botrányokkal. Ennek a veszélye különösen nagy, ha figyelembe vesszük, hogy valódi gazdaságpolitikai koncepció híján az Orbán-kormány eddig minden évben fűnyíróelv alapján hajtott végre zárolásnak hazudott elvonásokat a költségvetési hiánycél megtartása érdekében.
Nyilvánvaló, hogy a látszólag hatalmas költségvetéssel rendelkező, gigantikus kormányhivatalok még könnyebben válhatnak áldozatává az ötletszerű költségvetési megszorításoknak.
Most már, ahogy körülnézek, bizton tudom mondani: Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársam! (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Én is itt vagyok!) A korábban önálló közigazgatási szervek összevonásával előállított kép csalóka. Míg a minisztériumokban már egymás sarkát tapossák a helyettes államtitkárok, miniszteri biztosok és a Fidesznek kedves politikai tanácsadók, addig a polgárok és vállalkozások ügyeit intéző, területi és helyi szerveknél dolgozó kormánytisztviselők évről évre egyre romló munkakörülmények között dolgoznak. A pénzügyi nehézségek néhol már a területi és a helyi közigazgatás működőképességét is veszélyeztetik. A jegyzők államigazgatási feladatainak elvonása és az okmányirodák államosítása következtében még azokon a településeken is adódnak problémák, ahol korábban az önkormányzatok saját erőforrásaik felhasználásával, saját jó gyakorlatok kialakításával az átlagosnál színvonalasabb működést voltak képesek biztosítani. Ezt államtitkár úr nyilvánvalóan tudja mint volt polgármester is.
A területi és helyi szintű közigazgatás kivéreztetése a kormány által benyújtott 2013. évi zárszámadásból is egyértelműen látható. A kormányhivatalok működéséről többek között az alábbi megállapítások olvashatóak a zárszámadásban, itt szeretnék idézni: „A kormányhivatalok eszközállományának záró nettó értéke a nyitó adatokhoz képes a járási hivatalok kialakítása kapcsán átvett eszközök miatt emelkedést mutat, azonban a kormányhivatalok megalakulásakor átvett eszközei elöregedtek, elhasználódtak.” És most jön egy fontos mondat: „Az eszközök értékéből közel egyharmad értéket a teljesen nullára leírt eszközök képviselnek.”
Az év közbeni beszerzések értéke a kivezetett eszközök értékének közel kétszeresét tette ki, azonban a nulláig leírt eszközök értéke emellett is tovább emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az eszközállomány tovább öregedett, új eszközök beszerzésével nem sikerült kompenzálni az értékcsökkenést.
De hadd hozzak egy másik idézetet is! „2013. év végén az összes rövid lejáratú kötelezettség 17 milliárd 278 millió forint, amely a 2012. év végi 9 milliárd 713 millió forinthoz képest jelentős, 77,9 százalékos növekedést mutat. Ez azt jelenti, hogy a kormányhivatalok nem voltak képesek teljesíteni a pénzügyi kötelezettségeiket.” Ezt egyébként már más vitában itt a parlament előtt szintén szóvá tettük és kiemeltük kritikaként, államtitkár úr.
Lázár János miniszter viseli a felelősséget a kormányhivatalok hatékonysági, szakszerűségi és pénzügyi ellenőrzéseiért. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz ennek a következménye. Feltehetően a kormányhivataloknál is kísérletet tesz majd a napi 10 órás munkaidő bevezetésére, de ha önök valóban családbarát politikát kívánnak folytatni, kíváncsi leszek, hogy kiket fognak munkavállalóként alkalmazni, ha már ezek a munkahelyek sem lesznek családbarátok.
Nem kétséges persze, hogy a korábban önálló szervek teljes bedarálásával, a szakigazgatási szervek felelős vezetőinek eltűnésével a további megszorítások még kisebb ellenállásba fognak ütközni. Ami ennél még fájóbb, hogy a közigazgatási szervek önállóságának teljes megszüntetése feltehetően a Lázár János által bejelentett létszámleépítések előkészítését szolgálja. Emlékezetes, hogy Lázár a 2014. október 22-ei sajtótájékoztatóján meglehetős nyíltsággal beszélt a közszférában foglalkoztatottak létszámának csökkentésére vonatkozó kormányzati szándékról. A teljesen integrált kormányhivatalok felállításával még az sem lesz első látásra feltűnő, ha egyes, korábban önálló szervek szinte teljes állományát az utcára teszik.
Ráadásul a szakigazgatási szervek megszűnésével mind a további megszorítások, mind a létszámleépítések végrehajtásánál teljesen elsikkadhatnak a szakmai szempontok. Kizárólag a politikai komisszárként a kormányhivatalok élére kinevezett kormánymegbízottak döntésén fog múlni, hogy egyes szakterületek mennyire fogják megszenvedni az előttünk álló éveket.
Persze értem én, hogy amióta csak létezik, mindenki utálja a bürokráciát, ahogy a politikát is. Ennek megfelelően a bürokrácia leépítése mindig nagyon népszerű vagy annak látszó politikai törekvés. Tisztában vagyok vele, hogy a lakosság nagy része kezdetben aligha fog könnyeket hullatni a közigazgatást sújtó megszorításokról vagy a kormánytisztviselőket érő leépítésekről szóló hírek hallatán. Azonban óva intenék mindenkit attól, hogy felüljön ennek az ősrégi demagógiának. A helyi és a területi közigazgatás leépítésének és kivéreztetésének ugyanis rendkívül súlyos következményei lehetnek.
Az is legyen világos, hogy ezekkel a következményekkel nem a közigazgatást saját céljaik érdekében kihasználó fideszes pártvezetők fognak szembesülni. A kormányhivatalok élén álló kormánymegbízottak jogkörei - mint a kormánytisztviselők ideiglenes át-helyezése, túlmunka elrendelése, a munkakörbe nem tartozó, ad hoc feladatok ellátásának előírása - messzemenően biztosítják a központi utasítások azonnali és ellentmondást nem tűrő végrehajtását. A leépítések és a megszorítások következményeivel az ügyeket intéző állampolgárok és vállalkozások fognak szembesülni. Ők és hosszú távon az egész magyar gazdaság fogják megszenvedni a közigazgatás színvonalának további hanyatlását.
A 2013. évi zárszámadás megmutatja, hogy a jelen törvényjavaslattal megvalósuló átalakítás milyen valós helyzetből indul ki. A zárszámadásban többször is hangsúlyt kapott az a megállapítás, hogy mind a kormányablakok, mind maga a kormányhivatali rendszer milyen nehézségekkel küzdött, a működés fenntartásához rendkívül feszes gazdálkodásra volt szükség. Az újabb integráció nem szakmai ésszerűségen, hanem politikai megfontoláson alapul. A kormányhivatalok vezetői, a kormánymegbízottak az orbáni hatalomkoncentráció jegyében végleg elfoglalják és legyűrik a szakmaiságot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a Magyar Szocialista Párt nem adja a hozzájárulását és a szavazatát, hanem ezt határozottan elutasítja. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
