DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen azt a széttagolt államigazgatási rendszert, ami a rendszerváltás után jelen volt Magyarországon, sok esetben joggal lehetett bírálni. Viszont ami itt előttünk van, és ami történt az elmúlt 4-5 évben, az már tényleg mindennek a teteje. Az pontosan az ellenkező véglet, mint ahol a magyar államigazgatás a ’90-es évek elején tartott.
Kisgömböcöket csinálnak a kormányhivatalokból, Staudt képviselőtársamat csak annyiban kívánom kijavítani, hogy nem egykapus, egytelefonos rendszert alakítanak ki. A komisszárokat kinevezték az államigazgatási szervek élére, pofátlanul, úgy, ahogy ezt valószínűleg a kommunista rendszerben sem merték. Nyílt pártpolitikusok ülnek a magyar államigazgatás vezető pozícióiban. Ezt különösebben nem is szégyellik. Így fizették ki azokat a gombnyomogatókat, akik az Alaptörvényt és a közjogi barmolásokat megszavazták. Kaptak egy jól fizető kliensi állást. Innentől kezdve a magyar államigazgatás politikailag könnyebben kézben tartható, mint amennyire kézben tartható volt a ’80-as években. Ez a helyzet! Ma Orbán Viktor kezében könnyebben mozgatható lesz ennek a törvénynek a hatására az államigazgatás, mint ahogyan azt, mondjuk, Kádár János meg az MSZMP Központi Bizottsága mozgatni tudta.
A helyzet úgy áll, hogy természetesen van igazság abban, amit Vigh képviselőtársunk elmondott. Azóta ő is eltávozott, úgyhogy egyfősre csökkent a Fidesz frakciója. Persze, a közigazgatást, az államigazgatást közelebb kell vinni az emberekhez. Csak tudják, amikor arról van szó, hogy egy államigazgatási feladatot, egy közigazgatási szolgáltatást közelebb akarnak vinni az emberekhez, akkor nagyon nem mindegy, hogy bányakapitányságról beszélünk, Bevándorlási Hivatalról beszélünk, vagy a családtámogatási rendszerről beszélünk. Éppen ezért homogén módon kezelni a teljes közigazgatást, függetlenül attól, hogy a szektoroknak milyen sajátosságaik vannak, egész egyszerűen irracionális. Egyetlenegy dolog látszik ebből a koncepcióból, hogy azt a vezérelvet képviselik, hogy csak a Fidesz, és ahogyan az önök pártjában már jó korán megoldották azt a szabályt, hogy mindenkinek az egzisztenciája Orbán Viktor kezébe van letéve, ez a szabály gyűrűzik végig az egész magyar államigazgatáson.
Amikor azt mondom, hogy nem lehet homogén módon kezelni a teljes közigazgatási szervezetrendszert abból a szempontból, hogy milyen területi felosztás és milyen integráció javallott vagy éppen ellenjavallott a hatékony működés érdekében, akkor szerintem érdemes azt szemügyre venni, hogy egyáltalán mi végre van a közigazgatási hatósági ellenőrzés, a közigazgatási szervezetrendszer. Volt itt egy miniszterelnök, ebben a teremben, aki négy évvel ezelőtt azzal foglalta el a miniszterelnöki széket, hogy véget ért az a világ, hogy a magánérdek előzi a közösségi érdeket. Azt gondolom, ebből a kijelentésből pontosan annyi igaz, amit ő egy évvel korábban elmondott, hogy ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek.
Tudniillik négy éve egészen biztos, hogy a magánérdek előzi a közösségi érdeket. Tudja, államtitkár úr, arról van szó, hogy amikor azt halljuk, hogy közigazgatás vagy közigazgatási ellenőrzés, nem bürokráciára kell gondolni. Nem az adóforintokra kell gondolni, amibe kerül a bürokrácia fenntartása, hanem elsősorban arra kell gondolni, hogy vannak közösségi érdekek, amit a közösségnek a magánérdekekkel szemben érvényesítenie kell. Ha Orbán Viktor valóban a közösségi érdekek pártján állna, nem verné szét például a környezet- és természetvédelmi szervezetrendszert. Lenne több pénz a Fogyasztóvédelmi Hatóságnak vagy a népegészségügyi szolgálatnak.
Ez az egész barmolás, amit itt művelnek, azt jelenti, hogy leépítik a közösségi korlátokat a mohó nagytőke elől. Ne legyen olyan környezet- és természetvédelmi szervezetrendszer, ne legyen olyan fogyasztóvédelmi, népegészségügyi szervezetrendszer, ami a fideszes oligarchák vagy az önökkel lepaktált multinacionális befektetők korlátját jelentheti. Erről van szó.
És még egyvalami: ebben a törvényjavaslatban van egy meglehetősen sunyi szabály a 9. §-ban, ami egy laza mozdulattal átírja a természetvédelmi törvény 39. §-át. Eddig az volt, hogy a ’96. évi LIII. törvény, a természetvédelmi törvény kötelező jelleggel előírta, hogy amennyiben egy beruházás, amit vagy a Közgép eszközöl, vagy a Market, vagy más haveri cég, védett természeti területre közvetlen kihatással van, akkor kötelező jelleggel a természetvédelmi szakhatóságnak közre kell működnie. Önök most módosítják ezt a szabályt, és egy tollvonással gyakorlatilag lenullázzák a természetvédelmi hatósági szervezetrendszert.
(16.10)
Azt mondják, hogy a természetvédelmi hatóság kizárólag kormányrendeletben meghatározott esetekben működik közre. Na, most az a helyzet, hogy ez a szabály alaptörvényellenes, és azért alaptörvényellenes, mert van egy 18/1994-es alkotmánybírósági határozat, amely az akkori alkotmány alapján megtiltotta a természetvédelem egyszer már elért szintjének a csökkentését, ezt jó néhány ombudsmani határozat is utána megerősítette. Az a helyzet, hogy az általunk egyébként joggal és sokszor bírált Alaptörvény történetesen a jövő generációk érdekeit illetően még előrébb ment, mint a valaha volt alkotmány vonatkozó passzusa. Tehát a természetvédelmi szervezetrendszernek ez a lefokozása nyilvánvalóan és súlyosan sérti azt az Alaptörvényt, amit önök ráerőltettek egyébként Magyarországra.
És nagyon nyilvánvaló a szándék, hiszen pont a természetvédelmi, vízügyi hatósági szervezetrendszer az, amelyiket nem lehet úgy felosztani, mint mondjuk, a szociális, az építési szakigazgatási szervezetrendszert vagy a bányakapitányságokat. Nagyon helyesen, volt egy olyan hagyomány a magyar környezetvédelmi igazgatási jogban, ami a vízgyűjtő elvet próbálta követni, ami próbálta követni azt az elvet, hogy maga a Kárpát-medence egy szerves ökológiai rendszer, amit ugyan határok szabdalnak, de nem lehet pusztán közigazgatási alapon, államigazgatási fejjel gondolkodva megmondani azt, hogy egy környezetvédelmi, egy természetvédelmi vagy egy vízügyi szakigazgatási szerv hatáskörét, területi illetékességét hogyan kell megszabni. Önök most az összes környezet-, természetvédelmi és vízügyi igazgatást integrálják ebbe a kisgömböcbe. (Dr. Kovács Zoltán: Nincs is szó vízügyről!)
Arról van szó viszont, államtitkár úr, hogy az elmúlt években, akár a római-parti gátépítés, a különböző fairtások vagy éppen a nagyberuházások esetében a környezetvédelmi hatóságok nagyon kellemetlenek voltak. Orbán Viktor meghirdette az újraiparosítás programját, nyilvánvaló, hogy minden-minden akadályt el akar törölni, el akar tolni az újraiparosítási őrület útjából. Az önök miniszterelnökét az sem zavarja, hogyha természeti értékeink esnek áldozatul, nem zavarja az, hogy gyakorlatilag minden környezeti kontroll megszűnik a megalomán beruházások előtt, nem zavarja az, hogyha adott esetben az ilyen megalomán beruházásoknak az lesz a következménye, hogy történetesen az ivóvíz, a termőföld is végzetesen elszennyeződik. Egyet kéne tudomásul venni: a közigazgatás nem pusztán bürokráciát jelent. Talán egy felelős kormánynak vagy egy felelős kormánypárti képviselőnek - ha még itt lenne - nem kéne lemennie erre a bulvárszintre.
Orbán Viktor hirdette meg azt, hogy önök a közösségi érdeket fogják előtérbe helyezni a magánérdekekkel szemben. Ez a javaslat viszont azt jelenti, hogy egyesek magánérdekét, egyesek magánhasznát, egyes nagytőkések magánhasznát, a profitot előtérbe helyezik a természeti értékeknek, a természeti érdekeknek, előtérbe helyezik a profitot a jövő generációk érdekeinek, erről szól ez a javaslat. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
