DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kétharmados Többség! (Derültség az MSZP padsoraiban.)
Először is azzal szeretném kezdeni, államtitkár úr, hogy akkor lehet, hogy itt az időkeretben kicsit hadartunk. Arra méltóztattunk utalni képviselőtársammal, hogy ez a mostani változtatás, ami ebben a javaslatban van, azt eredményezi, hogy a vízügyi igazgatást és a környezet- és természetvédelmi igazgatást szétválasztják. (Dr. Kovács Zoltán: Eddig is szét volt.) Jelenleg egy vízgyűjtő elven megszervezett, integrált igazgatási rendszerben van a környezet-, természetvédelmi és vízügyi igazgatás. Erről beszéltünk.
És még valami: a különbség, ugye, az, hogy jelenleg a környezetvédelmi hatósági szervezetrendszernek van egy többé-kevésbé szakmai irányítása. A kormányhivataloknak nincs szakmai irányításuk, politikai komisszárokat méltóztattak oda kinevezni az elmúlt években. Ezt különösebben nem is titkolták.
Ráadásul érdemes ezt az egész helyzetet egységes egészben értelmezni a kapcsolódó jogszabályokkal. Például kapásból itt van az a törvény 2006 márciusából, amit még egy Bajnai Gordon nevezetű fejlesztési miniszter terjesztett elő kiemelt beruházásokról, és ezt az akkori kormánypártok és a Fidesz nagy egyetértésben megszavazta.
Azóta önök a kiemelt beruházási törvényt nem eltörölték, hanem tulajdonképpen csúcsra járatták, ami abban benne van. Jelenleg a kiemelt beruházási törvény lehetőséget ad arra, hogy gyakorlatilag a kiemeltnek nyilvánított beruházások esetében politikai utasításra folytassanak le hatósági eljárásokat. A kör most zárul be. Azokat a szakhatóságokat, amelyek komoly közösségi korlátját jelentenék a profitéhségnek, ezeket a szakigazgatásokat is integrálják azokba a kormányhivatalokba, amelyeket politikai komisszárok irányítanak.
A helyzet rettenetesen egyszerű. Az egy dolog, amire Bárándy képviselőtársam is utalt, hogy az átalakításnak nem tudjuk, hogy pontosan hány közszolgálati munkahely esik áldozatául. Azt gondolom, államtitkár úr, hogy nem elég, ha az államtitkári székből bólogat, hogy készültek hatástanulmányok. A jogalkotási törvény önöket kötelezi. Az Országgyűlésnek kötelességük lett volna bemutatni azt, hogy mitől célszerűbb és hatékonyabb ez a hatósági szervezés, ami itt, a javaslatban is van; és be kellett volna mutatni azt is, hogy a közszolgálaton belül ez hány álláshely megszűnésével jár. Amikor a közigazgatás tekintetében álláshelyeket védünk, akkor nem pusztán azokról a munkahelyekről vagy munkavállalókról beszélünk, akik ma ezeket a közigazgatási feladatokat ellátják. Amikor a közigazgatásban egy leépítési hullám végbemegy, annak nem csak azok a családok a kárvallottjai, ahol a kereső egy hivatalnok. Amikor leépítik a közigazgatást, akkor nagyon könnyen lehet, hogy a közösségi érdek sérül.
Ha összetesszük a mozaikot, ezt a törvényjavaslatot, azt, hogy a kiemelt beruházási törvényen az elmúlt években a belügyi tárca milyen változtatásokat eszközölt, és mellétesszük Orbán Viktor kirohanásait az újraiparosítási terveiről, akkor összeáll a kép. Az a helyzet, hogy már az elmúlt hónapokban kijelölték azokat az új oligarchákat, akik a Közgép helyére lépnek. Megkötötték a paktumokat multinacionális cégekkel, a kiemelt stratégiai partnerségi megállapodások örve alatt, és egész egyszerűen véghez akarnak vinni egy olyan újraiparosítási tervet, aminek az útjából el akarnak hárítani minden ökológiai, szociális korlátot.
Ezért verik szét a munkaügyi felügyelőségeket, hogy a munkavállalói jogokat - már ami egyáltalán maradt ebben az országban - senki ne tudja az önök oligarcháin, illetve a multikon bevasalni; ezért verik szét, illetve integrálják egy politikai komisszár által irányított kormányhivatalba a környezet- és természetvédelmi felügyelőségeket, hogy az ökológiai korlátokat ne lehessen az őrült beruházásokkal szemben érvényesíteni. Erről szól ez a terv, államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)
