DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy nagyon száraz napirendnek tűnik, pedig egy rendkívüli jelentőségű kérdésről van szó, a szén-dioxid-kibocsátás világméretű problémájához történő magyar hozzájárulás kérdéséről.
(19.20)
Erről a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentésről az első komoly megállapodás a kiotói protokoll vagy kiotói jegyzőkönyv volt. Ehhez a magyar parlament 2002-ben csatlakozott, Magyarországra nézve is kötelezően fogadtuk el, ami mondjuk, az Európai Unión belül egy természetesnek tekinthető magatartás, de világviszonylatban ez azért nem ennyire ilyen. Például az Amerikai Egyesült Államok, Kína, India - nagy kibocsátók - nem csatlakoztak ehhez a szén-dioxid-csökkentési megállapodáshoz.
Nagy kérdés a most lejáró kiotói protokoll helyett létrehozandó, Párizsra tervezett megállapodásban - ez év végén, decemberben Párizsban lesz a klímaváltozási konferencia -, amire már vannak előrejelzések, hogy ha nem is a kiotói protokoll, tehát az eddigi emissziókereskedelmi formában, de például már az Egyesült Államok is komoly vállalásokat tehet. Például az elnökjelölti belejelentésekor magyarul Clintonné, a kinti használatban Hillary Clinton azt vállalta, hogy Amerikát a megújuló energia paradicsomává kívánja tenni, ami ismerve az ottani energialobbi kötöttségét a fosszilis energiákhoz, egy igen nagy vállalás.
No de söprögessünk egy kicsit a saját házunk táján! Magyarország 2002-ben csatlakozott ehhez. Nagyon szerencsésen történt a szén-dioxid-kibocsátási bázis megállapítása, mert részben Paks I. blokkjainak belépése következtében már akkor sikerült egy jelentős szén-dioxid-kibocsátási megtakarítást fölmutatni, tehát jelenleg is teljesítette már Magyarország az Európa 2020-as célok között a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó vállalását.
A megújuló energiák felfuttatása, annak részaránya növelése, illetve az energiahatékonysági kérdések területén viszont közel sem állunk ilyen jól, úgyhogy ezzel kapcsolatos a kritikai észrevételünk is. Ez az előterjesztés véleményünk szerint elmozdulás a korábbi zöldítési programtól, a zöldgazdaság-finanszírozási programtól, mert ahogy Hiszékeny Dezső képviselőtársamtól elhangzott, a szocialista kormányok a szén-dioxid-kvótabevétel teljes értékét ilyen energiahatékonysági célokra fordították. Hozzá kell tennem, hogy akkor ez tízmilliárdos nagyságrendű bevétel volt, és azt most nem akarnám az Orbán-kormány rovására írni, hogy összeomlott a szén-dioxid-emissziókereskedelem a világban, lecsökkentek ezek a bevételek; azt viszont a rovására írom, hogy az akkori tötymörgésük eredménye tizenmilliárdos veszteség volt. Szabó Imre akkori környezetvédelmi miniszter és a stábja előkészített egy nagyon kedvező, az ország számára komoly bevételt biztosító, úgy emlékszem, 17 milliárdos emisszió-értékesítési programot, amit önök elbizalmatlankodtak, elügyetlenkedtek, úgyhogy a töredéke sem valósult meg. Az egy komoly veszteség. Tehát azzal, hogy itt most uniós szempontokat átvéve újabb 50-50 százalékot állapítanak meg, meg más részarányokat állapítanak meg, véleményünk szerint nem helyes.
Mint ahogy az sem helyes, hogy bár öt évük volt rá, hogy kidolgozzák a METÁR-t, a megújuló energiákat támogató rendszert, rengeteg szakmai egyeztetést, mindent folytattak róla, ugyanakkor még sincs olyan METÁR Magyarországon, amely támogatni tudná a megújuló energiák előállítását, és ennek folyományaként növekedni tudna Magyarországon a megújuló energiák részaránya. Csökken. Akkor csökken a megújuló energiák részaránya Magyarországon, amikor a szumma energiafelhasználás szintén csökken. Ez alapvetően a gazdasági válság következménye meg az ipari szerkezetváltás következménye, hogy a szumma energiafelhasználás nem nő, de hogy egy ilyen stagnáló energiafelhasználáson belül a célként kitűzött 14,7 százalék közelében nincs a hazai megújulótermelés, ez azért rendkívül nagy probléma, és főleg az, hogy nem növekszik, hanem csökken.
Tehát amikor önök a kötelező átvételi tarifát, a KÁT-rendszert megszüntették, akkor azért egy komoly gázfelhasználás-megtakarítási lehetőséget vágtak el, mert azért, amikor a gázt elégetik, akkor is szén-dioxid megy a levegőbe. 2011-et megelőzően, amikor még volt KÁT-rendszer, éves viszonylatban 50 milliárd forint értékű gázmennyiséget lehetett megtakarítani a kapcsolt energiatermelést megvalósító kiserőművekkel. Tudják, azokkal a gázmotorokkal, amelyek a vidéki távfűtőművek számára biztosítottak távfűtési energiát, és a KÁT-rendszerben villamos energiát is termeltek.
Mondjuk, megismerve a mai nap hírét, hogy az önök által preferált offshore-gázüzlet, a MET pár év alatt 150 milliárdot kaszált a gázüzleten; lehet, hogy ez az 50 milliárd megtakarítás azért volt a jogalkotók útjában, mert valaki már szólt, hogy a MET több gázt szeretne eladni, és így a profitját növelni. Ez a kettő sajnos nagyon összevág. És amikor a szén-dioxid-kibocsátás komoly felelősséget igénylő megközelítéséről tárgyalunk, akkor pont erről van szó, hogy az üzleti érdekeket háttérbe kell szorítani a környezetvédelmi érdekek miatt. Mert a klímaváltozás, noha egyes kutatók szerint nem bizonyított, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, hogy előbb kezdett melegedni a légkör, és aztán lett több szén-dioxid a földtörténet korábbi időszakaiban, vagy fordítva, az azért biztos, hogy az elmúlt 120 évben hihetetlen mennyiségű, pontosabban nagyon jól meghatározható, óriási mennyiségű szén-dioxid került a légkörbe, és hogy, hogy nem a légköri felmelegedés, a klímaváltozás is tapasztalható.
Tehát ezt mindenképpen meg kell tenni, ha másért nem, az energiafelhasználás korszerűsítése, a megújulók irányába történő arányváltoztatás érdekében. Tehát azt kell mondjam, hogy a megújulóké a jövő az energiában is és a politikában is. Önök ezt a megújulást nem tudják képviselni. Ez az előterjesztés mutatja, hogy nem megújulni akarnak, hanem éppen visszalépnek.
Tehát én azt javasolom, hogy mind szabályozásban, mind forrásban sokkal többet biztosítsanak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a megújuló energiák magyarországi felfuttatására. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
