KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közadatok újrahasznosításáról szóló törvény előterjesztésekor, 2012. március 30-án az expozéban a következők hangoztak el Fónagy János államtitkár úr részéről: „A törvényjavaslat az uniós joggal teljes mértékben harmonizáló alternatív adatátadási szabályrendszert teremt meg, amelynek célja a nagy mennyiségű rendszeres adatátadást feltételező professzionális adatigénylések kiszolgálása.”
Most azért kell újra módosítani a közadat-törvényt, mert az alapul szolgáló, a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv változott. De mikor is változott? 2013 júniusában, azaz lassan két éve. Az átültetési határidő pedig 2015. július 18. Érdemes tehát feltenni a kérdést, mi tartott a nemzeti fejlesztési miniszternek két évig. Ha pedig már elkéstek, akkor mi az oka annak, hogy a törvény majd csak 2016. január 1-jén lép hatályba.
Mint a már hatályos törvény tárgyalásának időszakában jeleztük, most is el kell mondani, hogy a törvényjavaslat az uniós jogi szabályozás meg nem értése miatt az irányelv szövegének mechanikus átvételére korlátozódik pusztán. Erre egyértelmű példa a törvényjavaslat 8. §-ában az a szabály, amely szerint a közadatért kérhető díj, tehát a határköltség 5 százalékos nyereséghányadával növelt összeg lehet, ha a közfeladatot ellátó szervnek, amelytől az adatot kérik, a közfeladattal kapcsolatos költségeit jelentős részét saját bevételeiből kell fedeznie. Sem a hatályos törvény, sem a módosítás nem ismeri a határköltség fogalmát, ezt csak az indokolás magyarázza. A „jelentős” fogalma, a „jelentős költség” fogalma pedig kifejezetten önkényes jogértelmezésre ad lehetőséget, ezért számunkra elfogadhatatlan.
A javaslat kodifikációs technikája, jogi megoldásai színvonaltalanok. Nyilvánvaló, hogy nem minisztériumi előkészítéssel van dolgunk, de ha mégis, akkor az előkészítők a minisztériumban sem rendelkeznek alapvető jogszabályszerkesztési ismeretekkel.
Továbbá az irányelv módosításának az volt a célja 2013-ban, hogy a szellemitulajdon-joggal nem védett értékes kulturális anyagok is közkinccsé válhassanak. Az irányelv módosítása és ennek nyomán a törvényjavaslat a közadattörvény új, 18/D. §-ában azt mondja ki, hogy a kizárólagos jog kulturális erőforrások digitalizálásához kapcsolódik, e kizárólagosság időtartama elvben nem haladhatja meg a 10 évet. Abban az esetben, ha ez az időtartam meghaladja a 10 évet, az időtartamot a 11. év folyamán és adott esetben ezt követően hétévente felülvizsgálják. 2013. július 17-én már létező kizárólagosságot biztosító megállapodások, amelyek nem felelnek meg a lehetséges kivételeknek, a szerződés lejártakor, de legkésőbb 2043. július 18-án megszűnnek.
Ezzel kapcsolatosan felmerül egy nagyon fontos kérdés: a törvényjavaslat 11. §-a vajon miért a 2016. január 1-jén hatályos kizárólagosságot biztosító szerződések meg nem felelésével kapcsolatos jogkövetkezményekről beszél? Netán pont az az oka a 2016. január 1-jei hatálybalépésnek, hogy addig még kizárólagosságot biztosító szerződéseket kötöttek vagy akarnak kötni? Az indokolás kellő felkészülési idő szükségességével magyarázza, hogy az átültetési határidő július 18-ai lejárta ellenére miért kell várni január 1-jéig. Úgy tűnik, tudván, hogy a felkészülési idő hiánya máskor nem szokta zavarni a Fideszt, hogy a felkészülésre korrupciógyanús ügyekben van szükség. Ha nem, akkor adjon magyarázatot a kormányzat, hogy miért kell még félév.
Összességében, tisztelt Országgyűlés, az MSZP a törvényjavaslatot nem támogatja. A jogalkalmazás bizonytalanságai, az átültetési határidő indokolatlan elhúzása, a színvonal alatti kodifikáció miatt a törvény nem tudja betölteni a rendeltetését, gyakorlatilag azt a gazdasági célt, amely érdekében az uniós irányelvet megalkották. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
