SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Meghalt Eisemann László, a Ferencváros és a magyar labdarúgó-válogatott legendás masszőré. Ejzi, ahogy mindenki ismerte és mindenki szólította, 61 éves volt.
1983-ban az ifiválogatott gyúrója lett, így részese volt az 1984-es ifjúsági Eb-győzelemnek. Felnőttválogatott-meccs 1989 óta nem kezdődött nélküle, kis megszakítást leszámítva napjainkig dolgozott a csapattal.
Ejzi évtizedeken át szolgálta a labdarúgást, játékosként 22 NB I-es mérkőzésen szerepelt, de masszőrként még sikeresebb volt. Mint mondtam, tagja volt az 1984-es ifjúsági Európa-bajnokságot nyert korosztályos csapat stábjának, később tizenöt szövetségi kapitány alatt gyúrta az ország legjobb focistáit. A nemzeti csapat több mint 250 mérkőzésének lehetett részese.
1996-ban csatlakozott az FTC-hez, és egy hároméves periódustól eltekintve közel 20 esztendőt töltött el szeretett klubjában. Két bajnoki címet, három Magyar Kupa-győzelmet, egy Szuperkupa-sikert és két Ligakupa-győzelmet ünnepelhetett a Ferencvárossal.
Eddig a száraz tények. De aki ismerte Eisemann Lászlót, az tudja, hogy ennél sokkal több volt az ő munkája, ennél sokkal több volt az élete.
Aki jártas a sportban, jártas a labdarúgásban, nagyon jól tudja, hogy amikor a sportolók kifutnak a pályára, amikor a sportolók nagy eredményeket érnek el, akkor nem tudnák elérni ezeket az eredményeket, ha nem lenne mögöttük az a stáb, akik folyamatosan segítik a munkájukat, akiknek a munkája sokkal több annál, mint hogy valakit egyszerűen megmasszíroznak, hiszen, ahogy Eisemann László is, családtagként volt jelen a labdarúgók életében. Ha bármi problémájuk volt, akkor hozzá fordultak. Ha súlyos sérülésekből kellett a rehabilitációt véghezvinni, akkor az orvosi ellátás után ő volt az, aki segítette adott esetben egy-egy játékos felépülését, és amikor felkészítette őket a mérkőzésre, akkor egyértelműen ő volt az, nevezzük úgy, az a lelki szemetesláda, aki meghallgatta a játékosok problémáját, búját, baját, és ha esetleg nem is tudott tanácsot adni, de biztos, hogy azzal is segített a játékos lelkivilágának, hogy valakinek elmondhatta ezeket a dolgokat.
Amikor Eisemann Lászlót néhány éve megkérdezték arról, hogy mi jut eszébe a Ferencvárosról, akkor csak annyit mondott: ez az életem. Mert valóban, neki ez volt az élete. Voltak nagy álmai, hiszen nagyon sok mindent elért a labdarúgás területén, szerintem világcsúcstartó lehet egyébként a több mint 250 mérkőzésével a válogatott kispadján, hiszen nem sok ember ülhetett ennyit a nemzeti válogatott kispadján. Tehát nagyon sok mindent elért, mint mondtam, bajnoki címek, Magyar Kupa-győzelmek, Ligakupa-győzelmek, részese lehetett az első magyar csapatnak, amely BL-főtáblára került, tehát a Ferencvárossal ott lehetett.
Azt mondta egyszer, azt nyilatkozta: „Mindenütt gyúrtam már, csak vb-n vagy Eb-n nem. Viszont türelmes vagyok. - 55 éves volt, amikor ezt mondta. - 55 múltam, lehet még vagy húsz esztendőm” - mondta hat évvel ezelőtt egy interjújában. És ki tudja, hogy mi vezetett ehhez a tragikus hirtelenségű halálhoz. Elképzelhető, hogy rosszkor és rossz időben jött egy SMS, amelyben szertefoszlott az az álom, hogy ő valamikor is vb-n vagy Eb-n ott legyen a magyar válogatottal, hiszen mint tudjuk, most a magyar válogatott egy Eb-re való kijutás küszöbén áll, és lehet, hogy elvesztette azt a reményt, hogy ő a magyar válogatottal kimehet. Lehet, hogy ezért az áldozatos munkáért, amit éveken keresztül végzett, éppen rosszkor kapott egy hálátlanságot. De ezen már nem tudunk változtatni.
Halálával egy rendkívül őszinte, a hazai labdarúgás iránt végtelenül elkötelezett sportember távozott közülünk. Isten veled, Eisemann László! Isten veled, Ejzi!
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
