IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Az elvándorlás egyre súlyosbodó tendenciát mutat, mindenféle statisztikai, belföldi és külföldi kimutatás és becslés alátámasztja már ugyanis, bármennyire is hangoskodnak. Az eddigi legfontosabb adat épp a KSH becslése - ők ugyanis többféle adatbázis alapján dolgoznak, ezért állítom azt, hogy vélhetően ez a legpontosabb -, amely szerint 2013 elejéig 350 ezren hagyták el az országot, vagyis ennyien élnek legalább egy évnél hosszabb ideje külföldön. Azt is sejtjük, hogy mivel havonta jelentős mértékű az elvándorlás, ezért nem túlzás azt állítani, hogy akár 500 ezer, félmillió magyar is élhet Nyugat-Európában, különös, és ebbe még nincsenek beleszámítva azok az emberek, akik rövidebb ideig tartózkodnak külföldön munka (Balla György: Sőt, a turisták se! - Közbeszólások a kormánypártok soraiból: A turisták se!) céljából.
Belegondolni is szomorú, hogy Orbán Viktor nyolcéves kormányzásának végére nagyon könnyen közel kerülhetünk az egymilliós kivándorolt tömeghez, ha ez a folyamat folytatódik (Derültség a kormánypártok padsoraiban.), nagyon hamar. Ez vicces, vicces a képviselő urak szerint. Szerintem ez nem vicces, ez egy szomorú, nagyon szomorú tény (Bányai Gábor közbeszól.), nagyon sajnálom, hogy önök ezt humorosnak tartják. (Dr. Fónagy János: Nem, ezt valótlannak tartjuk!) Ezek csúnya dolgok. (Font Sándor: Annak drukkoltok, hogy még többen legyenek?) Nem drukkolunk annak, azt szeretnénk, hogy belássák, tisztelt képviselőtársam, a tényeket, megnézzék a Központi Statisztikai Hivatalnak az adatait, és erre építsék rá a politikájukat, hogy olyan politikát folytassanak, ami ezeknek a fiataloknak a hazacsábítására törekszik, arra törekszik, hogy ezek a fiatalok ne menjenek el az országból, ennek drukkolok, tisztelt képviselőtársam. (Font Sándor: De eddig ez nem tűnt ki!)
(19.30)
Külön köszönöm Font Sándor képviselő úrnak, hogy fölhívta erre a figyelmemet. Ezek után azt gondolom, hogy teljesen egyértelmű… (Font Sándor: Máskor is szívesen segítek.)
A Lehet Más a Politika egy saját felmérést is készített, reprezentatív felmérést. Saját kutatásunkban olyan kérdéseket tettünk föl, amik egyébként nem szerepelnek klasszikusan a Statisztikai Hivatal kérdései között nyilvánvalóan, olyan típusú kérdéseket, amikben fiatalokat kérdeztünk meg arról, hogy mi az ő motivációjuk, mik a céljaik, milyen terveik vannak a jövőre vonatkozóan.
A magyar fiataloknak, képviselőtársaim, gondoljanak bele, mindössze 15 százaléka válaszolta azt, hogy mindenképpen Magyarországon fog maradni tanulmányainak elvégzése után, mindössze 15 százalék, aki biztos abban, hogy ő Magyarországon szeretne maradni. Ez elkeserítő adat. A diákok több mint kétharmada véli úgy, hogy tanulmányai befejezése után külföldön fog dolgozni, hosszú távon élni. A tanulók kétharmada azt gondolja, hogy hosszú távon külföldön szeretne élni. Ez nagyon elkeserítő szám. Sokan már eleve külföldön kezdenék meg felsőfokú tanulmányaikat is. Megállapítható az is, hogy a magyar fiataloknak, akik saját lábra akarnak állni, és nem a fideszes holdudvar valami rokona vagy oligarchaközösség tagja, bizony számításba kell venni annak a lehetőségét, hogy külföldön folytassa, külföldön lehessen csak sikeres. Sok egyéb tényező miatt alakul ki ez. A jövőben nagyon könnyen drámaivá válik ez a helyzet, ahogy utaltam rá. A fiatalok azért mennek el, azért menekülnek el, mert itthon beszűkültek a lehetőségeik. A korábbi kormányok rossz lépései és az Orbán-kormány oktatási rendszereket, társadalompolitikát szétverő intézkedései az elvándorláson keresztül igenis közvetett okozói a munkaerőhiánynak és a versenyképtelenségnek.
Az Orbán-kormány szétverte a korábban is ezer sebből vérző közoktatás rendszerét. Ma a fiatalok nem kapnak versenyképes tudást. Az iskolarendszer államosítása, a tankönyvpiac leuralása, a mindenre kiterjedő központosítás, a pedagógusok mozgásterének bekorlátozása mind-mind kiölik a rendszerben rejlő kreativitást és innovációt.
Azzal semmilyen XXI. századi munkaerőpiaci problémát nem lehet kezelni, hogy a diákok fejébe megtanulhatatlan adatbázisokat akarnak beültetni. Ez teljességgel felesleges is, hiszen ma már mindenkinek ott lapul a zsebében az internetet elérő eszköz, amikor konkrét információra van szükség, nagyon könnyen megtehetik. Az a világ jön, amikor az emberek feladata nem az, hogy megjegyezzenek adatokat, hanem hogy össze tudják rakni, összefüggésébe tudják helyezni, gondolkodni tudjanak, kezdeményezni, vállalkozni tudjanak, és elképesztő méretű tárgyi tudás helyett, egyébként nagyon kicsi a hatékonysága ennek az óriási mennyiségű adat visszaadásának, tehát hiába próbálják, egyszerűen nem fogadják be fiatalok ezt a nagy mennyiségű adatot, sokkal inkább kellene hangsúlyt helyezni azoknak a képességeknek és készségeknek a fejlesztésére, ami viszont nem vész el néhány óra, néhány hét vagy év után, nem felejtik el az emberek.
Ha vállalkozó szellemű fiatalok jönnének ki az iskolapadból, akik a megfelelő támogatással sikeres vállalkozásokat alapítanának, máris csökkenthetnénk a munkaerőhiányt. Ugyanakkor a kormány egyre kevesebb fiatalra számít már középiskolás korban is, hiszen a 16 évre csökkentett tankötelezettség hatására több ezer, akár tízezer fiatal eshet ki pár év alatt az iskolapadból. (Dr. Szél Bernadett: Közmunkára külditek őket!)
Az oktatási rendszer szétveréséhez kapcsolódik, hogy a szakképzést is úgy, ahogy van, odadobták az oligarcháknak. A cél az, hogy a szakképzésből kikerülő fiatalok mielőbb olyan munkához jussanak, ahol valahol egy szalag mellett minimálbérért robotolhatnak.
Hiába hangoztatják a duális képzés pozitív hatásait, ennek ma nincsenek meg az alapfeltételei. Hiába mutogatnak néhány sikeres külföldi autógyárat, ez csak a jéghegy csúcsa, pláne akkor, amikor majd 10-15-20 év múlva keserves tapasztalat lesz, hogy ez a német autóipar, ami most jól működik, ki tudja, milyen helyzetbe kerül, és ki tudja, hova áll majd odébb, ki tudja, milyen fejlesztési irányt választ, és ki tudja, hogy kik fognak dolgozni ezekben az üzemekben. Könnyen lehet, hogy az üzemeket nem mozgatják. De már most is fölmerül akár a Bányai képviselő úrhoz közel lévő kecskeméti Mercedes-üzemnél is, hogy az emberek gondot okoznak, mert a robotok nem tudják kerülgetni őket, majd fölmerül ez a probléma is.
Azt gondolom, hogy erre most kellene készülni. Önök ezzel az oktatási stratégiával, ezzel a gyakorlattal - nem a stratégiát önmagában kritizáljuk, hanem ahogy ezt gyakorlatra váltják - gyakorlatilag hosszú távon munkanélkülieket képeznek, hiszen nagyon szűk tudáshoz jutnak majd ezek a fiatalok, és nem lesz lehetőségük a pályájukat módosítani.
A felsőoktatással kapcsolatban is azt tudom elmondani, hogy kiterjesztették a tandíjas képzéseket, ejtőernyős megoldásokkal átvették az egyetemek irányítását, és elkezdték szétverni a vidéki főiskolákat. A szolnoki vagy éppen most a bajai főiskola erre példa, amelynek leválasztják most éppen két karát, a két jól működő kart, egy évtizedekre visszanyúló képzést, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetembe tagolják be azt.
Beszédes adat, és ismét csak számadatok, a 2010-es 140 ezer jelentkezőből 100 ezer főt vettek föl a felsőoktatásba, ez mostanra 100 ezer jelentkezőből 80 ezernél kevesebb diák, annyi hallgatót vesznek föl. Bár történtek itt kisebb változások az évek alatt, tehát felfelé mozdulás is látható, de összességében a tendencia sajnos nem ebbe az irányba mutat.
Ezzel együtt egy forráskivonás is volt tapasztalható az oktatási területről, amelyet Rétvári államtitkár úr, aki most nincs jelen, kitűnően kommunikál, hogy ez igazából nem forráskivonás. De igazából ezek a szavak nem valósak, nincs mögöttük az a tartalom, hiszen ha alaposabban utánanézünk, akkor nagyon jól látszik, hogy ezek csak kiforgatásai információknak. Elég csak megnézni az OECD-javaslatot, és hogy ahhoz képest mennyivel maradunk ennek mindig alatta.
A szakképzéssel kapcsolatban néhány gondolatot megosztanék még önökkel. A szakképzés egy olyan terület, ha Európában megnézzük, egy nyugat-európai általános szakmunkás élete során hatszor képezi át magát, erre lehetőséget biztosítani kellene, hogy minél inkább lehetséges legyen az átképzés egyes szakmunkásoknak, lehetőség legyen a pályamódosításra, de még fontosabb, hogy olyan képzést szerezzenek, amivel aztán könnyebben képezhetik át, általánosabb legyen a képzésük. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Szél Bernadett és Schmuck Erzsébet tapsol.)
