PETNEHÁZY ATTILA
PETNEHÁZY ATTILA
PETNEHÁZY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nagy örömömre szolgált meglátni ezt a törvényjavaslatot, nagy tisztelettel üdvözlöm. Elhangoztak olyan szavak, hogy hazafiasságra nevelés, hagyományaink tisztelete, a közösségi értékek erősítése, ami, azt gondolom, nem ördögtől való, és azt hiszem, hogy pontosan azért, mert egy ilyen jellegű kezdeményezés ezeknek tartalmat ad, és ez esetleg azoknak a szemét is felnyitja, akiknek ezek már puszta frázisok csak, mindenképpen hasznos.
Azt mindenképpen azért valóban elmondhatjuk, amit Demeter Márta képviselő asszony mondott, az, hogy a hazafiasságra nevelésen, hazafias nevelésen ki mit ért, azt tisztázni kéne; szerintem ezt nem kell tisztázni, azt hiszem, ezt kinek-kinek magának kell tisztázni, hogy mit ért hazafiasságon, mit ért közösségi értékeken.
Talán a tisztelt hallgatóság elnézi nekem, ha én egy személyes példát hozok fel arra, hogy nekem milyen a viszonyom a hazafiassághoz. Hogy milyen a viszonyom a közösségi értékekhez, ahhoz nagyban hozzájárult az - legalábbis ezt remélem -, hogy nekem például a miniszter úr által említett öttusához van családi vonatkozásom, hiszen az egyik felmenőm, Petneházy Imre öttusa-válogatott volt még a háború előtt, és természetesen az, hogy a sporthoz való viszonyom milyen lett, s az előbb említett értékekhez való viszonyom milyen lett, azt ez nagyban meghatározta; de bocsássanak meg, hogy egy ilyen példát hoztam föl.
Tehát egy szó mint száz, én azt gondolom, ha csak ezeket töltené be a sok minden máson túl, ami elhangzott, hogy ezeket az értékeket erősíti, hiszen ezeknek nagyban híján vagyunk és nem állunk jól ma itt, kicsiny hazánkban, akkor már betöltené a feladatát. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
