DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Képviselő asszony felszólalására válaszolva az alábbiakat szeretném elmondani. Ön azt említette a felszólalásában, hogy a kormányzatnak nem a szakma ellenében kellene az oktatáspolitikát alakítania. Azt gondolom, az elmúlt évek abszolút megmutatták, hogy ez a kormány a szakmával együtt hozza létre azokat a döntéseket, amelyek az oktatáspolitikát befolyásolják.
Szeretném emlékeztetni arra, hogy a 2014 decemberében elfogadott felsőoktatási stratégiát milyen hosszú egyeztetési folyamat előzte meg, amit utána megelégedés övezett. Hasonló a január óta folyamatosan működő köznevelési kerekasztal, amely az oktatásban minden érintettet megszólított, legyenek azok politikai pártok, vagy esetleg a kormányt nem olyan mértékben támogató egyéb szervezetek. Ez a fórum működik, és ezt a fórumot a jövőben továbbra is szeretnénk immár jogszabályi keretek között működtetni.
Az ön felszólalásában elhangzottakra néhány számot szeretnék mondani. 2012 óta gyakorlatilag egészen a 2017-es költségvetésig folyamatosan nő az oktatásra fordított kiadások aránya. 2013-ban ez 1584 milliárd forintot jelentett, 2014-ben 1721 milliárdot, 2015-ben a tényszámok 1874 milliárd forintot mutattak, a 2016. évi végleges számok egyelőre még nem állnak rendelkezésre, de meg fogja közelíteni, illetve meg fogja haladni az 1900 milliárdot.
(13.30)
Azt gondolom, a jelenlegi inflációs adatok mellett ezek a számok egyértelműen növekedésről tanúskodnak. Amit nagyon fontos megemlíteni, hogy a GDP-nk, azt tudom mondani, hogy sajnálatos módon, de nagymértékben, gyorsabban nőtt, mint az egyéb kiadások, ez mindenképpen pozitív dolog. Viszont, ha megnézünk olyan jellemzőket, mint például abszolút értelemben a költségvetési kiadások alakulása, mondjuk, a felsőoktatás területén, 2012-ben ez 168 milliárd forint volt, a 2017-es tervezett költségvetésben ez 293 milliárd forint. Tehát a központi költségvetés ilyen mértékben járul hozzá az oktatási kiadásokhoz. Teszi ezt úgy egyébként, hogy emellett a hallgatói létszám nem növekszik, hanem részben a demográfia révén, részben pedig a korábban felsőoktatásba jutottak kikerülésével folyamatosan csökken. Ez igaz mind a köznevelésre, mind a felsőoktatásra. Az egy hallgatóra jutó központi költségvetési támogatás, illetve egyáltalán a költségek kifejezetten növekednek.
De azért, hogy ne csak trendekről, tendenciákról beszéljünk, hanem konkrét akciókról is, a pedagógusbéremeléseket szeretném egyik példaként említeni. 2013-hoz képest 2017 szeptemberéig 50 százalékkal növekszenek a pedagógusbérek. Ez azt jelenti, hogy a mai napig, tehát a 2016. szeptemberi további 3,5 százalékos béremelésig 226 milliárd forinttal költött többet a központi költségvetés csak annak a 175 ezer pedagógusnak a bérére, aki Magyarországon a köznevelési intézményrendszerben tanít. Néhány példa, hogy ez mit jelent. Egy 1966-ban született, 30 év munkaviszonnyal rendelkező, egyetemi végzettségű tanár korábban 242 ezer forintot keresett, 2016 szeptemberétől ez 344 ezer lesz, jövőre pedig 355 ezer forint. Ezeket lehetne sorolni.
Ugyanez érinti a felsőoktatási dolgozókat. Ennek az évnek az elején, 2016 januárjában 15 százalékkal növekedett a felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók garantált illetménye, amit jövőre 5 százalék, 2018-ban további 5 százalék növelés követ. A kormány dolgozik azon, hogyan tudjuk ennek az egyébként korábban már a stratégiában megfogalmazott béremelésnek a második lépését megtenni. Ha ennek az arányait tekintjük, azt gondolom, hogy az ebben az évben megnyíló európai uniós forrásokkal, illetve a növekvő költségvetési támogatásokkal az oktatás költségvetése a helyes irányba halad. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
