GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Négy kérdést szeretnék mindössze érinteni. Az egyik, nem kibontva, mert már kibontásra került, inkább csak megerősítve, hogy az a finan-szíro-zási-rendszer-átalakulás, ami zajlik, nem feltétlenül elítélendő, sőt adott esetben még azt is lehet mondani, hogy megvan a maga célirányossága. Csak az a mozgás, az a keszekuszaság, amit itt a hatéves kormányzás időszakában tesznek, az értelmezhetetlen e tekintetben. És nyilván, ha ez a fajta átcsoportosítás megtörténik, akkor azért, hogy mondjam, egyfajta figyelemmel kísérést megkíván a dolog, mármint a tekintetben, hogy nehogy olyan típusú kézi vezéreltté váljon a történet, mármint a finanszírozás története, hogy a nyomkövethetőség gyakorlatilag lenullázódik, megszűnik.
Ugye, látszik, hogy a MOB szerepe e tekintetben tehát visszaszorul, az államtitkárságé valamelyest nő, de igazából tényleg nem az államtitkárság szerepe nő, ahogy én látom, hanem sokkal inkább Seszták miniszter úr kezében lévő forrásnövekedés az, ami domináns, ami meghatározó e tekintetben. Azt gondolom, hogy az pedig talán azért nem feltétlen célszerű, mert Seszták miniszter úr elég közel van Orbán miniszterelnökhöz, és így megint a kézi vezérlés és nem a szakmai érvek és a szakmai érdek az, ami elsődlegesen megjelenítődik.
A másik része a dolgoknak a sportfinanszírozás tekintetében az, hogy ha beletekintünk, ha ránézünk Magyarország térképére, és megnézzük azt, hogy hol, milyen adott sportágakban milyen eredményességgel működnek a különféle egyesületek, és milyen a finanszírozási hátterük, akkor az én tapasztalásaim szerint egy eléggé torz kép, egy torzó az, ami elénk tárulkozik.
(14.10)
Tehát a térségi különbségek a forrásfinanszírozás tekintetében és az elért eredmények, a teljesítményeken alapuló, elért eredmények nagyon nagy különbségeket hordoznak magukban. Érdemes lenne ennek is megnézni a mikéntjének az alakulását, egy; kettő: szükségszerűen a változtatás mikéntjét is érdemes lenne megrajzolni.
A másik része a dolgoknak, ami a forráshoz kapcsolódik, az pedig a források felhasználásának az ellenőrizhetősége. Úgy látom, hogy abszolút módon nem abba az irányba haladunk időben előremenve, hogy ez az ellenőrizhetőség minél inkább érvényesülni tudjon, sokkal inkább az történik, hogy a parlament hatóköréből; vagy az ellenőrizhetőség, a - csúnya szóval élve - társadalmiasítás folyamata ne tudjon érvényesülni. Nem akarok a taotámogatások részleteiben elmélyedni, de ha ennyit mondtam, akkor ez már önmagában az átláthatóság és egyéb más kérdések kibontásához vezetne.
Amit jónak látok, amit támogatandónak tartok magában a törvénytervezetben, az utánpótlás-neve-lés-sel kapcsolatos, valamint a közösségi szabadidősport fontosságának a hangsúlyozásával kapcsolatos dolgok. De szeretném jelezni, hogy nem a szavakban megfogalmazottak a lényegesek e tekintetben, hanem sokkal inkább a tényszerű megvalósulások, tehát forrás tekintetében és sok minden egyéb másban az e tekintetben történő forrástöbbletek biztosítása.
Mesterházy Attila képviselőtársam az előbbiekben már szólt arról érintőlegesen - a példaként választom ketté a dolgot -, ami a stadionoknak és mondjuk, a tornacsarnokoknak, a tornatermeknek a fejlesztésével, építésével kapcsolatos. Az elmúlt hat esztendő történését nem akarom most górcső alá venni, hiszen önök is jól ismerik Felcsúttól elkezdve Debrecenen keresztül, a Fradi-pályán át, Szolnok vagy éppen Mezőkövesd vagy Kisvárda stadionjainak a fejlesztéseit, de az MTK stadionja is beletartozik ebbe.
Ha megnézem, hogy milyen politikai erők mozognak ezen stadionfejlesztések mögött, akkor természetesen illeszthető neveket is találunk; a végéről kezdve: Seszták miniszter urat találjuk meg Kisvárdán, Tállai miniszter urat találjuk meg Mezőkövesden, de ott van Deutsch Tamás is az MTK mögött, Felcsútnál, érdekes módon, de nem utolsósorban Orbán Viktor. Tehát látható, hogy ezeknek a forrásoknak a telepítése és a stadionépítési láz mikéntje nagyon szoros összefüggésben, korrelációban van azzal, hogy a kormánynak milyen szintű tagjai milyen pozíciókat ülnek vagy fognak, és ezen keresztül milyenfajta és milyen mértékű, milyen nagyságrendű forrásokhoz jutnak hozzá.
Közben azok a vidéki tornacsarnokok, tornatermek fejlesztési forrásai, amelyek szükségszerűek lennének ahhoz, amiről egyébként ebben a törvénytervezetben is írnak, mármint az utánpótlásnevelés vagy a szabadidősport vonatkozásában, hát, azok meg összehasonlíthatatlanul kisebb mértéket képviselnek. Nem gondolom, hogy ez így rendben van.
Ha több a forrás - és az jó, ha több a forrás -, akkor már esett szó címszavakban arról, hogy ennek a forrásnak egyrészt a hatékony, másrészt az észszerű, célszerű, harmadrészt, hozzáteszem, az ellenőrizhető felhasználására sor kerülhessen. Most úgy látom, az ellenőrizhetőséget megpróbálják likvidálni. Eddig úgy láttam, hogy a célszerű felhasználás tekintetében nem azt az utat járták, ami Magyarország messze döntő többsége által a célszerűség irányába mutató lett volna. A hatékonyság vonatkozásában is kérdőjelek sokaságát tudom támasztani a tekintetben, hogy mondjuk, az adott stadionszékekhez illesztett forrásfelhasználások mennyire hatékonyak, vagy éppen, ha már a stadionról ejtünk néhány szót, akkor milyen változások következtek be a stadionfejlesztések és a látogatottsági számok tekintetében.
Államtitkár asszony, érdemes lenne ezeket az összefüggéseket alaposabban megvizsgálni. Tudok segíteni benne, ha szükség van rá, de azt gondolom, hogy ön is képes erre, és ha ezt látja, ha ezt összehozta, akkor érdemes elgondolkodni a további stadionfejlesztési projektek megvalósításán, vagy azon, hogy tényleg az-e az igaz, hogy az utánpótlásnevelés érdekében, a tömegsport megerősítése érdekében a tornacsarnokok, a tornatermek fejlesztését, rekonstrukcióját, bővítését vagy újrakiépítését kell-e megtenni. Én inkább ezen a második vonalon vagyok, inkább ezt a második felületet erősíteném, és azt gondolom, az tényleg több hasznot hozna az utánpótlásnevelés és a szabadidősport tekintetében, mint a stadionok fejlesztése további folytatása.
Még két dologról szeretnék röviden szólni. Az egyik - ha nem veszi illetlenségnek államtitkár asszony - az elmúlt hetek történésével kapcsolatos. Ha és amennyiben a sport vonatkozásában tényleg több forrás felhasználására nyílik lehetőség, akkor ennek a forrásfelhasználásnak úgy kell megtörténnie, hogy az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan mintegy 12 milliárd forintos nagyságrendet a koszovói stadion építésére kíván kölcsönadni a magyar kormány, amely tekintetében, úgy tudom, ön személyes tárgyalásokat is folytatott, tehát e vonatkozásban biztos tud majd segítő álláspontokat rögzíteni.
Ismereteim szerint ennek a lehetséges fejlesztésnek a tervei, keretei között az áll, hogy magyar kivitelezői cég legyen majd, aki gyakorlatilag a végkifejlet kapcsán ott megjelenik. Ezzel semmi bajom nincs is, de azt szeretném mindenképpen kérdezni, hogy egy ilyen tervezett Groupama Aréna - 25 ezer fős nagyságrendű - fejlesztése kapcsán mennyi olyan magyar cég van, amely referenciával bír. A Külügyminisztérium álláspontja szerint sok ilyen magyar vállalat van, és ha ez igaz, akkor a lehetséges pályázatok tekintetében elérhető-e majd az, hogy mondjuk, ne a Fidesz holdudvarához szorosan kapcsolódó kivitelezői cégek legyenek, amelyek majd a magyar kamatmentes kölcsön átadása, továbbítása, felhasználási lehetőségének a biztosítása mellett haszonszerzést tudjon eszközölni. Kíváncsian várom majd, ha odaérünk egyébként, hogy ki lesz az a cég, hogy tévedek-e, vagy most meg tudnám előre jelölni azt a hármat, amelyikből majd kiválasztódik az érintett, sokak közüli magyar kivitelező.
Ezt a kérdést már csak azért vetettem fel a téma kapcsán, mert azt gondolom, hogy amennyiben lehetőség van a sportra többet fordítani, akkor vélhetően és valószínűsíthetően szerencsésebb lenne, ha az önök által is fontosnak tartott, ma már említett utánpótlás és/vagy a tömegsport, a szabadidősport irányába mozduló tevékenység finanszírozására lehetne sort keríteni.
Összességében pedig azt szeretném még megjegyezni, hogy az, ami az elmúlt hat esztendőben a sportpolitikai finanszírozási, kézbentartási, irányítástechnológiai dolgokhoz hozzáillesztetten címszavakban megfogalmazható, nagyjából annyi, hogy olyan keszekusza utak járását teszik meg vagy viszik végbe, ami gyakorlatilag egy 5-6 évvel ezelőtti állapot visszatéréséhez vezet. Nem tudom, hogy a következő két évben hány ilyen kunkort kívánnak még lefolytatni, illetve hány ilyen kunkor vezet majd ahhoz, hogy végre az egyenes útra rátaláljanak.
(14.20)
Az utolsó mondatom pedig az, hogy arra biztassam az államtitkár asszonyt, hogy ha és amennyiben már a MOB keretei között ezeknek a forrásoknak a felhasználása tekintetében visszaszorulás következik be, akkor tényleg és valójában olyan kezekben és olyan irányban történő felhasználások legyenek a források tekintetében, amelyek tényleg a kitűzött, valós sportpolitikai célok érvényesülését szolgálják, és nem egyéb más politikai elvárásokat elégítenek ki. Erre biztatom az államtitkár asszonyt, hogy ezért küzdjön, mert az a szék, amelyben ön ül, gyakorlatilag ennek az idézőjelbe tett hitvallásnak a kiszolgálását kellene hogy jelentse. Bízom benne, hogy ön majd ezt meg is fogja teremteni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)
