LÁZÁR JÁNOS,
LÁZÁR JÁNOS,
LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Képviselőtársam! Olyan komoly kérdéseket feszeget, amely kétperces parlamenti adok-kapok vagy kérdezz-felelek műfajban nem föltétlenül megtárgyalható. Én azt gondolom, hogy az oktatási bizottság és a parlament plenáris ülése alkalmas ilyen kérdések megvitatására, és tudom, hogy több alkalommal megtették ezt.
Eszközviták mindig lesznek, mert az állami fönntartással - mint minden fönntartói felelősséggel együtt - járnak nehézségek és kihívások. Az a kérdés, hogy a célban egyetértünk-e. Képviselő úr, engem egy dolog aggaszt igazából az oktatásügyben, és amit én számonkérek a tárcán, az nem az, amit ön számonkér, hanem az ezzel az egy problémával kapcsolatos lépéshiány: 2004 óta Magyarországon a magyar diákok kompetenciamérésének eredményei nemzetközi összehasonlításban folyamatosan romlanak.
(18.40)
Hat évvel a 2010-es kormányváltás után most ott tartunk, hogy talán tisztázódott a fenntartói szervezet, és az állam megkezdte az intézmények fenntartását. Egy lelkiismeretes parlamenti képviselő számára persze fontos a pedagógusok sorsa, fontosak a különböző eszközviták, fontosak a különböző béremelési kérdések, de mégiscsak az legyen a legfontosabb mindannyiunk számára, hogy a gyerekeink mit tudnak, és ebben, ennek a megváltoztatásában érdemi előrelépés az én megítélésem szerint még nem történt. Nagyon fontos kérdés, hogy mit tanítunk. Ahhoz látok bátorságot, hogy mindenki beleírjon a tankönyvekbe és a tanmenetbe, és abban, hogy mit tanítsunk, de hogy olyan ember legyen Magyarországon, aki meg meri azt mondani, hogy mit nem kell tanítani, és mi az a tudás, amire a XXI. században szükség van, ilyen emberrel még nem nagyon találkoztam. Tehát az első kérdésére az a válaszom, hogy a tananyag tömörítésének a problematikája nagyon összetett szakmai kérdés. Óriási felelősség lenne azt megmondani, hogy 35-40 év után - ennyi ideje ugyanis egyformán tanítják Magyarországon a matematikát, de lehet, hogy 50 éve az általános iskolában és a gimnáziumban - hogyan kell másképp tanítani ahhoz, hogy a kompetenciaeredményekben például ennek látszatja legyen. Vagy a nyelvtanoktatást hogyan kell megváltoztatni? Én ezt hiányolom igazából az oktatásból.
Természetesen megpróbálok majd röviden az ön kérdéseire egy percben válaszolni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
