DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm szépen. A helyzet az, hogy egy kicsit pezsgőbb vitára számítottam a kormányoldal részéről, mint amit itt a végén kaptunk.
Mindenesetre akkor hadd kezdjem ott, hogy szeretném megköszönni a támogató szavakat. Örülök, hogy vannak még a parlamentben, akik értik azt, amiről beszélünk. Én azt gondolom, hogy nemcsak a magam nevében kell ezt megköszönnöm, hanem a karzaton helyet foglaló civil szervezet és hajléktalanaktivisták nevében is szeretném megköszönni a támogatásokat.
Szeretném kiemelni azt is, hogy nem véletlenül kértük plenárisra ezt a törvényjavaslatot. Szerettük volna meghaladni azt az állapotot, ami a Honvédelmi bizottságban előállt, hogy három kornyadozó fideszes kolléga szavazatán múljon ennek a fontos törvénynek a sorsa. Azt gondolom, az, hogy holnap 199 képviselőnek kell színt vallani arról, hogy mit gondol a hajléktalan emberek, a legelesettebbek üldöztetéséről, magáért beszél.
Hozzá kell tennem, még egyszer: súlyosan igazságtalan helyzetről van szó. Nem észszerű és nem igazságos az, hogy ha valakinek semmije nincsen, akkor fogom magam és megbüntetem azért, mert nincsen semmije, és nincsen kilátása sem rá, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Elmondtam önöknek a vitában feketén-fehéren, hogy még a hajléktalanszállókon sincs annyi hely, amennyin elférnének azok az emberek, akiknek segítségre van szüksége. És hozzá szeretném azt is tenni, hogy nem is a hajléktalanszállók jelentik a megoldást.
Én nem tudom, hogy önök, tisztelt országgyűlési képviselő kollégáim, mit szólnának hozzá, hogyha ilyen körülmények között kellene élniük és utána munkába menniük. Én nagyon sok hajléktalan emberrel találkoztam az elmúlt hónapokban, és azt gondolom, hogy ez semmiképpen sem lehet megoldás. Szociális bérlakásokra van szükség. Olyan helyzeteket kellett volna teremteni az önök elmúlt hatéves kormányzása alatt, ami kiutat jelent a szegénységből, de önök semmi mást nem csináltak, mint hogy ezeket az embereket megbélyegezték, és a vegzálásra okot adtak; törvényi felhatalmazást adtak arra, hogy ezeket az embereket szekálják.
Holott a tanulság egyértelmű: attól még, hogy valamit nem látunk vagy valakit nem látunk, attól még a probléma létezik, és attól még az az ember is olyan élethelyzetben van, mint volt. Miért nem ezen dolgoztak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim? Holnap legyenek kedvesek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hallgassanak a józan eszükre, hallgassanak ennek a történetnek a morális oldalára, és nyomjanak igen gombot! Bár nem tudom, a morális kérdéseket önök mennyire feszegették az elmúlt hat évben. Bevallom, nem ezt tapasztaltam önöktől. (Taps az LMP padsoraiból.)
