KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Mi is azt látjuk ellenzéki képviselőtársainkhoz hasonlóan, hogy óriási problémákkal küzd a hazai víziközmű-ágazat, és ezen nem segített érdemben az sem, hogy közel tizedére csökkent le a víziközműszektor szereplőinek száma.
Amit a Jobbik mindig is támogatott és támogatni is fog, hogy a stratégiai szolgáltatói szektor akár az energiában, akár vízi közműben állami vagy önkormányzati tulajdonban legyen és maradjon, azonban a finanszírozás tekintetében erős aggályaink vannak, amiket minden egyes alkalommal elmondunk, amikor ilyen témájú javaslatok kerülnek a Ház elé.
A rezsicsökkentés ebben a speciális ágazatban, tehát a víziközműszolgáltatói szektorban érdemi megtakarítást a lakosság számára a kimutatások szerint nem hozott, viszont jelentősen megnehezítette a víziközműszektor helyzetét, és nemcsak a rezsicsökkentés, hanem a közműadó is, amelyet a közművezetékek hosszának arányában fizetnek meg a szolgáltató cégek.
Mindezek tekintetében valóban súlyos problémák álltak elő. Rendszeresek a szolgáltatók területén a különböző üzemzavarok, csőtörések és toldozgatása-foldozgatása zajlik a sokszor több évtizedes, öreg, elöregedett vezetékeknek, és veszélybe kerül a folyamatos és biztonságos ivóvízellátás, ami azért érdekes, mert az egyik legalapvetőbb jog az egészséges és tiszta ivóvízhez való hozzáférés joga volna, hiszen az élet működéséhez alapvetően nélkülözhetetlen a megfelelő ivóvízellátás és természetesen ehhez kapcsolódva a szennyvíztisztítás és a szennyvízelvezetés.
(14.30)
Ehhez képest azt tapasztaljuk, hogy egyrészt e miatt a helyzet miatt, hogy körülbelül nullszaldósan vagy akár veszteségesen működnek ezek a víziközmű-társaságok, víziközmű-szolgáltató cégek, országon belül is vagy szolgáltatóktól függően is eléggé eltérő helyzeteket és eltérő árakat tapasztalhatunk a fogyasztók felé, és míg bizonyos területeken megfelelőnek mondható áron jutnak hozzá az ivóvízhez a lakosság részéről, az ország más területein, például nálunk, a Balaton-parton is vagy a Dunántúli Regionális Vízmű szolgáltatási területén sokkal magasabb költségű mind az ivóvíz-szolgáltatás, mind pedig a szennyvíztisztítás. Azt hallottuk már korábban is, illetve tudjuk, hogy körülbelül 80 százaléka a szolgáltató költségeinek állandó költség, és a szolgáltatással arányos költség pedig mindössze 20 százalékot tesz ki, így meglehetősen nehéz helyzetnek vannak kitéve ezek a vállalkozások.
A nagyon nagy számú panasz is jelzi, amire a törvénymódosítás is kitér, hogy ismétlődő, ugyanolyan tartalommal benyújtott panaszt nem köteles érdemben megvizsgálni a szolgáltató, amennyiben azt korábban már megtette vagy érdemi választ adott rá. Kérdés, hogy ez mennyiben rejt magában majd fogyasztóvédelmi szempontból lehetőséget a visszaélésre, ki fogja azt megítélni, hogy ez valóban az előzővel azonos tartalmú panasz volt-e, illetve hogy korábban valóban érdemi választ kapott-e a fogyasztó a panaszára. Hiszen nemegyszer előfordul - én is tapasztaltam -, hogy ugyanazzal a panasszal fordulnak újra és újra a szolgáltató felé, amire a szolgáltató vagy nem tud, vagy nem akar érdemben reagálni vagy érdemi választ adni, ezek után a második vagy a többedik panaszt már nem is köteles a törvény alapján sem megvizsgálni. Ez esetleg a fogyasztók kárára tolhatja el az ilyen jellegű panaszkezelést, és igazából nem biztos, hogy oda vezet, hogy még ügyfélbarátabb legyen a szolgáltató. Mindig azt mondja a kormány, hogy az ügyfélbarát közigazgatás, illetve az ügyfélbarát szolgáltatások irányába kell elmozdulni - ez nem feltétlenül azt jelzi, hogy ezzel az intézkedéssel ez megvalósulhat.
Én persze értem a másik oldalát is, hogy az ügykezelőkről és az ügyfélszolgálati munkatársakról levesz egy nagyobb terhet azzal, hogy indokolatlanul nem lehet őket egyfajta panaszáradattal elönteni, ugyanazzal a panasszal újra és újra, hetente megkeresni, ezzel akadályozva a munkájukat, viszont - még egyszer mondom - nem feltétlenül az ügyfélbarát szolgáltatások felé tereli a folyamatokat, másrészt pedig visszaélésekre is lehetőséget ad.
Hosszabb távon egyrészt cél volna, amennyiben lehetséges, országos szinten nagyjából közelíteni egymáshoz a vízdíjakat és a csatornadíjakat, hiszen attól függetlenül, hogy valaki az ország mely területén él, nyilvánvaló, hogy jogosult nagyjából hasonló áron ivóvíz- és szennyvízszolgáltatáshoz hozzájutni, vagy legalábbis jogosult volna. Ez szerintem mindenképpen egy megfontolandó intézkedés lenne a kormány részéről. Illetve a víziközmű-társaságok terheinek a csökkentése, a finanszírozási problémáiknak az orvoslása megfontolandó; különböző tanulmányok szólnak erről, hogy milyen hatásai volnának a közműadó megszüntetésének, hogy részükről ne kelljen ezt a közműadót befizetni, és különösen ha ezt az árakban is érvényesíteni tudnák, akkor akár a rezsicsökkentésre is fedezetül szolgálhatna; illetve az áfacsökkentés is szóba került mint lehetséges megoldás, hogy 28-ról 17 százalékosra csökkenjen az áfa mértéke. Ez is hozhatna nyilvánvalóan könnyebbséget a szolgáltatói szektor számára.
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Olyan sok a probléma, és olyan égető, megoldásra váró problémák vannak mind a szolgáltatók, mind pedig a fogyasztók oldaláról, hogy ebbéli tiltakozásunk jeléül mi ezt a törvényjavaslatot - mint ami nem hoz ezekre a problémákra megoldást - nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
